Két erőtér van kialakulóban – a jobboldalnak van min dolgoznia, ha nem akar lemaradni (Körkép-elemzés)

Nyitókép forrása: tvnoviny.sk

Peter Pellegrini távozása és Robert Fico Mečiart idéző “lecsúszása” egyértelműen a szlovák politikai paletta radikális átalakulását jelzi. Ez a folyamat valójában az idei választások eredményével kezdődött meg, ám most először kezd egyértelműen megmutatkozni, hogy két erőtér van kialakulóban, és a szlovák politika – története során először – valódi jobboldalra és baloldalra oszlik majd meg – Körkép-elemzés.

Pellegrini Smerből való kilépése volt a hét egyik fő híre. Azt a hétköznapi választók is könnyen kikövetkeztethették, hogy olyan elhasználódott és hiteltelen arcokkal, mint Robert Fico, Ján Richter vagy Robert Kaliňák nem nagyon lehet labdába rúgni a következő választásokon. Tudják ezt a Mečiar-érában hatalmat szerző, majd az államalapító pártja bukása után a Smer mögé besorakozó oligarchák is.

Ha Fico Mečiar puha verziója volt, akkor Pellegrinit egyértelműen nevezhetjük Fico puha verziójának. Helyzetük azonban más, ez a Szlovákia nem olyan, mint 2006-ban, Robert Fico első győzelmekor.

   

Szemünk előtt formálódó történelem

A legfontosabb változások között említhetjük a szlovák gyűlöletkeltő nacionalizmus háttérbe szorulását. Még mindig jelen van, de már nem lehet akkora politikai tőkét kovácsolni belőle, mint tizennégy évvel ezelőtt, és ebben a Smer képmutató és az SNS szégyenteljes politikájának volt központi szerepe.

A másik két fontos változás az idei választások eredményéhez kötődik. Egyrészt, Szlovákia azon európai országok közé került, amelyek választói szakítva a botrányosan kormányzó baloldali pártokkal, jobboldali protestpártot juttattak kormánypozícióba. Szlovákia két legerősebb kormánypártja baloldali jegyeik ellenére alapvetően a jobboldalt erősítik.

Másodszor, februárban hatpárti parlament alakult, és a mandátumok többsége a jobboldali-konzervatívok és a baloldaliak között oszlott meg. A helyzet kezd hasonlítani az osztrák vagy német politikai erőviszonyokra, ahol a hatalomért folytatott tényleges harcot a jobboldal vívja a baloldallal, a liberálisok és szélsőséges elemek pedig egyik vagy másik oldalhoz csapódnak csupán.

Nem véletlenül hangzik el egyre többször, hogy a felvidéki magyarság is válaszúthoz érkezett, és el kell döntenie, melyik erőtérrel alakít ki szövetséget.

Új baloldal – liberálisabb és populistább

Az nem kétséges, hogy Peter Pellegrini „felelősségteljes változás” nevű projektje a szociálisan érzékeny választókra akar majd építeni. Ám az is biztos, hogy nagyon sok Smerben tanult eszközt fog bevetni a választási győzelem érdekében.

Lehet, hogy megpróbál majd nyitni a fiatalabb választók irányába (a Smer választói szinte kizárólag 60 év felettiek), de a választások közeledtével a biztosabb szavazóbázisra fogja helyezni a hangsúlyt. Mindemellett széles mellénnyel kiáll majd a hazai vállalkozások rovására az autógyárak és más multicégek mellett.

A Mečiar által megkezdett, Fico által folytatott „erőskezű, de karizmatikus” retorika helyére egy kevésbé agresszív, szalonképesebb fellépés kerül, mindez azonban attól függ majd, hogy a következő hónapokban, egy-két évben milyen lesz a párharc a Smer megmaradt tagjai és Pellegrini új pártja között.

Pellegrini már most hangsúlyozza a koalíciós potenciál növelésének fontosságát. Szinte kizárt, hogy Kotlebáékra gondol, és aligha valószínű, hogy a konzervatív jobboldal irányába mozdulna el. Hamarabb lehet szó a mostani választáson nagyot csalódó liberálisokról és progresszívokról, akik a vártánál gyengébb alkupozícióba kerültek, és ez bizony sok feszültség forrása.

Hatalmas kihívás a jobboldalnak

A jobboldal nem nagyon pihenhet. Németországgal és Ausztriával ellentétben sem kellő előélete, sem megfelelő kiépítettsége nincs. A Merkel-féle CDU-t utánozni vágyó KDH két választást bukott el, az SNS teljesen lejáratta magát, választóit felszívta az ĽSNS és a Smer. Az MKP belső átalakulások és bizonytalan jövő előtt áll, szintén nincs a parlamentben. Boris Kollár és a Sme rodina pedig annyira sokféle játékot űz, hogy a politikai spektrum bármelyik részébe képes lenne elhelyezni magát, ha ez számára szavazatokat hoz.

Igor Matovič kormányfőnek így nem is nagyon van választása, mint hogy megszilárdítja és kiterjeszti pártja, az OĽaNO struktúráit. Aligha véletlen, hogy jelentős gesztust tett a magyarok felé: a magyarok nem csak többségében jobboldali választóréteget jelentenek, hanem potenciális szövetségeket is külföldi jobboldali-konzervatív pártok irányába.

A szlovák jobboldalnak minden szövetségesre szüksége lesz, ha fenn akar maradni. Szlovákiában több mint egymillió nyugdíjas él, a koronavírus okozta válság miatt nőni fog a segélyekből élők száma, a szociálisan érzékeny szavazók száma meredek emelkedésbe kezd.

Az új baloldali szocdemek Pellegrini vezetésével pedig bizonyára vállalni fogják, hogy eleget tegyenek a nyugati mainstream követelésének, és engednek majd a jogállamisági, uniós költségvetési és migrációs kérdésekben – cserébe hatalomra kerülésük esetén az EU ismét nagyokat hallgat majd az egetverő lopások és botrányok ellenére is, ahogy tette ezt Robert Fico kormányai esetében.

Az előttünk álló választási időszak tehát szokatlanul fordulatosnak ígérkezik…

Körkép.sk/KL