Nyitókép forrása: SITA/Jana Birošová

 

Az oroszellenes szankciók, az orosz-ukrán háború kapcsán hozott vitatható uniós és nemzetközi döntések következtében a legtöbb ország arra számít, hogy hamarosan teljesen leállhatnak az orosz gázszállítások. A szlovák gazdasági minisztérium ezzel szemben hetek óta azon dolgozik, hogy a becsült 150 százalékos gázáremelkedést milyen intézkedésekkel törhetné le úgy, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. A „megoldással” Richard Sulík (SaS) liberális pártelnök rukkolt elő, ami gyakorlatilag egy fogadás a háztartásokkal, hogy négy év alatt többet nyernek, mint amit veszítenek a Sulík által felkínált szerződéssel. Ez már önmagában is problémás kérdéseket vetett fel, ám szerdán maga a Gázművek figyelmeztette Sulíkot, hogy hibás a terve.

 

Emlékeztetőül felvázoljuk Sulík megoldási javaslatát az elszálló gázárakra. Azok a háztartások, akik augusztusban négyéves szerződést kötnek az SPP-vel, „csak” 33 százalék egyenértékű áremelkedést plusz inflációt szenvednek el.

 

Leegyszerűsítve ez olyan, mint egy tőzsdén használt határidős jegyzés, gyakorlatilag egy fogadás Sulík és a fogyasztók között. A miniszter arra tesz, hogy négy év alatt a földgáz ára végül csökkenni fog, és bár az első két évben kevesebbet fizetünk a gázért, mint a piac megkövetelné, az utolsó két évben többet, mint kellene, ezért végeredményben az SPP és az állam még jobban is jön ki, a lakosságot pedig – mint egy részletfizetésnél – a hirtelen jelentkező költségek időben elosztva terhelik meg. Vagyis bár ráfizetünk, nem fog annyira fájni, az állam pedig még keresett is rajta.

 

 hirdetes_400x285  

Sulík nem is rejtette véka alá tervét, mert eleve azzal érvelt, hogy az SPP a harmadik évben már nullszaldós lesz, a negyedik évben pedig nyereségesen jön ki a dologból.

 

A fogyasztók pedig arra tehetnek (vagy inkább abban reménykedhetnek, ha vállalják a szerződést), hogy a négy év során tovább nem fog visszaesni a földgáz ára. Nekik ugyanis akkor éri meg a négyéves lekötés, ha az végig szavatolja a piacinál alacsonyabb, vagy inkább vásárlóerőnkhöz képest elviselhető árat.

 

A ördög abban a részletben rejlik, hogy valójában nincs választása a hétköznapi embereknek. Vagy Sulík javaslata, vagy 150 százalékos áremelés, ami akkora drágulás, hogy már az első hónapban megroppantja a családi kasszát.

 

Egy alternatívát adott Sulík: akinek a négyéves lekötés nem tetszik, az leszerződhet az SPP-vel egy évre is, de akkor a 33 százalékos drágulás helyett 42 százalékos drágulást kell elszenvednie, plusz infláció.

 

Valójában itt sincs választás, mert akkora a bizonytalanság a jövő évvel kapcsolatban, hogy az a miniszter vagy államtitkár, aki meg tudja mondani, merre alakul az infláció vagy a gázárak, az hazudik. A trend ráadásul nem arra felé mutat, hogy az árak majd letörnek, és vajon mennyire lesz nehéz egy év után újabb szerződést kötni, és milyenek lesznek a feltételek?

 

És még nem beszéltünk arról, hogy az energiaválság csak egy része az inflációs és gazdasági válságnak. Előfordulhat ugyan, hogy az energia ára a jövőben meghőköl, a valódi kérdés az lesz, hogy az emberek rendelkezésre álló jövedelméből mennyire futja majd élelmiszerre, tankolásra (ne feledjük, Sulík nem oldotta meg a mulasztása miatt okozott Slovnaft-dilemmát), gyerekek iskoláztatására, alapvető létszükségleti cikkekre.

 

Hiba Sulík készülékében

 

A szakértők hosszabb háborúra számítanak, az EU gázembergót erőltetne, az LNG terminálok befogadóképessége idén 2,5-szer szűkebb, mint amire Európának szüksége lenne, a gáztározorók pedig csak 58 százalékos feltöltöttségen állnak, miközben az oroszok egyre jobban zárják el a gázcsapokat.

 

A fenti szerződéses játszma kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy a jelenleg a gázszolgáltatókkal kötött szerződéseket bármikor fel lehet bontani. Sulík ezt a lehetőséget is eltörölné, és erre már ki is dolgozta a törvénymódosítást. Vagyis az elköteleződés végleges – vagy legalábbis a mindenkori kormányzat kénye-kedvétől függ majd.

 

Van azonban egy körülmény, amit még Sulík is rosszul mért fel. A gázárak letöréséhez ő nem csak a négyéves fix futamidőt akarta felhasználni, hanem az SPP vésztartalékait is Dolné Bojanovice-ban, ahol 550 millió köbméter földgázt tárolnak,  és ezt a mennyiséget a 2023-as évben akarta piacra dobni.

 

Az SPP szerdán jelezte, hogy erre nincs lehetőség, mert törvényből adódóan az ottani gáztározó nem stratégiai, hanem vésztartalék, csak vészhelyzetben, a fűtési szezonban és a gázimport bénulása esetén használható fel. Némi kritikai felhanggal azt is mondhatnánk, hogy Sulík a lakosság megfagyásának megelőzésére szolgáló tartalékot beáldozná egy kétes kimenetelű piaci „fogadásra”, annak garanciája nélkül, hogy később lesz elég gáz ennek a tárolónak az újratöltésére.

 

Persze, a vésztartalék bevetését ettől még meg lehet oldani egy törvényjavaslattal. A gond az, hogy a földgázárak elszállása és az orosz gázcsapok elzárása is valószínűsíthető probléma, így aligha szabadna feláldozni az egyik tartalékot egy hangzatos, de kétes kimenetelű politikai megoldás kedvéért.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.