politika

A The New York Times is cikkezett a szlovák agrármaffiáról

A The New York Times terjedelmes cikket közölt az agrármaffia és az oligarchák közép-európai tevékenységéről

Nyitókép forrása: a Gazdakezdeményezés facebook-oldala

 

Az amerikai The New York Times mainstream lap terjedelmes cikket közölt az agrármaffia és az oligarchák közép-európai ténykedéséről, sajnos azonban nyugati sajtóhoz méltón ismét sikerült egy politikailag motivált és kettős mércét alkalmazó írást közölniük, amely a magyar kormányt próbálja lejáratni, miközben az szlovákiai körülményeket épp csak érintik.

 

A szlovák internetes sajtó nagy része hétfőn a főoldalán tette közzé, hogy a szlovák agrármaffiával és az uniós támogatásokat „megfejő” oligarchákról már a neves amerikai The New York Times is foglalkozik. Aki azonban elolvassa a cikket, az rájön, hogy annak 90 százaléka Magyarországot és Orbán Viktort akarja elrettentő példaként beállítani. Olyannyira, hogy a cikk szerzői vették a fáradtságot, és magyarul (ingyen!) is elérhetővé tették az írást.

 

Szlovákiát két bekezdés erejéig említik meg, a közép-kelet-európai mezőgazdasági források körüli botrányok felsorolásában – Bulgária után.

 

„Szlovákiában a legfelsőbb ügyész elismerte egy „agrármaffia” létét. Kistermelők arról számoltak be, hogy megverték őket és támogatásra jogosult földjüket kikényszerítették tőlük. Tavaly meggyilkolták Jan Kuciak újságírót miközben azt kutatta, hogyan épült be az olasz maffia a mezőgazdaságba, hogyan tulajdonította el a támogatásokat és épített ki kapcsolatot magasrangú politikusokkal.”

 

írja a NYT, és ennyi.

 

Orbán: igazságot akarunk a következő uniós költségvetésben

 

Kettős mérce

 

A Szlovákiával szembeni szelektív látásmód Nyugaton nem újkeletű. Miközben Magyarország és Lengyelország ellen hetes cikkely szerinti eljárást indítottak és a jogállamiság állítólagos eltiprása miatt hisztériáznak az Európai Parlamentben, addig a Kuciak-gyilkosság kapcsán Szlovákiával szemben az EP illetékes bizottsága megelégedett egy pár napos „ellenőrző körúttal”, és azóta legfeljebb „aggodalmaiknak” adnak hangot.

 

Ugyanez a helyzet a keleti országrészekben megvert, a rendőrség közreműködésével megfélemlített gazdákkal, akiknek jogait egyszerre tiporják sárba a kormány irányába jó kapcsolatokat ápoló oligarcha hátterű cégek (ESIN-ügy) vagy a nyugatról jött, a hazai mezőgazdaságot lehúzó, a felvidéki földet és vizet szennyező vállalatok (pl. dánok).

 

Ján Kuciak és a szlovákiai gazdák is megérdemeltek volna akkora felhajtást az Európai Parlamentben és a nyugati sajtóban, mint Sargentini asszony Magyarországról hamis képet festő jelentése.

 

A keleti Grófasszony még a betonparkolóra is felvette az agrártámogatást

 

Rossz példát választottak

 

Hogy mi áll a NYT cikkében a magyarországi állítólagos támogatási visszaélésekről, azt ezen a linken tekinthetik meg. Azt azért érdemes kiemelni, hogy a cikk írói kifogásolták az uniós támogatási rendszer „szándékos zavarosságát” (nem Magyarországon, hanem általában az EU-ban), amelyek korrupcióra adnak lehetőséget. Az Európai Parlament pedig mindezt hagyja, mert máskülönben hozzá kellene nyúlni az Európai Uniót egyben tartó egyik legfontosabb és legingatagabb rendszerhez.

 

Magyarországot hangsúlyozni ki Kelet-Európában az agrártámogatások elcsalása miatt azonban erős túlzás. A 2018-tól kibontakozó országos gazdatüntetések után létrejött Gazdák Kezdeményezése például külön írásban hívta fel a figyelmet Magyarországra, mint pozitív példára:

 

„A dán vállalatok olyan technológiával szennyezi a Szlovákia területén lévő felszín alatti vizeket, amelyek használatát Magyarországon már betiltották, miközben itt a szlovák hatóságok engedélyezik”.

 

Ezt konkrétan a Csallóközben működő dán gigasertéstelepek kapcsán fogalmazták meg, amelyek sokezer tonnányi hígtrágyalevet produkálnak. A Csallóközben egyre gyakrabban merülnek fel minőségi problémák a lakossági ivóvízzel. A Most-Híd kezdeményezésére pedig hiába fogadta el a parlament a Lex-Csallóközt, az semmiben sem akadályozza a nagyméretű sertéstelepeket kialakítani akaró dán vállalatokat.

 

Újabb visszaélésekre derült fény: Bérleti szerződés-osztogatás a földalapnál: 200 euró/ha-ért?

 

Szlovákiában ismeretlen eredetű, gyakran offshore hátterű cégek jutnak hozzá jelentős földterületekhez, hogy aztán élelmiszernövények helyett (jobb esetben) energianövényeket, vagy (rosszabb esetben) semmit sem termeljenek rajta (csak támogatást igényelnek rá). Nem elég, hogy Szlovákiában a húsz legnagyobb vállalat jut hozzá az uniós agrártámogatások döntő részéhez, ezek a nagyvállalatok a tisztességesen megélni akaró kis- és közepes gazdaságokat igyekeznek ellehetetleníteni kormányközeli kapcsolataikkal visszaélve. Ez persze kimaradt a NYT cikkéből.

 

Mindeközben Magyarországon 2013 óta olyan törvény van hatályban, amely megvonta a külföldi állampolgárok (legyen az jogi vagy természetes személy) haszonélvezeti jogát a termőterületekre vonatkozóan. Persze, mindezt az Európai Bíróság a tőke szabad mozgásának megsértéseként értelmezi.

 

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az Anyaországban nem létezhet korrupció. De a szubvenciós csalások, a jogállamiság eltiprásának és korrupciónak iskolapéldája az elmúlt időszakban napvilágra került információk fényében sokkal inkább Szlovákia lehetne, nem pedig Magyarország.

 

“Mi nem hektárokat, hanem embereket képviselünk” – A gazdák kitartanak

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket