A Bugár-Menyhárt féle összefogás buktatói

Nyitókép: körkép.sk/collage, forrás: ujszo.com, körkép.sk

Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy – ha nem lesz váratlan fordulat – a két legnagyobb magyar vonatkozású párt összeáll a következő választások erejéig. Ami viszont nagyon rossz hír a magyarság szempontjából, hogy személycserék nélkül kívánja ezt végrehajtani. Miért gond ez? Milyen következményekkel járhat, és lehet pozitív végkimenetele? Erre keressük a választ a politikai realitások talaján maradva. 

A 2016-os választások után sok minden nem úgy történt, ahogy kellett volna. A Most-Híd egy Smer nélküli kormányígéretével kampányolt, majd neki köszönhetően jött létre a III. Fico-kormány. A vegyespárt 6,5 százalékkal jutott be a parlamentbe, amiért 11 mandátum járt. De végül nála landoltak a széteső Sieť „árvái” is, felülreprezentálva ezel a Most-Hid részvételét a kormányban (a mandátumok 7,33 százaléka helyett 10,7 százalékot szerzett meg). A Kuciak-gyilkosság után fel kellett volna bomlania a koalíciónak, ám ez mégsem történt meg.

Ezek azok a tények, amelyek a leginkább jellemzik, hogyan képzeli el a vegyespárt a „politika-csinálást”.

   

Értékkülönbözőségek

Akármilyen megállapodást is sikerül tető alá hozni majd a felek között, kétségkívül hatalmas szakadék tátong a két párt között. A Most-Híd önfeladó politikát képvisel, az MKP elvileg etnikait (csak épp nagyon gyenge színvonalon). A Most-Híd alapvetően (bal) liberális vonalat követ, migráció-pozitív, és bírálja a magyar keresztény-konzervatív kormányt, az MKP pedig épp az ellenkezője. Bugárék a nyugat-európaiak felsőbbrendűségét sugalmazza, az MKP pedig nem sugall semmit, egyébként a Kárpát-medence és Közép-Európa felemelkedését támogatná egy ideális világban.

Hogyan lehet összeegyeztetni ezeket az alapvető nézetkülönbségeket? Úgy, ahogy a Most-Híd kormányra tudott lépni a Smerrel: a biznisz felülír mindent. Maga a tény, hogy két, a paletta teljesen más felében lévő párt az összefogásról beszél, bizonyítja, hogy nem a választóik érdekérvényesítése hajtja őket előre.

Zéró garancia

Arról már többször említést tettünk, hogy egy Menyhárt vezette MKP-nak és egy Bugár vezette Most-Hídnak együtt sincs elég hitele, hogy az egyébként minden bizonnyal kiélezett hangvételű választásokon érdemben jól szerepeljenek. Ezekkel az arcokkal alig van esélyük. Mert a mostani felvidéki politikai válság alapja már nem az összefogás hiánya. Az nyolc éve volt. A probléma gyökere ma a választók rendszeres átverésében és hitegetésében rejlik. Ezt pedig a magyar képviselet hiányával való riogatás sem fogja megoldani. Ha megoldaná, nem szavaznának át szlovák pártokra a magyarok – hozzátesszük, ezt a trendet is Bugár Bélának köszönhetjük – és nem maradnának távol a választásoktól évről évre többen.

De ha mégis valami csoda folytán bejutnának a parlamentbe, akkor sincs garancia, hogy együtt is maradnak. Mi lesz, ha a balliberálisok kormányában kínálnak nekik helyet, akikről köztudott, hogy Magyarország nemzetközi elszigetelésén dolgoznak, és a legutóbbi EU-csúcs sikerei miatt szét akarják verni a V4-et? Az „összefogás” MKP-s része vajon majd mit lép? Ha belemegy, csak újabb bizonyítékát adja, hogy a húsosfazék közelében még a nemzet sem számít. Vagy darabokra hullik, mint a Sieť, és Bugárék felzabálják egy részét, a maradék meg mehet a süllyesztőbe.

Azzal nem nagyon kell számolni, hogy az összefogás ismét Ficoékkal kormányozhat majd, ha az exkormányfő kerül ki győztesen a csatából. A Smer jobbra tolódott, és pontosan tudja, hogy az ĽSNS-szel kell lepacsiznia, ha koalíciót akar. Az ĽSNS pedig nem a Most-Híd: több mint 20 mandátumra van kilátása, amivel megkerülhetetlenné vált a szlovák pártok között konzervatív oldalon. És ha ez megtörténik, akkor az I. Fico-kormány retorikája jöhet vissza. A parlamentben esetleg bejutó magyarok pedig ellenzékből próbálhatnak majd tenni ez ellen valamit (ha ilyen hozzáállással ugyan képesek rá), főleg, mert Kotlebáék a magyarok körében sem épp népszerűtlenek, kormánypozícióból pedig tovább növelhetik támogatottságukat itt, délen.

Elmulasztott, sorsfordító pillanatok

Ahogy a Kuciak-gyilkosság után a szlovák politikai elitnek, úgy az elnök- vagy EP-választás után a felvidéki magyar politikai elitnek is megvolt a lehetősége, hogy lenullázza a mutatót, és tiszta lapot kezdjen. Megszabadulhatott volna tétlen és hiteltelen vezetőitől és képviselőitől. Választhatta volna az etnikai politizálást, felvállalhatta volna a Kárpát-medence és Közép-Európa felemelkedését szorgalmazó magyarországi célkitűzéseket. De nem ezt tette.

Helyette azokat helyezi piedesztálra az összefogás jegyében, akik maguk is felelősek a magyar választók távolmaradásáért. És századszorra is elismétlik, hogy ha nem lesznek ott, világvége jön a magyarokra Szlovákiában. Pedig nem: a világvégét éppen ők hozták a nyakunkra.

Komjáthy Lóránt