Politico-rangsor: Miért került Čaputová a bomlasztók, Orbán pedig a látnokok közé?

Nyitókép forrása: politico.eu/kollázs – körkép.sk

A Politico.eu brüsszeli portál kedden közzétette a legbefolyásosabb európai személyiségek általa összeállított listáját, amelyen helyet kapott Zuzana Čaputová szlovák államfő és Orbán Viktor magyar kormányfő is. Ami a rövidhírekből kimaradt, hogy Čaputová a „bomlasztók” között kapott helyet, Orbán Viktor pedig a magyarul „nagyot álmodók” vagy „látnokok” csoportjába került.

Még mielőtt rátérnénk, mi mit is jelent valójában, le kell szögezni, hogy a 28 nevet tartalmazó lista valójában rövidebb lenne, ha a Politico értékítéletét nem torzítaná a mindenbe belecsempészett gender- és LGBTQ-ideológia. Például nem teljesen világos, mit keres ott Christine Lagarde, aki bár az Európai Központi Bank elnöke, mégiscsak az EU francia elképzelés szerinti reformjának az eszköze. De tény, hogy az egyik legnagyobb ívű karriert bejárt női személyiségről van szó.

Szintén kissé túlzónak tűnik Leo Varadkar írországi miniszterelnök hetedik helyezése is, akinek elvileg a Brexit-tárgyalások sarokkövének számító ír-északír határkérdés ad átlagon felüli súlyt. Csakhogy ez a kérdés elsősorban Londonon és az EU-n fog múlni, nem az ír kormányfőn. Varadkar két éve a balliberálisok egyik kedvenc politikusává vált, mivel amellett, hogy második generációs bevándorló, az egyik első, homoszexualitását nyíltan felvállaló vezető politikus volt Európában.

   

Érthető, de ugyanakkor nem teljesen indokolt a 28-as listán szerepeltetni Greta Thunberget, a klímavédelem és a nyugati újhullámos fiatalság legújabb médiaarcát. Jövőképe ugyan van, a befolyása azonban kizárólag médiaalapokon nyugszik, és messze elmarad a rangsor többi szereplőjétől.

Čaputová a bomlasztók között

A rangsor 3 kategóriára van felosztva, de Emmanuel Macron francia államfő egyikbe sem tartozik, ő áll a lista abszolút első helyén. Az első csoport a„cselekvők”. Ide olyan politikusokat sorolt a Politico, mint Vlagyimir Putyin orosz elnök, Angela Merkel német kancellár, Ursula von der Leyen újdonsült európai bizottsági elnök, vagy Boris Johnson angol kormányfő. Durván leegyszerűsítve, ők azok, akik már megszerezték a céljaikhoz szükséges pozíciót és adottak a feltételek, hogy cselekedjenek. Többé kevésbé a „cselekvők” elfogadják az aktuális status quot (erőegyensúlyt), sőt, némelyek kifejezetten függnek tőle.

A második csoport a „bomlasztók”. Ebbe a csoportba a Politico kilenc személyt sorolt, köztük Matteo Renzi volt olasz kormányfőt, Matteo Salvini volt olasz belügyminiszert, Nicola Sturgeon skót miniszterelnököt és persze, Zuzana Čaputovát. Miért kerültek ide?

A „bomlasztók” közös nevezője, hogy országukban vagy az európai politikában az aktuális status quo eltolására törekednek. Renzi például egykor a jelenleg kormánypártként működő Demokrata Párt miniszterelnöke volt Rómában. Ma új párt színében megint kormányfői babérokra törne. Matteo Salvini bevándorlás ellenes Liga nevű pártja Olaszországban és Brüsszelben is konzervatív irányba tolná el a mércét. Nicola Sturgeon függetlenségi népszavazást írna ki Skóciában 2020-ban, amely jó eséllyel az igenek győzelmét hozhatja.

És Čaputová? A Politico szerint azért került fel a listára, mert tavaszi államfővé választásával szerte Közép-Kelet-Európában új lendületet kaptak a progresszív (értsd: balliberális) ellenzéki pártok. A mainstream sajtóban Čaputová győzelme (mint első női államfő egy túlnyomóan konzervatív társadalomban) reménysugár az „illiberálizmus elleni harcban”. A Politico azt is hangsúlyozza, hogy az elvált, egy gyermekes anya egy férfiak irányította országban lett államfővé.

Viszont kissé eltúlozzák a szlovák államfő szerepét az LGBTQ-jogok érvényesítése, a korrupció elleni harc és az önkényuralmi ideológiák feltartóztatása terén. Bár Čaputová a balliberális PS-SPOLU elnökjelöltje volt, és nyilván az LGBTQ-jogokat fogja támogatni, de koránt sem fog beavatkozni a jelenleg is zajló választási kampányba ennek a kérdésnek a határozott felvállalásával. És mivel az államfő Szlovákiában jórészt csak ceremoniális hatáskörökkel rendelkezik (egyelőre), a szélsőségesek és korrupció ellen nem sokat tehet. A választások utáni hetekben átmenetileg és korlátozott mértékben, de azért beleszólhat majd a kormányalakítás menetébe. De az még a jövő zenéje.

Orbán Viktor, a „látnok”

Nem a jövőbe látásra céloznak. A rangsor harmadik csoportjába azok a személyek kerültek, akik „nagy álmokkal”, globális vagy európai szintű vízióval, jövőképpel rendelkeznek. Itt kapott helyett többek között Olaf Scholz, német pénzügyminiszter, akinek neve a 0 százalékos költségvetési hiányra jelent garanciát Európa gazdasági motorjában. Bár helyzete eléggé megingott, miután pártja, a szocdem SPD egyre inkább egy költekező, „szociálisabb” állam mellett foglalt állást a minap.

Ebben a csoportban van a francia pénzügyér, Bruno Le Marie is, aki egy újabb európai birodalomban, egy rendkívül elmélyített EU-ban gondolkodik, ahol az EU egysége szavatolja azt, hogy Európa ismét globális játékos legyen. Ebben a kérdésben igen hatékonyan egészítik ki egymást főnökével, Emmanuel Macron francia elnökkel…

A csoport második legbefolyásosabb személyisége pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A Politico-tól nem várható el, hogy pozitívan nyilatkozzon a magyar kormányfőről. Az ő olvasatukban Orbán egy „kiváló szlogeneket gyártó” nacionalista politikus. Pont.

Mi azért kiegészítjük a Politico jellemzését. A magyar kormányfőnek tényleg vezető pozíció jár a látnokok között. Egy keresztény, szuverén nemzetekre épülő Európát képzel el, amelyben Közép-Kelet-Európa kulcspozíciót tölt be. Ahol Európa visszatér gyökereihez, és megvédi magát az illegális bevándorlás negatív hatásaitól. A listán pedig nem csak azért van helye, mert eddig elért eredményei európai „befolyásoló tényezővé” emelték Magyarországot és a V4-eket. Orbán Viktor ma azon kevés vezető közé tartozik, akiknek van olyan Európa-jövőképe, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Macron például a Timesnak adott interjújában is megemlíti Orbán Európa-vízióját, mint egy, az ő elképzelésével versengő elképzelést. Nem mellesleg, Merkel háttérbe szorulása óta Németországban sincs olyan vezető politikus, aki ebben a vitában részt tudna (akarna) venni, így ha Európa jövőjéről van szó, általán Macront és Orbánt teszik mérlegre.

Körkép.sk