Samu István a Körképnek: Halott ügy, hogy „MKP-s zászlóshajó”, vagy MKP-s Híd összeborulás. Teljesen új kell!

Nyitókép: Komjáthy Lóránt

A 2020-as parlamenti választás a felvidéki magyar képviselet teljes bukását hozta. Kivétel nélkül, és sajnos megérdemelten. A kiútkeresés azóta is akadozik, mint ahogy az elengedhetetlen személyi konzekvenciák levonása is. A Körkép.sk-n ezért társadalmi vitát indítottunk a felvidéki magyar politizálás jövőjéről.

Akik felkérésünket eddig elfogadták:

Solymos László (Most-Híd),

Nagy József (Összefogás/Magyar Közösségi Összefogás),

   

Németh Gabriella (MKP)

Keszegh Béla (Független)

Forró Krisztián (MKP)

A társadalmi vita tovább folytatódik a Körképen, az elkövetkező napokban többek között Orosz Örs, Mede Ferenc, Nagy Dávid és Király Zsolt véleményét is közöljük.

A Körkép.sk továbbra is várja a politikai vezetők, intézményvezetők, civil személyek, közéleti szereplők, mint ahogy olvasóink véleményeit is.

Samu István a pártból való kizárásáig az MKP Országos Elnökségének tagja volt. Jelenleg az Új Egység Mozgalom vezetője.

Mit csinál Samu István ezekben a napokban, mivel foglalkozik március óta?

A választások óta, vagyis márciustól, de előtte és utána is, a választási kampány alatt is végeztem a „civil” foglalkozásomat, tanítottam, mint gyakorló pedagógus, ugyanis nem a politikából élek, illetve a doktori tanulmányaimmal foglalkoztam, foglalkozom a jelenben is. A világjárvány beköszöntével, online tanítok otthonról, online kutatok otthonról és végre – ami a legeslegfontosabb számomra, „köszönhetően” a koronavírusnak, minőségi, időbeli együttlétet élhetek át cseperedő fiaimmal.

Most sokat foglalkozhatom gyermekeimmel, és ezt köszönöm a sorsnak, illetve a pillanatnyi helyzetnek. Nem mindegy, hogy milyen felvidéki magyar válik fiaimból, ezért minden együtt töltött, minőségi idő, ajándék velük, valamint lelkiismereti nyugalmat ad nekem, mint apának, hogy oda tudok rájuk teljesen figyelni, összpontosítani. Meg kell ragadni az alkalmat, hogy jó szülő lehessek. Ez most a legfontosabb!

Ugyanakkor a járvány alatt is az Új Egység Mozgalommal mi dogoztunk, főleg karitatív munkát végeztünk, segítettünk ahol lehet, adományokkal stb. Most pedig Tornalján készítjük elő az ÚEM soron következő országos közgyűlését. Tehát folytattuk a közéleti munkát is.

Hogyan értékeli a parlamenti választások eredményét önmaga, a magyarokat megszólító politikai pártok és össz-szlovákiai szempontjából?

Nem szeretném, ha azt hinnék az olvasók, hogy „a háború után mindenki tábornok…” csapatába álltam be, és azt gondolnák, hogy „én a megmondtam” kategóriába tartozom!! Mert nem így van. Jómagam viszont már a választások előtt, a himnuszunk tiltó törvénye ellen szervezett tüntetésen hangosan kimondtam, hogy „Nagypéntek nélkül, nincs feltámadás!” Nagyon éreztem, hogy bukás lesz. Politikai közéletünk ugyanis nem tudott semmiben sem megújulni, hitelessé válni. 

Igenis ez érezhető volt, s szakítva az eddigi hamisan, diplomatikus, polkorrekt nyilatkozatokkal, amelyek egyes politikusok szájából mind a mai napig elhangzanak, ezzel is ráerősítve, hogy Ők az elmúlt zsákutcás harminc évet képviselik, én őszintén megmondom, hogy valahol vártam is a bukást, mert „megfojtott” a tehetetlenség! Nemcsak engemet, hanem az egész közösségünket, főleg az utolsó 10 évben!

Nagy nehezen, éjjelekig tartó rábeszéléseken keresztül, végül beadva a derekamat, az Új Egység Mozgalom tagjaként indultam el az MKÖ listáján. Csakis azért, mert a nevünkben benne van, hogy egységet képviselünk és ez mindennél fontosabb, nem szerettem volna, hogy az emberek azt gondolják, hogy amit képviselünk, azt nem tudjuk alázattal bevállalni, még ha vesztes ügyről is van szó. 

A felvidéki politikai közélet különféle összefogásoktól meg pártoktól függetlenül bukásra volt ítélve a választásokon, mert a szlovákiai magyar emberek nem hittek benne. Ráadásul fényévekre vagyunk a többségi társadalom politikai cselekvési módszereinek progresszivitásától. Csak egy példa: nem elég nyilatkozgatni a sajtóban, az embereknek meg kell mutatni, hogy ha kell, különböző, őket érintő problémák miatt képesek vagyunk „felszántani a közéletet”.

A polgári engedetlenségtől akár a „bíróságokig” bezárólag elmegyünk az igazunkért, vagyis az emberek problémáinak megoldása ügyében… Az elmúlt húsz évben nem volt olyan csapat a felvidéki magyar politikában, amelyik akár saját egzisztenciáját, helyzetét kockáztatta volna az általa képviseltek igazságáért, problémájáért. Akkor meg hogyan akarjuk vezetni a társadalmat? Hogyan akarunk követendő és választható minta vagy példa lenni?

