A KDH visszatér gyökereihez, a PS is éledezik – mi történik a parlamenten kívüli szlovák pártokban?

Nyitókép forrása: tvnoviny.sk/webnoviny.sk

 

A márciusban kirobbant kormányválság és utórezgései, valamint az ellenzék által kezdeményezett népszavazás továbbra is terítéken tartja az előrehozott választások lehetőségét. A 2020-ban parlamenten kívülre rekedt pártok készülnek is az esetleges idő előtti megmérettetésre. A szlovákiai magyar politikai vezetés épp egy vegyesen felhígított hárompárti Szövetséget nyomna le a választók torkán, de a szlovák pártok is gőzerővel dolgoznak.

 

Már csak azért is érdemes követni a szlovák politikai paletta alakulását, mert a 2020-ban eltolódott belpolitikai erőegyensúly eredményeképpen egy koalíció stabilitása már nem az egyedüli szempont a tárgyalásokon. Egyre inkább úgy fest a dolog, hogy  legközelebbaz ideológiai irányultság ismét fontos lesz. Az új szabály némileg átírhatja az egyes pártok koalíciós potenciálját (a magyar érdekeltségűeket is beleértve).

 

A legutóbbi felmérések szerint egy, esetleg két konzervatív párt kerülhet be a parlamentbe, a mandátumok többségét pedig szocialista, centrista-baloldali vagy balliberális pártok szereznék meg. A Sme rodina ugyan mutatja jelét valamiféle konzervativizmusnak, de programja és retorikája inkább a spektrum bal oldalára sorolja őket, főleg, hogy lényegében bárkivel hajlandók kormányozni.

 

Visszatér gyökereihez a KDH?

 

A parlamenten kívüli pártok közül a KDH az egyik, amelynek van oka reménykedni. A Kereszténydemokrata Mozgalom 2016-ban esett ki a parlamentből – az önálló Szlovákia történetében először. Ján Figeľ akkori pártelnök politikai nyugdíjba vonult és alapítványi, különböző NGO-k, illetve nemzetközi fórumok tisztviselőjeként “tengeti” napjait. Őt a párt élén az erősen ellentmondásos Alojz Hlina váltotta. Eltökélt szándéka volt, hogy a Merkel-féle CDU mintájára egy álkonzervatív centrista (értsd: baloldallal kompatibilis) párttá alakítsa a KDH-t.

 

Bár Hlina elég intenzív személyiség, 2020-ban mégsem sikerült bejuttatnia a pártot a parlamentbe. Ennek oka a gyenge kampány és a progresszívokkal kötött előnytelen együttműködési megállapodás volt. Az újabb fiaskó következtében a teljes régi vezetés lemondott, Hlina pártelnökből mezei párttaggá lépett vissza, helyét pedig az eperjesi megyefőnök, Milan Majerský vette át.

 

A párt nemrég megváltoztatta a logóját, színeit, és újabban elkezdtek reagálni a legfontosabb belpolitikai eseményekre is, amihez a lehetőséget a kormányválság, és a konzervatív konkurens, Igor Matovič könnyű támadhatósága nyújtotta.

 

Majerský vezetése alatt láthatóan megfordult a Hlina által választott stratégia. A semlegességre törekvő álkonzervatív irányból az új pártelnök jobbra tolta a KDH-t, felerősödtek az LMBTQ-jogokat ellenző hangok. A kereszténydemokraták nemrég például elutasították az európai parlament jogilag nem kötelező indítványát az abortusz, a szexuális nevelés és nemváltoztatás elérhetővé tételéről. (Megjegyezzük, hogy a liberális sajtó gyakran hangsúlyozza a „nem kötelező” kifejezést ilyen esetekben, hogy aztán az elfogadott „nem kötelező” indítványra hivatkozva követelje annak átültetését országon belül.)

