Azért dolgozunk, hogy érdemes legyen magyarnak lenni a Felvidéken – Potápi Árpád János a Körképnek (Nagyinterjú)

Nyitókép: Nemzetpolitikai Államtitkárság

A magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárával készült beszélgetésünkből kiderül:

• Félt-e valaha is Potápi Árpád János Szlovákiába való látogatásakor
• Mire a legbüszkébb a megvalósult nemzetpolitikai támogatások közül és hol vannak még fehér területek
• Mit vár el a felvidéki magyar oktatási szakértőktől
• Mennyire elégedett az MKP politikai teljesítményével
• Mi a véleménye a magyar államfőjelöltetekről és a Most-Híd – MKP esetleges együttműködéséről

Mennyire kell bátor magyarnak lennie 2018-ban annak, aki Szlovákiába látogat?

   

A nyolcvanas évek közepétől járom folyamatosan Felvidéket, és soha semmilyen félelemérzés nem volt bennem. Mindig ugyanúgy mentem és soha semmilyen negatív tapasztalat nem ért azért, mert magyar vagyok. Sem a csehszlovák időkben, sem azóta.

Azért kérdeztem, mert 2012 júniusában a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnökeként Öntől hangzottak el ezek a szavak, miután volt egy kis hercehurca Pavol Paška akkori házelnök részéről.

Révkomáromba készültünk épp a Nemzeti Összetartozás Bizottságának kihelyezett ülésére, mindössze három évvel azután, hogy Sólyom László köztársasági elnököt nem engedték át egy szoboravatásra. Egy korábbi idézetét át is vettem, hogy ne várják el tőlünk, hogy mondjuk Besztercebányán turistának érezzük magunkat. Ugyanez érvényes a szlovákokra is, ha nálunk járnak, mert egy országban éltünk ezer éven keresztül, ugyanúgy államalkotó tényezői voltunk ennek az államnak.

Úgy gondolom, hogy nem bátornak kell lennünk, hanem egyszerűen magyarnak. És még csak melldöngetőnek sem kell lennünk. Ha mindenki a saját hivatásában teszi a dolgát, már akkor is jó magyar tud lenni.

6,5 év telt el azóta. 2018-ban immár második ciklusát kezdte a Nemzetpolitikai Államtitkárság élén. Mennyiben más a mostani helyzet 2012-höz képest szlovák-magyar és felvidéki magyar szinten?

Sok minden történt az elmúlt közel hét évben. Nagyon sok sikerről tudunk beszámolni a felvidéki magyarság vonatkozásában, megoldatlan kérdések persze maradtak.  Ilyen a Beneš-dekrétumok vagy az állampolgárság kérdése, viszont a többiben azért oldódás látszik. Gazdasági területen a két ország jelentősen közeledett egymáshoz, a V4-ek együttműködése erősödött, a nemzetközi kérdésekben Szlovákiának és Magyarországnak ugyanazok az érdekei és támogatjuk is egymást.

A magyar határon szlovák határőrök is szolgáltak. Békefenntartóként együtt szolgálunk több helyütt a világban. Ezek szerintem nagyon jó dolgok, és az embereket közelebb hozzák egymáshoz. Az idegenforgalom terén is elmondhatjuk, hogy a szlovákok nagy számban jönnek Magyarországra, például fürdőhelyekre. Amikor azt látom, hogy a büfékben Hajdúszoboszlótól kezdve Egerig kiírják szlovákul is, mi mennyibe kerül, nem érzek semmilyen nemzetiségi ellentétet.

Nemzetpolitikára és azon belül az államtitkárságra a határon túl sokszor úgy tekintenek, mint az egyedüli donorra, aki pénzt ad a szervezetek különböző programjaira. Az utóbbi években azonban egyre inkább stratégiai, össznemzeti kérdések is terítékre kerülnek, ilyenek például a tematikus évek. Mi határozza meg, hogy az adott évben mi legyen a tematika?

