Javában zajlik a szlovákiai választási kampány, bár erről sokan legfeljebb az utak mentén sorjázó óriásplakátok jóvoltából értesülnek, hiszen ma már csak a legelszántabbak követik a tévécsatornák politikai vitaműsorait, és az újságolvasók is inkább a bulvárhíreket és a sporteseményeket olvassák a kommentárok és az esélylatolgatások helyett.

 

Persze emellett főleg Dél-Szlovákiában különböző elnevezéssel egymás után szervezik a kampányrendezvényeket, ahol a választóknak jobb esetben alkalmuk nyílik többet is megtudni egy-egy párt programjáról és bőven hallhatnak a jelöltek szájából ígéreteket, megoldási ötleteket a problémákra.

 

Aztán jöhet az ismert művész, hogy kellemes hangulatot teremtve elandalítsa, vagy éppen felvidítsa a hétköznapok rohanásában megfáradt polgárt. Így megy ez már jó ideje a választások közeledtével, aztán a nagy esemény utáni napon már egyetlen pártot sem érdekel, hogy mit gondolnak róla a választók, elvégre a szerepük csak annyi volt, hogy elmenjenek az urnához és bedobják a voksukat.

 

 hirdetes_810x300  
Kovacs Kati_MostHid
Kampányol Most-Híd. Kép: facebook

 

De mostanában ezeknek a kampányoknak van egy új eleme is: az egyes pártok szimpatizánsai (vagy éppen „aktivistái”) előszeretettel rendeznek afféle bokszmeccseket a leglátogatottabb közösségi oldalakon, és mindig előhúznak valamit, amivel bosszanthatják az ellentábort. Van, hogy egyszerűen provokálják egymást, máskor viszont a bejegyzések alapján sokkal súlyosabb diagnózist is fel lehet állítani az illetőről.

 

Most-Hdas pénzosztó bizottsági tagok

 

Különösen a MOST-HÍD szimpatizánsai jeleskednek ennek az adok-kapoknak a gerjesztésében. Heteken át a Csemadok volt a céltábla, mert elkötelezte magát az MKP mellett, sőt a magyarországi támogatások elosztását is felhasználták a lejárató kampányban, csak éppen arra nem voltak hajlandók válaszolni, hogy milyen alapon osztják el a szlovákiai adófizetők pénzét a kisebbségek kultúrájának támogatásakor, ahol a kuratóriumokban többnyire a MOST-HÍD által jóváhagyott tagok ülnek.

 

Legutóbb a közismerten MOST-HÍD-as kötődésű Hégli Dusán követelte, hogy az Ifjú Szíveket is vegyék fel a Magyarországon számon tartott felvidéki nemzeti jelentőségű intézmények jegyzékébe. Senki sem vitatja a társulat szakmai színvonalát, de a szlovák állam által alanyi jogon támogatott együttesről van szó, táncosai fizetést kapnak, míg a hasonlóan kiváló Szőttes különböző pályázatokból igyekszik megszerezni azt a pénzt, amely biztosítja a túlélését és a működését.

 

Hegli
Hégli Dusan a Most-Híd politikusa és az Ifjú Szívek vezetője. Kép: Körkép.sk

 

Arról sem szívesen hallanak a vegyespárt emberei, hogy amióta a parlamentben ülnek, semmi érdemleges nem történt a szlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetének javulásában. Sőt, életveszélybe kerültek a magyar kisiskolák, könyvkiadók szűntek meg, köztük a Kalligram is, amelynek pedig a MOST-HÍD szürke eminenciásának számító Szigeti László volt az alapító-igazgatója és mellesleg Bugár Béla „szerzőtársa”.

 

Héger Rudolf sem válogatott az eszközökben

 

A vegyespárt szimpatizánsai az MKP-ra meg a civilekre mutogatnak, hogy csak a szájukat jártatják, de semmit nem tesznek a felvidéki magyarság problémáinak megoldása érdekében.

 

A legújabb eset azonban igencsak elgondolkoztató. Az a Héger Rudolf, aki néhány éve még az MKP kampányának egyik főszervezője volt, most a MOST-HÍD képviselőjelöltjeként illegeti magát a pozsonyi tömegközlekedés járművein elhelyezett plakátokon, valamint a világhálón is, ahol a jeles színművész, Dráfi Mátyás barátságával visszaélve önmagát dicsőítteti.

 

Heger_Drafi

 

Dráfiról köztudott, hogy elkötelezett MKP-szimpatizáns és nem kedveli a vegyespártot. Emiatt is okozott nagy felháborodást, hogy Héger Rudolfot ajánlja a választók figyelmébe. Azóta tudomásunk szerint az ominózus videó eltűnt a világhálóról, és Dráfi is visszavonta, amit Hégerről mondott, bár továbbra is barátságáról biztosította, akivel sok dolgot csináltak együtt.

 

Nyilván csak azt az arcát ismeri, amely rokonszenvesnek mutatja a magát sikeres kultúraszervezőnek beállító Hégert, de nem sokat tud a pénzért mindenre kapható, a luxust fenemód kedvelő és az egyszerű embereket mélységesen lenéző Hégerről, akinek arroganciáját már sokan megtapasztalhatták.

