Ki akar itt diktatúrát?

Magyarországon rendre azzal támadják a kormányt, hogy diktatúrát épít, megfélemlíti az embereket, baloldalhoz köthető tudósokat, újságírókat listáz stb. Ismerjük a mantrát, ismerjük a Sargentini-jelentést is. Jávor Benedek szavaihoz, víziójához képest ezek a vádak esti mesének is gyengék.

Pár héttel ezelőtt az Európai Parlament egyik magyarországi képviselője, Jávor Benedek posztolt egy nagyot az egyik közösségi oldalon található hivatalos csatornáján. A baloldali médiumok többnyire elsunnyogták az ügyet, ami érthető. Ami ennél meglepőbb, hogy a jobboldali sajtóorgánumok ingerküszöbét sem érte el a megfelelő mértékben a Párbeszéd társelnökének gyalázatos kirohanása.

Történt ugyanis, hogy a képviselő úr négy nappal október 23., ti. a vörös diktatúra elleni szabadságharc kezdetének évfordulója, nemzeti ünnepünk előtt a következőket tartotta fontosnak megosztani a nyilvánossággal:

ˮNe felejtsük soha sem a napot, amikor megtörtént, sem azokat, akik részesei voltak. Név szerint őrizzük meg őket, fényképpel, bűnös hozzájárulásuk dokumentációjával egy jövőbeli Terror Háza falára.(…) De őrizzük meg mind a neveket: a családi fotókat, a nehezen gyulladó matracokat aprólékos gonddal elégetőkét éppúgy, mint a rettenetet kiagyalókét; az alvókat a padokról hivatástudattal felrugdalókét csakúgy, mint a Gazda által kínált húsosfazékba nyálcsorgatva mélyebbre nyúlni vágyó parlamenti gombnyomogatókét; a szorgosan jegyzetelő bírósági segédfogalmazóét ugyanúgy, mint a migránsrettenet mélyébe szédült kormánypárti szavazókét.ˮ

Igen, jól látja a kedves olvasó, a szavazók listázására szólít fel az egykor szebb napokat is megélt mikropárt, a Párbeszéd képviselője. Azok nevét kell megőrizni, akik NEM VELÜK ÉRTETTEK EGYET. Ez az igazi kommunista tempó, Kun Bélától vagy Cserny Józseftől biztosan járna a vállveregetés, ha még élnének.

S vajon mi történne akkor, ha ne adj’ Isten egyszer a nép hatalomra emeli őket? A Jávor-féle gondolkodókat?! Talán előveszi, leporolja a listákat, jöjjön, aminek jönnie kell? Ellentétes érzések, rossz emlékek törnek elő az emberben ilyen szöveget olvasván, különösen pár hónappala vörösterror kezdetének 100. évfordulója előtt. Remélem, Jávor Benedek nem szeretne felszállni a Szamuely Tibor vezette vonatra, jól ismerjük hová vezetett ez a fajta gondolkodás 1919 márciusától.

A jelenlegi magyar kormány, személyesen maga Orbán Viktor sem vetemedett soha arra, hogy ellenzéki szavazókat ily módon fenyegessen meg. sem máshogy. Még azokat se, akik a valós diktátori hajlamokkal rendelkező Gyurcsány Ferenc pártjára szavaztak (lásd. a 2006-os eseményeket).

Akkor hát ki akar itt valójában diktatúrát?

Jávor és pártja még a hatalom közelébe sem került, már más véleményen lévő szavazókat listázna. Az lenne az igazi nemzettragédia, akkor ízlelhetnék meg Magyarországon újból az igazi diktatúrát, ha a szavazópolgárok egyszer rászabadítanák az országra az így gondolkodó ˮáldemokrataˮ politikusokat és szövetségeseit, a máig köztünk élő Lenin-fiúkat.

Kapusník Csaba

Nyitókép: 24.hu