Nemcsak mi foglalkozunk a külhoni magyarság támogatásával, hisz több tárcánál van erre elkülönített keret, de a támogatások legnagyobb részét valóban mi adjuk.  Hozzánk érkezik a legtöbb pályázat és egyedi kérelem a Felvidékről is.

Ami a tematikus éveket illeti, általában mindig az előző év határozza meg, mi legyen a következő. Egyik tematikus év a másikra épül, egyik a másikból következik. Egy év soha nem elegendő arra, hogy egy adott témakört teljesen lefedjünk. Épp ezért mindig valami hasonló, kapcsolódó területet keresünk, amiben az előző évben megkezdett munkát folytatni tudjuk, tovább tudjuk vinni.

A külhoni családok éve is, ha úgy vesszük, már 2-3 éve zajlik: 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve volt, 2017 a családi vállalkozások éve, 2018 a külhoni családok éve, 2019-re pedig a gyermekek évét hirdetjük meg. Ezek a témák nem teljesen, de azért összefüggenek.

Teljes gőzzel zajlik az óvodafejlesztési program a Felvidéken. Mik az elvárások, tervek?

A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program 2016 végén indult. Az első két ütem keretében az egész Kárpát-medencében több mint 38 milliárd forintból építünk és újítunk fel óvodákat. Ez mintegy 150 új óvoda és bölcsőde, valamint több mint 450 intézmény felújítását jelenti.

Közben épp pár nappal ezelőtt született meg a döntés az óvodafejlesztési program harmadik ütemének indításáról: a magyar kormány 9 milliárd forintot fordít a harmadik ütemre, a teljes program összköltsége így tehát már meghaladja a 47 milliárd forintot. Ez óriási összeg. Felvidéken eddig 145 magyar óvoda és bölcsőde részesült támogatásban, 72 intézményt pedig már át is adtunk. A program tehát nagyon jó ütemben halad, Felvidéken különösen.

Melyik az a magyar állami költségvetésből, támogatásból megvalósult eredmény, melyre nemzetpolitikai szinten a legbüszkébb és miért?

Nehéz kiemelni egyet. A siker szerintem sosem a támogatás mértékében vagy a projekt nagyságában mérhető. Amikor a gigaprojektek mellett egy-egy kis falunak vagy közösségnek sikerül elnyerni egy – összegben nem nagy, számukra mégis jelentős – támogatást, amiből fel tudják újítani a helyi templomot, kastélyt vagy épp közösségi házat, az épp olyan fontos és nagy eredmény, mint egy több milliárdos beruházás megvalósulása.

Hiába van csak a mi programjainkon belül évi 100 milliárd forint keret a külhoni magyar közösségek támogatására, még mindig vannak olyan területek, települések, amelyek soha semmilyen támogatást nem kaptak és kapcsolatban sincsenek velünk. Nagyon örülünk, amikor ilyenekkel találkozunk és felkarolhatjuk őket.

Hogy egy példát mondjak: összegben nem túl nagy, mégis nagyon fontos volt például az I. világháborús temetők és emlékhelyek helyrehozatalára kiírt pályázatunk, amelynek hála rá tudtunk lelni olyan emlékekre, katonasírokra, amelyek amúgy talán feledésbe merültek volna.

És melyek azok a fehér területek, ahol Ön szerint a legjobban szorít még a cipő?

Nyilván mindig lehet találni olyan területeket, ahol még nem olyan szinten vagyunk jelen, mint lehetnénk. Ha csak Felvidéket nézzük, említhetjük akár Kassa környékét, vagy Gömört, esetleg Pozsonyt is, ahol erősíthetnénk a jelenlétünket. Sok múlik persze a helyi szervezeteken is.

Ha tematikailag nézzük, akkor talán a szociálpolitikát emelhetném ki. Nem egy olyan egyházi, önkormányzati vagy akár állami intézmény van, ahol idős magyar emberek vannak. Szinte mindenhol élő jelenség a társadalom elöregedése. A Nemzetpolitikai Államtitkárság tematikus éveinek keretében gyakorlatilag már minden korosztállyal foglalkoztunk: a gyermekekkel, fiatalokkal, családokkal. Fontos lenne, hogy az idősekre is nagyobb figyelmet fordítsunk. Magyarországon ez a terület nagyjából lefedett, a kistérségek ellátják a feladatot, a jelzőrendszeres segítségnyújtástól kezdve mindent.