 

Pfundtner Edit is újra Mostos lett

 

A Csallóköz útjait járva azt látjuk, hogy a MOST-HÍD választási plakátjairól főleg Bugár Béla, Csicsai Gábor, Érsek Árpád, Simon Zsolt és Pfundtner Edit néz vissza ránk, a párt alelnökasszonyát, Lucia Žitňanskát legfeljebb a Pozsonyban élő vagy dolgozó magyarok láthatják. Annál többször találkozhatnak vele a szlovákok lakta régiókban, és persze a vegyespárt más szlovák jelöltjeinek arcmásával is, ott viszont a magyarok hiányoznak.

 

Pfundtner Edit_Heger Rudolf_Simon Zsolt

 

Érdekes az is, hogy ezekről a szlovák jelöltekről (egy-két botrányt kavaró keleti fickót is beleértve) a világhálón kardoskodó most-hidas magyarok nem beszélnek, pedig jó lenne tudni, hogy kik ők valójában és mit szeretnének. Eddig többnyire csak akkor hallhattunk róluk, amikor látványosan kiléptek a pártból, de többnyire megtartották parlamenti mandátumokat.

 

Vajon miért volna a felvidéki magyar választók érdeke, hogy szavazataikkal szlovákokat segítsenek a törvényhozásba? Annál is jogosabb a kérdés, mert a Bugár-rajongók még azzal is előszeretettel érvelnek az interneten, hogy minden elveszett MKP-s szavazat (mert abban biztosak, hogy a magyar párt nem jut be a parlamentbe) a Fico vezette Smert erősíti.

 

„Charakter rozhoduje.” Tényleg?

 

Ez az elképesztő érvelés rendszeresen visszaköszön a világhálón, miközben a korábbi választások tapasztalataiból tudjuk, hogy a MOST-HÍD-ra voksoló szlovákok elsősorban szlovákokat karikáznak és a preferenciaszavazatok segítségével több magyar jelöltet is „kigolyóztak” már a parlamentből (emlékezzünk csak A. Nagy Lászlóra…)

 

A plakátokon olvasható szlogenek némelyike is megérdemelne egy alaposabb elemzést. Abban a kampányközpontban, ahol ilyesmit kiagyaltak nem igazán érzik a magyar nyelv finomságait, de nem kizárt, hogy valamilyen szlovák szöveg tükörfordításával van dolgunk. Az egyik rejtélyes szlogen, amely a „demokrációt” ünneplő Érsek Árpád, valamint állandó csallóközi útitársa, Csicsai Gábor képe alatt olvasható, így indul: „Most erősen ésszel…”

 

De Bugár Béla vagy Lucia Žitňanská plakátján is falsul hangzik a „Charakter rozhoduje” fordulat, elvégre mindkét személy korábban egy másik pártban játszott meghatározó szerepet, tehát joggal kérdezhetjük, hogy miféle „jellemre” is céloznak itt?

 

halasz

 

De hogy ne csak a vegyespártról essen szó, nézzünk körül az MKP háza táján is. A képviselőjelöltek között akadt néhány „fekete bárány”, bár ők nem a párt tagjaiként, hanem a „Közös akarat” jegyében kerültek a listára. A legismertebb eset a 150. helyen szerepelt gútai Halász Béla „magánszáma” volt. Ő egyetlen pozsonyi óriásplakátjával vált közismertté, amelyen az autonómiát állította a középpontba.

 

Az autonómiáról nem beszélni kell, hanem csinálni

 

Szó se róla, az utóbbi hónapokban valóban gyakran szerepelt a közbeszédben ez a fogalom, de az az igazság, hogy érdemi párbeszédet nem sikerült elindítani erről a kérdésről, és nem egészen világos, hogy a listáról időközben eltávolított jelölt miért éppen így akarta tematizálni a dolgot.

 

Természetesen a világhálón a most-hidas huhogók előszeretettel gúnyolódnak ezen, megjegyezve, hogy az MKP csak olcsó fogásnak szánta az autonómia felvetését, de igazából maga sem gondolja komolyan. Persze ezt mondja a harmadik „magyar párt” internetes apostola, Mikuláš Krivánsky is, akiről tudni kell, hogy egy Belgiumban élő kassai, és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) nevű szerveződés aktivistája.

 

A párt elnöke az a Fehér Csaba, aki korábban a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója volt és nehezen követhető elképzeléseivel zavaros állapotokat teremtett az intézményben. Később a MOST-HÍD komáromi önkormányzati képviselőjelöltje volt, néhány hónapja pedig az MKDSZ elnökeként bukkant fel ismét a felvidéki magyar glóbuszon.

 

A párt „üdvöskéi” között akad néhány nyugdíjas újságíró, sebeit nyalogató bukott polgármester, és nyilván több jó szándékú, de naiv ember is, akik ismét a csodára várnak, sőt nem félnek az autonómiát is kiírni az óriásplakátra.

 

Kétségtelen, a hintalovon becsukott szemmel ülő embernek is lehet olyan érzése, mintha nyargalna, de ha kinyitja a szemét, rádöbben, hogy egyhelyben vágtatott.

 

HOMÉROSZ

 

Nyitókép: funzine.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!