Remišová: Kolíková a smeres rezsim része volt, számára Fico vagy Pellegrini visszatérte elfogadható kockázat volt

Nyitókép forrása: TASR/Jaroslav Novák

Mária Kolíková igazságügyi miniszter nemrég külön frakciót hozott létre a legkisebb kormánypárton belül. Kolíková nem is nagyon titkolja, hogy a pártelnöki pozíció megszerzésére törekszik, és az elmúlt hetekben látványos belharc alakult ki Kolíková és a párt jelenlegi elnöke, Veronika Remišová között. A belharcot sokan ideológiai összecsapásként értelmezik a liberális új frakció és a centrista Remišová-szárny között, amelynek közös gyökere a márciusi kormányválság, mikor a kormánykoalíció liberális politikusainak nem sikerült kieszközölnie az előrehozott választásokat. Többek között ennek hátteréről, Kolíková szándékairól és a Za ľudíban uralkodó jelenlegi indulatkoról is beszélt Veronika Remišová a Postoj konzervatív napilapnak adott interjújában.

Remišová szerint kettejük vitája politikai előéletükben gyökerezik, mint mondta, ő maga az ellenzék soraiban harcolt a smeres kormányok ellen.

„Mária Kolíková ebbe az időben az igazságügyi minisztériumban ült, mint államtitkár, a kormányüléseken pedig Robert Ficoval és Robert Kaliňákkal  rázott kezet. (…) Amikor Robert Fico „mocskos szlovákellenes ribancoknak” nevezte az újságírókat, egyetlen kritikus hangot sem hallottam az igazságügyi minisztériumból, ahogy a Bašternák-ügy miatt sem tiltakoztak”

emlékeztetett Remišová, hozzátéve, hogy a Most-Híd államtitkárai közül például Ondrejcsák Róbert felvállalta a védelmi tárca körüli botrányok bírálatát, azon az áron is, hogy a párton belül is konfliktusokba keveredett emiatt.

   

„Ez a lényege kettőnk vitájának, amely már a [márciusi] kormányválság idején is megmutatkozott. Számomra Robert Fico és Peter Pellegrini visszatérése elfogadhatatlan volt, és mindent hajlandó voltam megtenni azért, hogy erre ne kerüljön sor. Mária Kolíková számára azonban – az ő szavaival élve – az előrehozott választások elfogadható kockázatot jelentettek, amit hajlandónak kell lennünk bevállalni”

mondta Remišová, hozzátéve, hogy Kolíková erről nyíltan beszélt akkoriban a Za ľudí elnökségében is. Úgy fogalmazott, hogy Kolíková „komfortzónája Fico vagy Pellegrini kormányában van, hiszen ezekben ténykedett azelőtt”.

Sulík-Kolíková tengely

Remišová beszélt a márciusi kormányválság hátteréről is. Elismerte, hogy Kolíková nagyon közel áll politikai értelemben Richard Sulík (SaS) gazdasági miniszterhez, a krízis idején együttműködtek, sok esetben olyan döntéseket is hoztak közösen, amelyről Remišová csak utólag értesült.

Remišová szerint a párt tagságának nagyobbik fele a centrista vonalat akarja követni, ám a Kolíková frakció és velük a parlamenti frakció nagyobbik fele liberális irányt követne. Remišová szerint Juraj Šeliga és Jana Žitňanská nem tartoznak „egyik oldalhoz sem”.

Közvetve azt is elismerte, hogy Kolíková a kormányválság idején kapott olyan ajánlatot, hogy egy SaS nélküli hármas koalíció esetén is megtarthatná az igazságügyi miniszteri posztot. Remišová azonban nem akart részletekbe menni, arra hivatkozva, hogy a Kolíková csoportosulók közül elég sokan jelentek meg nála azzal a követeléssel, hogy intézzen számukra kiemelt pozíciót a kormányban a koalíciós partnereknél. Ezzel Remišová arra utalt, hogy a Kolíková frakció motivációi között a be nem teljesült személyes ambíciók is ott vannak.

Távozik a Kolíková-frakció?

Remišová szerint a koalíció felbomlásának veszélye a kormányválság utolsó órájáig ott lógott a levegőben. Azt nem árulta el, hogy végül mi győzte meg Igor Matovičot, hogy az utolsó pillanatban helyet cseréljen Eduard Hegerrel, és visszavonja az OĽANO feltételeit, amelynek része volt egyébként Mária Kolíková lemondása is.

Arra a kérdésre, hogy szeretné-e, ha a Kolíková-frakció tagjai kilépjenek a pártból, kitérő választ adott, azzal, hogy ő egységes pártot szeretni. Válaszai azonban arra utalnak, hogy Kolíkováék távozását vagy elfogadható vagy elkerülhetetlen forgatókönyvnek tartja.

Körkép.sk