Úgy tudom, Szlovákia egyes területein is van hasonló, viszont olyan intézményes szinten, mint Magyarországon nincsen. Vajdaságban működik a falugondnoki szolgálat, ők kevesebben vannak, de kompaktabbak. E tevékenység keretén belül foglalkoznak az idősekkel. A falugondnok kerékpárral járja a települést és bevásárol, gyógyszerért megy az időseknek, vérnyomást mér, beszélgetnek, ami nagyon jó az időseknek, akiknek főleg a törődés, odafigyelés hiányzik.

Ezt a vonalat jelentősen lehetne erősíteni akár a nemzetpolitikán keresztül is, csak ezek állami szinten működő rendszerek, amelyekbe meggondolatlanul belevágni nem lehet, másrészt óriási összegeket igényel.

Az elmúlt hetekben, hónapokban több magyar iskola is megszűnt a Felvidéken mégpedig nem szórványban, hanem masszív tömbterületeken, például Tornalja, Nagymegyer. Mi erre a megoldás? Hová járnak idővel az óvodából kikerülő kisdiákok, ha felnőnek, ha közben bezárnak a magyar középiskolák, gimnáziumok?

Az iskolák bezárásának elsődleges oka az alacsony születésszám. Ha több gyerek születne, nem szűnnének meg az iskolák. Nagy a felelősség persze a szülőkön és az önkormányzatokon is. A teljes közösség feladata és felelőssége, hogy az ilyen ügyekben közösen lépjen fel, mindenki tegyen érte a maga szintjén.  Sokszor azt veszem észre a külhoni területeken, hogy az emberek nincsenek teljesen tisztában a saját jogaikkal és nem tesznek meg érte mindent, hogy élhessenek azokkal. Mi azért dolgozunk – többek között – hogy ezen is segítsünk, változtassunk.

Ennek mi az oka? Az anyagi jólét?

Az anyagi jólét is közrejátszhat, de sokszor inkább az, hogy elfogadjuk azt a maszlagot, hogy az államnyelven jobban lehet érvényesülni. Ennek semmi értelme.  Számomra érthetetlen, miért akar valaki a többséghez tartozni olyan áron, hogy közben elveszíti saját nyelvét és kultúráját? Mi úgy gondoljuk, hogy ha a magyar iskolák és óvodák külsejükben és belső tartalmukban is jobbak és ott vannak helyben, akkor biztos, hogy a szülők azt fogják választani.

Ha a magyar iskola vagy óvoda omladozik, leromlott, lepusztult állapotban van, az ott dolgozó pedagógusok enerváltak, esetleg nem kellően felkészültek és kevesen vannak, akkor a szülők is inkább a szép, jó és minőségi oktatást nyújtó szlovák intézetet fogják választani. A mi programjaink célja, hogy ezen is változtatni tudjunk. Az óvodaprogramunk is nemcsak intézmények építéséről és felújításáról szól, a program keretében konferenciákat, továbbképzéseket is szervezünk pedagógusok és a gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára.

A Fidesz és az MKP tavalyi, legmagasabb szintű egyeztetésén a magyar nyelvű oktatási intézmények kérdésében Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy “Magyarországon nemzeti kormány van, ez azt jelenti, hogy pénzhiány miatt a Kárpát-medencében magyar nyelvű iskola nem zárhat be.” Az anyagi fedezet tehát biztosított, a diákban mért személyi állomány helyi szinten már kevésbé. Ezt sokszor rossz menedzsment, a kihívásokra, konkurens környezetre nem megfelelő válaszok is okozzák, nem utolsó sorban pedig a stratégia hiánya, a koordinálatlanság.

