Solymos László (Most-Híd), a szélkakas

Nyitókép: Prikler László fotója (Bugár gratulál Csákynak. Mögöttük. Duray Miklós feje fölött Solymos László, mellette e sorok írója, Király Zsolt)

2007 februárját, márciusát írtuk. A Körkép.sk akkor még nem is létezett. E sorok írója akkoriban az egységes MKP pozsonyi járási alelnöke volt. Melynek elnökét úgy hívták, hogy Solymos László, a kerületi elnökséget pedig a Bárdos Gyula vezette szenciek mellett Mede Vencel irányította.

Az MKP néhány hónappal előtte 11,68 százalékot szerezve jó eredményt ért el a parlamenti választásokon, mégis ellenzékbe szorult. Sokan a gazdasági holdudvar, Világi Oszkár, Czucz Štefan, Gyurovszky László, Podstránsky Vladimil mohóságát okolták, akik (egyesek szerint) az MKP országos vezetésének tudta nélkül tárgyaltak a Smerrel való esetleges koalícióra lépésről.

Csakhogy az akkori információk szerint túl sokat akartak (Világi például a ma Érsek Árpád vezette közlekedésügyi minisztériumot), az első kormányára készülő Robert Fico így inkább más irányba fordult. Felállt a Smer – SNS – HZDS kormány.

   

Csáky bejelentkezett Bugár ellenében

Az MKP-n belül megkezdődött a tisztújítás, Csáky Pál pedig bejelentkezett „Bugár Béla“ helyére. Gazdasági lobbiról beszélt, a Bugárt irányító oligarchákról. Arról, hogy a Világi féle pénzügyi csoportnak van pártja, nem pedig az MKP-nak pénzügyi csoportja.

Az MKP-n belül akkoriban már jó ideje sokan kritikusan szemlélték Bugár ténykedését. Mindazt, ami ma már széles körben köztudott róla. Így a 2007. március 31-i Kongresszus közeledtével Csáky esélyei nőttek, Bugáré folyamatosan csökkentek.

Mindenki tudta, hogy nagyon szoros eredmény lesz, az egyes járási elnökségek ki-ki a maga módján próbálták felmérni az erőviszonyokat. Pozsonyon belül ezt Mede Vencel akaratára úgy oldottuk meg, hogy ún. nyílt, kézfelemeléses próbaszavazásokat tartottunk. A 13 pozsonyi kongresszusi küldött véleményéről így aktuális, pontos képünk volt.

Így az sem titok, amit a járási elnökség akkori tagjai meg is erősíthetik, hogy a Solymos László vezette főváros akkoriban Csáky Pál mellett lobbizott. Mint ahogy Mede Vencel is, aki azonban árnyaltabb taktikát folytatva meghagyta a kiskaput Bugár Béla felé is.

A törés

A többi már történelem. A kongresszuson titkos szavazással, alig 14 szavazat különbséggel Csáky legyőzte Bugárt. Ma is előttem van a komáromi színpadi kép (a fotóval rendelkező olvasóink talán elküldik nekünk), ahogy az eredmény bejelentését követő első sokk hatására a Csákyt támogató járások  (pl. Pozsony, Dunaszerdahely, Érsekújvár, Léva, Nagykürtös, Kassa, stb.) vezetői az új pártelnök, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes köré csoportosulnak. Köztük Solymos László is.

Hogy végül mi okozta a törést Csáky Pál és Solymos, illetve Mede Vencel között, leginkább az érintettek tudják. Bennfentes pozsonyiak állítják, hogy Solymos és Mede Bugár leváltott pénzügyi lobbijának helyére pályáztak. Immár Csákynál, de sikertelenül.

Az biztos, hogy a pozsonyi járási elnökség a kongesszust követőenbár a „győztes lóra tett“, mégis gyengülni kezdett. Ahogy Bugár fokozatosan távozott a pártból, és vett irányt a Most-Híd felé, úgy vonult ki Solymos és Mede is az MKP pozsonyi struktúráiból. Hogy végül egy belvárosi búcsúvacsorán, a Ferences templomtól nem messze Solymos, bejelentse, hogy a vállalkozói kör elhagyja az MKP-t.

Le voltunk forrázva, annál is inkább, mert Solymos László addig végig mindent tagadott.

– Laci, mi lesz a nevetek? – kérdeztem.

– Nincs még név – felelte.

Végig mindent tagadott

Cáfolva, hogy már a névkiválasztás is megtörtént. Jómagam délután 6, fél 7 körül indultam el hazafelé. Otthon az esti híradó épp bemondta, hogy új párt alakul Bugár Béla vezetésével, mely a Most-Híd nevet kapja. Itt lett erős ember, végre az egyik fő pénzosztó a Bugárt megbuktató Solymos. E sorok írója pedig a Solymos által elhajított stafétát felemelve az ország legfiatalabb járási elnöke.

Ennyit margóra, visszaemlékezésként, hogy értelmet kapjon ez az írás. Mely reakció az emberileg egyébként zsoviális, vállalkozóként rendkívül tehetséges és mindig segítőkész Solymos Lászlóra.

Annak blogjára, melyben az általa is megválasztott Csáky Pált támadja. Hogy bukott politikus, hogy másokat mocskol, hogy káderez. Mert Csáky éles határt vont a tisztességesek és a tisztességtelenek között (2007-ben még Solymos és Csáky egy oldalon álltak), egyben jelezve, hogy a 2020-as választások után, Bugár várható bukását követően egyesíteni kell a felvidéki magyar pártokat.

Mit állít továbbá Solymos?

A vegyespárt politikusa leírja, hogy a magyarlakta vidék soha nem látott támogatást kapott – Igen, amennyiben az adott város vagy település vezetője jellemzően hidas volt. Az MKP-sokkal szemben maradt a bosszú. A politikai klientelizmus tényét elemzések egész sora (lásd Pro Civis, vagy Somogyi Szilárd kimutatásai) bizonyítja.

Hogy elfogadták a 4 millió euróra felhizlalt Kisebbségi Kulturális Alapot – Azt az alapot, melynél szintén főleg a hidas csókosok és Világi Oszkár kegyeltjei lettek kedvezményezettek. Minderre épp mi vagyunk az élő példája. Panaszkodás nélkül, pusztán tényként közöljük, hogy a Körkép pályázatára az idei rekord nagyságú pénzügyi keret ellenére sem jutott egyetlen cent sem. Miközben a „megfelelő” háttérintézmények, holdudvarok, haveri kör vastagon ki lett tömve.

Solymos továbbá megmosolyogtató módon a Columbo-feleségéhez hasonlítható magyar nyelvhasználattal, infrastruktúra-fejlesztésekkel is dicsekszik.

És főleg, szélkakasként moralizál. A fentiek ismeretében, Bugár egyik megbuktatójaként ugyanis le meri írni, hogy: „Csáky Pál beszél tisztességről és tisztességtelenségről? A személyes ambíciók háttérbe szorításáról? Akinek a személyes ambíciói miatt esett szét az egykori MKP, aminek még ma is terhét nyögjük?“

Vicces vagy, Laci!

Király Zsolt