 

Van egy másik beszédes példa is: a KDH nemrég támogatásáról biztosította Päivi Räsänen finn kereszténydemokrata képviselőt, akit áprilisban homoszexuálisok elleni gyülöletbeszéddel vádoltak meg. A KDH szerint valójában annyi történt, hogy a finn politikusnő kiállt a hagyományos családmodell védelme mellett. Ugyanakkor, egykor a KDH DNS-ének része volt a következetes magyarellenesség. Egyelőre nem tudni, hogy folytatják-e hagyományaikat ezen a téren – bár nem kérdés, hogy a választóik jelentős része ezt elvárja majd tőlük.

 

Éledező progresszívok

 

A kormányválság felébresztette a hosszú ideje tetszhalott állapotban lévő Progresszív Szlovákiát és a SPOLU-t is. Az előbbi nyíltan és szélsőségesen balliberális értékeket vall, az utóbbi névleg a jobboldalhoz tartozik, valójában inkább a liberális erőket népesíti Szlovákiában és az Európai Néppártban.

 

A két párt 2020 márciusában pártszövetségben vágott neki a választásoknak, és szinte biztosra vették, hogy bejutnak a törvényhozásba. Előtte elég meggyőző sikert arattak az Európai Parlamenti választásokon, később győzelemhez segítették Zuzana Čaputovát is az államfőválasztásokon. Minden jel azt mutatta, hogy a legerősebb ellenzéki szövetségről van szó, amely a legtöbb szavazatot fölözi majd le a 2020-as választásokon.

 

Aztán jött az akkori pártelnök, Michal Truban drogbotránya, és az elhibázott, antifa-jellegű, erősen konfliktusos választási kampány. Végül Trubanék elvesztették a nyerő pozíciót, folyamatosan elnézést kellett kérniük a választóktól túlságosan vehemens viselkedésükért. Nem tudták megfelelően kommunikálni céljaikat, mert túl sok mindent tartottak a fókuszban (míg például Matovič a szinte kizárólag a korrupcióra és az igazságszolgáltatásra összpontosított).

 

Végül a választáson néhány század százalékkal lemaradtak a pártszövetségre érvényes 7 százalékos küszöbről. Alig 900 szavazat híján. A Spolu a következő hónapokban a jelentéktelenségbe süllyedt, a felméréseken 1 százalék alatti eredményeket produkál. A PS a választási küszöb környékén inog, míg el nem kezdett nőni az elégedetlenség a járványügyi korlátozások miatt, és Richard Sulík nem rendszeresítette a Matovič elleni támadásokat. A PS abban a pillanatban 6-8 százalékra erősödött…

 

A márciusi kormányválság, a liberális sajtó és az SaS, valamint Čaputová Matovič ellenes retorikája jó táptalajnak bizonyult. A PS beállt a kórusba, és ma stabilan bent mérik pket a parlamentben. Elnöke, Irena Bihariová egyelőre elutasítja a Smerrel, az OĽANO-val és a Hlassal (és persze az ĽSNS-sel) való esetleges koalíciós együttműködést, de retorikájában az OĽANO-t és a Smert támadja leginkább. A Hlast kevésbé, a történet tehát még váratlan fordulatot is vehet.

 

A PS ugyanakkor a liberálisnak indult, végül Veronika Remišová vezetése alatt jobbra tolódott Za ľudí rebelliseit is felszívja. Azokat, akik szélsőgesen balliberális, eurofil és a nyugat felé feltűnően szolgalelkű politikát vallanak. Ilyen volt Tomáš Valášek, aki az orosz vakcina körül csapott oltári hisztit, majd ki is lépett pártból és a koalícióból, ma pedig már a PS-t „erősíti”. A minap pedig Andre Letanovská is búcsút intett Remišová pártjának, és utalt rá, hogy a PS-ben folytatná politikai karrierjét.

 

De a Spoluhoz is érkeztek a koalícióból leváló liberális rebellisek. Miroslav Kollár, galgóc polgármestere például itt folytatja, annak ellenére, hogy a párt továbbra is a mérhetetlen kategóriába esik.

 

Körkép.sk