Természetesen fontos, hogy minden külhoni régióban világos koncepció legyen arra vonatkozóan, hogy az iskolarendszer megfeleljen a mai kor kívánalmainak.  Érdemes lenne megnézni, hogy mely iskolákat kellene megerősíteni, melyek tudnak biztosan megmaradni, minőségi oktatást nyújtva, ehhez tudnánk például iskolabusz járatot biztosítani és egyéb módon segíteni, lehetőségeinkhez mérten. Fontos, hogy ezt a helyi magyar közösség maga határozza meg, és ne várja meg, hogy a szlovák állam döntsön erről.

Az MKP Menyhárt József elmondása szerint szakpolitikai szinten az óvodaprogram után már kidolgozta az iskolaprogramot is, amelyet a nyáron Tusnádfürdőn Orbán Viktor miniszterelnök figyelmébe tudott ajánlani, és amely további tárgyalások alapját képezi. Ön ismeri ezt a tervezetet?

Készült ilyen tervezet, a véglegesítése folyamatban van. Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy az iskolaügynek más vetületei is vannak, például az erős elcigányosodás Közép- és Kelet-Szlovákiában. Most az önkormányzati választások után időszerű lenne megbeszélni, hogy a következő évtizedekre milyen iskolarendszert képzelünk el.

Az elmúlt négy évben komoly programokat indított el a Nemzetpolitikai Államtitkárság, Kárpát-medencei szinten soha nem látott mértékben. Felvidéki viszonylatban az ide érkező támogatások gyakran meghaladják azokat a forrásokat, amelyeket a szlovák állami költségvetés a magyar nemzetiségű állampolgárainak biztosít. A Most-Híd részéről ez irigységet is szül, és ahelyett, hogy a saját kormányzati pozíciói adta lehetőségen javítana, inkább a magyar forrásokat támadja. Nagyobb beleszólást követelve az elosztásukba. Mi erre a válasz?

A Most-Híd egy szlovák parlamenti párt. Nekünk egy szerb vagy más parlamenti párt sem szólhat ebbe bele, sőt, az etnikai magyar pártok sem direkt módon szólnak bele a támogatási rendszerbe. A mi stratégiai szövetségeseink minden külhoni régióban az etnikai magyar pártok. A Felvidéken ilyen az MKP, a Most-Híd nem. Még a nevében is deklarálja, hogy vegyespárt, ergó szlovák politikai párt. Amivel nekünk nagy bajunk nincs. Örülünk neki, hogy bent vannak a parlamentben és vannak benne magyar emberek, magyar érdekeket is képviselve. Politikai szinten velük is együtt kell dolgoznunk, hogy a magyarság és a két ország érdekében minél többet tudjunk elérni.

Felvidéki magyar politika

A két ország közti kapcsolatok bevallottan jók. Összefogás mutatkozik egy magasabb cél érdekében – közös, V4 fellépés a migránstémában – Brüsszel ellensúlyozására, legújabban pedig az ENSZ menekültügyi paktuma kapcsán is. Ennek ára ugyanakkor, hogy a problémás kérdések jegelve vannak. Milyen gyakorlati előnyei vannak a mosolydiplomáciának a felvidéki magyarok számára?

Meg tudnám fordítani a kérdést. Milyen hátránya van? Semmilyen. Szabad mozgás van a két ország között a teljes határszakaszon, több határátkelő épül majd a jövőben, több kisebb-nagyobb híd készül el az Ipolyon, Dunán.

De ott van a kettős állampolgárság megoldatlan kérdése, a Malina Hedvig ügy, a Beneš-dekrétumok, Dél-Szlovákia gazdasági és infrastrukturális alulfejlesztése.

Bízom abban, hogy előbb-utóbb ezek a kérdések is meg fognak oldódni.

Államfőválasztás

Szlovákia jelenleg államfőválasztás előtt áll, ahol két magyar nemzetiségű jelölt is indul. Ez eleve meghatározza majd a kampány alaphangulatát. Menyhárt József a Körképnek adott nagyinterjúban úgy fogalmazott, hogy államfőjelölti témái akár feszültséget is okozhatnak Magyarországon, merthogy a nyitott kérdésekről beszélni kell.

