Az amerikai diplomata szerint Szlovákia és Magyarország is ott van Putyin célpontjainak listáján

Nyitókép forrása: Peggy und Marco Lachmann-Anke képe a Pixabay -en.

Szlovákia és Magyarország feletti befolyását is vissza akarja szerezni Oroszország – állítja Robert Pearson, egykori amerikai török nagykövet, diplomata, aki az amerikai The Hill lapnak írt elemző véleményírást az orosz-ukrán háborúról.

Pearson azt fejtegeti cikkében, hogy az orosz-ukrán háború után Európában új „biztonsági architektúrát” kell kiépíteni, és ennek Oroszország is része lesz. Az oroszok pedig nyilván azt szeretnék, ha az új architektúrában elfogadnák befolyási igényeit egykor birtokolt területei kapcsán, amelyekbe a volt szocialista országok, köztük Magyarország és Szlovákia is beletartozik.

„Az orosz diktátor nem áll meg Ukrajnában. Megpróbálhat más országokban is benyomulni, köztük NATO-tagállamokba is”

fogalmazott. Pearson egyetért azokkal, akik úgy vélik, hogy Putyin egy „ezeréves birodalomban” gondolkodik, és vissza akar térni a Szovjetunió határaihoz – ezért a szankciók sem fogják megállítani.

   

Megjegyezte, hogy Putyin „potenciális célpontjai” között nem csak a Baltikum szerepel, hanem Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Bulgária és Moldova is.

„Tudjuk, hogy Putyin (…) mindent megtesz annak érdekében, hogy erősítse Oroszország katonai jelenlétét, amennyire csak tudja. Minszket alárendeltségbe kényszeríti Moszkvával szemben, állandóvá teszi az orosz csapatok jelenlétét Szíriában és Kazahsztánban. Fokozza katonai ténykedését Kalinyingrádban és Oroszország balti határai mentén, hogy elrettentse a balti NATO-t, Lengyelországot és Németországot”

írta. Szerinte korábban alábecsülték annak az orosz követelésnek a jelentőségét, amely szerint Moszkva azt akarta, a NATO-egységek vonuljanak ki az 1997 után csatlakozott szövetséges országokból, például Lengyelországból és Romániából (két négy amerikai rakétavédelmi rendszernek adnak ezek az országok otthont – a szerk.).

Mi azért megjegyezzük, hogy a NATO-katonák jelenléte azt jelenti, hogy egy katonai célpontokra mért orosz csapás nem csak egy ország katonáit veszélyeztetné, hanem a szövetséges országokét is, így egy orosz csapás potenciálisan nem egy, hanem azonnal több ország válaszával lenne kénytelen szembenézni. A NATO katonák jelenléte emiatt egyfajta nem írásos garancia arra nézve, hogy az egyik ország elleni támadás automatikusan az egész szövetség elleni támadás. Ha kivonulnának a NATO katonák, az ennek a garanciának a megszűnését jelentené.

Pearson kiemeli, hogy ha a szankciók sora, amelyeket Oroszország ellen eddig bevezettek és amelyeket még be fognak vezetni, nem kényszerítik ki, hogy az oroszok kivonuljanak Ukrajnából, akkor a NATO és az Egyesült Államok nem győzhetnek. Helyette Oroszország továbbra is napirenden tartja azokat a követeléseit, amelyeket a télen küldött meg a NATO-nak és az Egyesült Államoknak.

„Putyin érve az lenne, hogy az ukrajnai háború befejezésével eljött az ideje, hogy ismét bizalomépítő intézkedéseket hozzunk. Megpróbálná ellehetetleníteni a diplomáciai frontot, ahogy a katonai frontot is befagyasztotta, majd a Nyugatot hibáztatná a véget nem érő háborúért”

írja Pearson. Úgy véli, Európának nem elég védekezni a „birodalmi gyarmatosítás új hullámával szemben”.

„A NATO következő csúcstalálkozóján egyértelművé kell tenni, hogy Európa demokratikus és gazdaságilag virágzó jövője nélkülözhetetlen feltétele a tagállamok biztonságának. Minden olyan intézkedés, amelynek célja, hogy aláássa, elrettentse vagy fenyegesse ezt az elkötelezettséget politikai, katonai vagy egyéb módon, fenyegetést jelent a Szövetségre nézve”

fogalmazott.

Körkép.sk