Duray Miklós óta nincsenek mozgalmi, harcos politikusaink, csak „hivatalnokszerűek”. Matovičék ennek az ellenpéldái voltak az elmúlt időszakban, ezért voltak sikeresek még a magyarok között is. Nem elég csak magyar politikusként indulni a választásokon, aktívan tenni is kell a közösségért.

Mi lehet a hogyan tovább? receptje a felvidéki magyar képviselet számára? A jövőt illetően hol látja benne esetlegesen a saját szerepét?

Generáció, arculat és szemléletváltás! Tehát vegyük sorba: azok, akik szerepet játszottak az elmúlt húsz évben azoknak teljesen a háttérbe kell vonulniuk, mert egyszerűen nem hitelesek. Volt idejük arra, hogy amiről most „okoskodnak” azt megtegyék. Nem tették meg! Miért hinnének nekik az emberek, hogy most megteszik majd? Nem hisznek nekik az emberek! Ez látszik a választások részvételi arányából, illetve abból is lehet következtetni, hogy növekszik azok száma, akik szlovák pártokra szavaznak.

Nem nehezedhet teherként a következő politikai generációra az elmúlt húsz év politikai elitje. Arculatváltásra is szükség van, mert a politikai marketing – vizuális és kommunikációs csomagolás, amit az elmúlt húsz év használt, az elhasználódott!! Hogy konkrét legyek: halott ügy, hogy „MKP-s zászlóshajó,” vagy MKP-Híd összeborulás. Teljesen új kell!

Szemléletváltásra pedig azért van szükség, mert a szlovák és a felvidéki magyar kapcsolatokat is egy szintre kell hozni. Most ez nincs így. Nem vagyunk egy szinten a szlovákokkal a partnerség tekintetében (pl. megbélyegzés – Beneš-dekrétumok)! Vagyis, igenis offenzív politikát kell folytatni a harmincéves szlovákiai nemzetiségek irányába felgyülemlett adósságok miatt! A szlovák politika tartozik a szlovákiai magyar közösségnek!

Határozottan rá kell mutatni, hogy ami jár az jár. Utána beszélhetünk arról, hogy együtt a szlováksággal milyen jövőt szánunk Szlovákiának. Ne feledjük, a kilencvenes évek elején a szlovákiai magyarok hittek abban, hogy egy szintre emelkedhetnek a szlováksággal, de a politikai elitünk a saját hatalmi és egzisztenciális boldogulása miatt elsőnek saját közösségét csapta be és hitette el azt, hogy első a simulékonyság! Ezért ne csodálkozzunk, hogy identitásválságban is szenved a felvidéki magyar társadalom.

Visszatérve a szemléletváltásra, mindezt úgy kell megtenni, hogy a déli régiókban egymillió szlovák él, vagyis őket is be kell vonni. Ez másképpen nem fog menni, csak nagyobb szociális érzékenységgel a regionális politikánkat tekintve!

És a saját szerepem? Ez nem annyira lényeges, dolgozom az Új Egység Mozgalommal…majd a sors, helyzet az isteni gondviselés megmutatja a szerepemet.

Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását az elkövetkező 4 évben?

Nem tudom eltelt-e a türelmi 100 nap, hogy véleményt mondjak, ha letelt, ha nem, azt megjegyezném, hogy szorítok az új kormánynak! Sőt, valahol egy picit sajnálom, hogy az eddigi maffia kormány, amelyik szétlopta az államkasszát, megúszott egy ilyen válságot, és az új kormányt ilyen helyzetben hagyta. Az új kormánykoalícióban a szlovák-magyar kapcsolatok alakulását én nem csak a kormánykoalíció felelősségében, cselekvéseiben látom, hanem abban is, hogy mi felvidéki magyarok mennyire leszünk aktívak a visszajelzések tekintetében.

Mivel „partvonalon” kívül vagyunk, más eszközökkel kell jeleznünk a kormánynak, ha valami nem tetszik, vagy valamiről más a véleményünk.  Ezen fog múlni! Ugyanis az első megnyilvánulásai a kormánykoalíciónak pozitívak, de tudatosítanunk kell, ők nem tudják beleélni magukat a mi helyzetünkbe! Tehát ne tőlük várjuk a mi problémáink felszínen tartását, hanem magunktól! A következő 4 évben a magyar-szlovák kapcsolatok ettől is függőek lesznek.

Van viszont még egy fontos dolgunk! A V4-el kapcsolatosan Magyarországnak is üzennünk kell! A 100 éve szétválasztott, egységes magyar nemzet határon túlra szakadt magyarsága ügyeinek halogatása és megoldása nélkül a visegrádi négyek V4-ek szövetsége nem igazán lesz igazi szövetség! Meg kell érteni az ebben résztvevő országoknak, hogy mi is ennek a szövetségnek a valódi értelme! Méghozzá az, hogy feloldja Trianon traumáját, amely nem csak a magyarokra van negatív hatással, hanem szándékosan szétrombolta a közép-európai geopolitikai őszinte és hatékony együttműködés lehetőségét.

Az interjút készítette: Király Zsolt