Részünkről nem okoz semmilyen feszültséget. Elő lehet ezeket a témákat venni. A jelenlegi nehéz geopolitikai helyzetben ugyanakkor – véleményem szerint – a fő hangsúlyt a V4-es együttműködésre és a közös közép-európai gondolkodásra érdemes helyezni.

MKP

A felmérések ugyan vegyes képet mutatnak, de a trendeket figyelembe véve az látszik, hogy országos szinten az MKP egyre inkább kikerül a közbeszédből, nincsenek saját témáik, és szinte már csak a magyar kormányzati programoknak köszönhetően tudja láttatni magát.  Ön hogy látja a felvidéki magyar politika teljesítményét?

Nem a mi feladatunk, hogy megítéljük őket, hanem a választóké. A választók pedig legutóbb november 10-én alapvetően hasonlóan értékelték ezt, mint a legutóbbi helyhatósági választáson. Az MKP megőrizte a pozícióit, sőt, egy kicsit még javított is rajta. Még akkor is, ha a függetlenek aránya nőtt. Az önkormányzati hatalmi helyzet nem változott jelentősen. Nyilván minden párt ezt úgy magyarázza, ahogy akarja. Senki sem volt vesztes, mindenki győzött.  Én nem látom azt, hogy többen fordultak volna el az MKP-tól.

Az államfőválasztás kapcsán nekem az a véleményem, hogy bármi lesz az eredmény, beleértve a magyar jelölteket is, a jelenlegi helyzeten különösebben nem fog változtatni.  A szlovák államfőválasztás alapvetően össz-szlovákiai ügy, amit a magyarok a számarányuk miatt kevésbé tudnak befolyásolni. Ha lenne egy olyan párt, amely parlamenti tényező, az elnöke magyar, jelentős pozícióban van (mondjuk 20-30 százalék körül) és annak a jelöltje indulna, nyilván nagyobb eséllyel vehetne részt a választáson. A jelenlegi helyzetben nincs más hátra, mint hogy rábízzuk a választókra, hogy értékrendjüknek megfelelően álljanak ki egyik vagy másik jelölt mellett.

Idén februárban egy szlovák lapnak maga Duray Miklós úgy fogalmazott, hogy nem ismeri az MKP elnökének, Menyhártnak a munkakörét, de azt tudja, hogy mit kellene tennie. Ön ezt hogy látja? Az erőforrás, anyaországi akarat megvan. De társul ehhez tudatos határon túli politikai stratégia? Tudja, hogy mit akar a felvidéki magyarság?

Szerintem a felvidéki magyarság identitása nagyjából úgy néz ki, mint a magyarországi magyaroké. A többi külhoni régióhoz képest Felvidéken a magyar identitástudat valamivel alacsonyabb. Ez sokszor annak köszönhető, hogy az emberek néha érdektelenek, nem fordítanak olyan szintű figyelmet a kérdésre, mint kellene. Természetesen vannak nagyon jó civil kezdeményezések, mozgalmak, amit erősíteni kell. Alapjában véve azt látom, hogy az elmúlt évek során végzett munkánk viszont ilyen téren sem volt hiábavaló és sikerült megerősítenünk az itt élő emberek identitását olyan szinten, ami már nem fordul a visszájára és amire a jövőben is építeni lehet.

Következő parlamenti választások

A 2016-os parlamenti választás alkalmával a felvidéki magyarok 65%-a  nem szavazott senkire. A felmérések szerint az MKP és a Most-Híd támogatottsága is csökken. Mi lehet a megoldás arra vonatkozóan, hogy a választási kedvet növeljük?

Olyan témákat keresni, ami meg tudja szólítani a választókat és minél nagyobb arányban mozgósítani tudja a magyarságot. És én még tennék egy kísérletet az együttműködésre, ha lehetséges.

És ez lehetséges Bugár Bélával is?

