Nyitókép forrása: Nyitókép: Zuzana Caputová szlovák köztársasági elnök, Orosz Örs, a tábor főszervezője (b) és Mózes Szabolcs, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója közös fotót készít a Gombaszögi Nyári Táborban a felvidéki Szalóc közelében 2019. július 17-én. MTI/Komka Péter

Az elbukó kétpárti összefogás után „váratlanul” bejelentették az Összefogás létrejöttét. Egy újabb kezdeményezés, amely nevében ismét új felvidéki magyar politikus-generációt és szavahihető politikát ígér. A gyakorlatban meg valami egészen mást.

 

Mi zajlik a felvidéki politikában? Mindenki megőrült? Dehogyis!

 

Négy nappal a gömbaszögiek kezdeményezésének tartott Összefogás bejelentése után továbbra is ugyanaz a kérdés nyugtalanít: hogyan lehet úgy új magyar (értsd: hiteles, tevékeny és friss) politikai képviseletet alakítani, hogy mindenkivel hajlandóak összefogni, a kommunikációt pedig olyan emberek sajátítják ki a mozgalom kapcsán, mint Bauer Edit, Világi Oszkár, és Zászlós Gábor? Mózes Szabolcs, csupán a magyarországi Mandinernek magyarázhatta, mit is akarnak ők itt a Felvidéken: indulni a választásokon.

 

 hirdetes_810x300  

Mózes Szabolcs: Mindenkivel partneri viszonyra törekszünk

 

Külön kuriózum Nagy József, aki kifejezett örömének adott hangot amiatt, hogy végre nem egy vezető személyiség köré épülő pártról van szó. Na igen, a Most-Híd EP-választási listájának vezetője a csúfosan bebukott szavazás után nyilván örülne egy tiszta lapnak, ahol akár pártelnöki babérok is teremhetnek számára…

 

És épp ez itt a bökkenő. A felvidéki magyar választó – bármennyire is ezt szeretnék a szájába adni –

 

nem válogatás nélküli összefogást akar, nem az elmúlt harminc év politikacsinálását akarja új köntösbe öltöztetni. Hanem tényleges változást akar, új emberekkel. Közröhej látni, ahogy dörzsölt és minden hájjal megkent politikai „öregjeink” osztják az észt, hogy most jön majd a nagy újítás. Természetesen az ő bábáskodásuk alatt.

 

Talán nem szólhatnánk semmit, ha legalább ennyire aktívak lennének a kezdeményezés fiataljai, mutatva, hogy van rátermettségük a sajtó előtti szereplésre, legalábbis nem húzzák be fülüket-farkukat a kamerák láttán, mint ahogy az MKP elnöke tette a „dicsőséges” államfőválasztási kampánya idején.

 

Mi jön ezután? 

 

A tények makacs dolgok, márpedig eddig csak azt láthattuk, hogy a sokadik kezdeményezésként megjelent Összefogás Baueré, Zászlósé és Világié. És bár ez utóbbi kétségkívül a felvidéki élet egyik legbefolyásosabb szereplője, az ő érintettsége egyáltalán nem arra utal, hogy valami valóban újat kotyvasztanak a háttérben.

 

És, ezután mi jön? Az RTVS már bezengte, hogy Solymos, Pfundtner, Gál és Rigó is kiszállna a kamikáze-repülésbe kezdő Most-Hídból. Nyilván a nagy megújhodás közepette nekik is jut befutó hely majd a mozgalomban.

 

Bugárt szándékosan nem említettem. Ahogy jelenleg látom, a Most-Híd még a választások előtt darabokra hullik, liberális szárnyát felzabálják a progresszívok, a magyar jobboldali szárnyát pedig talán sikerül átmenteniük az Összefogásba. Ha nem így lesz, a vegyespárt vagy a választások elbukása miatt, vagy a parlamentbe való bejutás után esik szét – ez elkerülhetetlen. Bugár Béla pedig nyugdíjba vonulhat.

 

Nagy kérdés, hogy mit lép az MKP. Menyhát József pártelnök hiába vette elő legsuttogóbb férfias bariton hangját, hogy belemondja a kamerába, állunk elébe, felvesszük a kesztyűt, az MKP-ba jelenleg sem politikai szakértelem, sem következetesség, de ami a legfontosabb: elegendő megújulási képesség sem szorult ahhoz, hogy valódi konkurencia legyen. Így viszik szépen a tönk szélére Szlovákia második legnagyobb alapszervezeti hálózatával rendelkező pártját alkalmatlan politikai kalandorok, akik azt hitték, minőségi lekvárnak számítanak csupán attól, hogy felkerültek a polc tetejére.

 

Múltban élő döntéshozók

 

Budapest nyilván aggódva figyeli a felvidéki magyar politikai eseményeket. Nem nehéz kitalálni, minek örülne leginkább a magyar kormány: egyetlen és ütőképes politikai képviseletnek, amely ha kell, nem csak a felvidéki magyarok megmaradásáért, de a Kárpát-medencei magyar érdekekért is képes megmozgatni a választókat. Emberfeletti türelemmel várják az események kibontakozását. Olyan hihetetlen fegyelemmel, hogy az elmúlt hetekben egyetlen sziporkázó félmondatot sem találhattuk a magyar konzervatív sajtóban a szlovákiai politikai közélet kapcsán. Az Anyaország érzi a dolog tétjét, a felvidéki magyar választó is, csak épp a felvidéki politikus és az elit nem.

 

Valószínűleg nem kellene meglepődnünk az események láttán. Az a lenyűgöző káosz, amit politikai hatalomátmentés okán teremtenek maguk körül, csakis arra vezethető vissza, hogy egyesek megrekedtek a múltban, a hőskorban, a ’90-es években. Amikor elég volt morzsákat ígérni, magyarnak lenni, és lábaik előtt hevert a 12 százalék. Amikor elég volt ellenőrizni a sajtót, a nép pedig ment, mert nem látott más utat.

 

Csakhogy ez már nem a ’90-es évek. A legnagyobb különbség az, hogy míg akkor volt egy Mečiar, akinek személye egységbe kovácsolta a magyar politikusokat és választókat egyaránt, ma nincs. Pontosabban, Mečiar alakjának szerepét épp a magyar politikusok egy jelentős része vette át. Például azzal, hogy lepaktált a Smerrel. Vagy mert körmük szakadtáig ragaszkodnak egy olyan pozícióhoz, amelynek betöltésére alkalmatlanok.

 

Ha az Összefogás valóban megújulást akar hozni, akkor le kell számolnia a múlttal, és fiataljainak háttérbe szorítania a politika öregjeit. Nekik már volt esélyük, éltek vele, ahogy éltek. Áldozat nélkül nincs változás. Egy újabb fellegvár pedig nagy luxus ezekben az időkben, és kicsi az esélye, hogy beváltja azokat az ígéreteket, amelyeket a gyanútlanabb választók társítanak hozzá.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 24 olvasónak tetszik ez a cikk.