Nem az én feladatom megítélni, hogy kivel lehetséges. Most már benne vagyunk az elnökválasztásban, nyilván ennek lesznek következményei. Végig kell csinálni, aztán meglátjuk, hogy mit lehet az eredménnyel kezdeni. Lehet, hogy lesz a választásnak olyan hozadéka, ami a politikai erőket valamilyen módon egymás felé fordítja.

Népszámlálás

2021-ben újra népszámlálás lesz egész Európában. 1960-ban Felvidéken a népszámlálás 517 ezret mutatott ki, attól kezdve az 1990-es népszámlálásig mindig nőtt ez a lélekszám. Ettől az időponttól kezdve viszont zuhan. De sokkal nagyobb mértékben, mint az a demográfiai görbéből adódna. Ennek több oka lehet: Asszimilálódás, elköltözés, meghasonlás, nemzetiség nem bevallása. Várható, hogy a Nemzetpolitikai  Államtitkárság a tematikus évek sorában mondjuk 2020-ra egyfajta „vállaljuk magyarságunkat” programot indít a jobb eredmények érdekében?

Ha egy ilyen indulna, én egyetértenék vele. Erre kell egy jó féléves kampány, hogy ráébresszék az embereket arra, hogy milyen gyakorlati haszna van a közösségre nézve annak, ha többen vallják magukat magyarnak. Viszont úgy gondolom, hogy ha nem is direkt módon, általában véve az eddig indított programjaink is nagyjából erről szóltak: a Szülőföldön magyarul programtól az óvodák, iskolák, kulturális intézmények, vállalkozások támogatásáig minden intézkedésünkkel az volt a célunk és ma is az a célunk, hogy érdemes és jó legyen magyarnak lenni a Felvidéken.

Abban is látszik, hogy van miből meríteni, hogy többen jelentik a magyar anyanyelvet elsőszámú nyelvként, mint amennyien a magyar nemzetiséget bevallják.

Igen. Ugyanezt gondolom erről.

Nemzetpolitikai államtitkárként járja a Kárpát-medencét, ismeri a helyi magyar közösségeket. Összehasonlítva mi a véleménye a felvidéki magyarságról és hol helyezkedik el jelen állapotában a többi magyar nemzetrészhez képest?

Erre azért nehéz válaszolni, mert sokszor mondtam és most is az a véleményem, hogy nincs olyan, hogy egységes felvidéki magyarság. A Kárpát-medence többi régiójához képest Szlovákiában a magyarság egy hosszan elnyúló sávban él, amely több kompakt magyarlakta régiót ölel fel. Ezeknek a régióknak megvannak a saját jellemzői: saját nyelvjárása, saját néprajzi, gazdasági, kulturális vonásai.

Az itt élő magyarságot előbb Csehszlovákiához, majd Szlovákiához csatolták. 500 kilométeren húztak egy határt, elvágva egymástól összetartozó régiókat és közösségeket. Felvidék vonatkozásában tehát a néprajzi tájegységek sokkal inkább meghatározók, mint a többi külhoni területen. Ebből kifolyólag itt nehezebb olyan egységes közösségi célokat megfogalmazni, mint mondjuk Erdélyben vagy Vajdaságban.

Végezetül, mit üzen a Körkép.sk immár 155 ezres olvasói táborának így az adventi időszakban?

Minden szépet és jót karácsony alkalmából. Böjte Csabának van egy jó írása, ami arról szól, hogy mielőtt elkezdünk siránkozni, hogy milyen rossz nekünk, nézzük meg, hány hűtőszekrényünk van, a gyermekeinknek hány cipője, iskolatáskája, és látni fogjuk, hogy nincs okunk panaszkodni. Fontos, hogy mindennek tudjunk örülni és legyünk hálásak mindazért, amit kaptunk.

Nagy bajok tehát nincsenek. Sok magyar közösség, így például most a kárpátaljai magyarság, sokkal nehezebb helyzetben van. Arra bíztatok mindenkit, hogy tudjunk élni a jó helyzettel és tegyünk meg érte mindent, hogy az a jövőben is megmaradjon és még jobbá váljon.

Király Zsolt

Az interjút autorizáltuk