Sántít Sulík terve a gázáremelkedés letörésére, nem használhatja a vésztartalékot

Nyitókép forrása: SITA/Jana Birošová

Az oroszellenes szankciók, az orosz-ukrán háború kapcsán hozott vitatható uniós és nemzetközi döntések következtében a legtöbb ország arra számít, hogy hamarosan teljesen leállhatnak az orosz gázszállítások. A szlovák gazdasági minisztérium ezzel szemben hetek óta azon dolgozik, hogy a becsült 150 százalékos gázáremelkedést milyen intézkedésekkel törhetné le úgy, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. A „megoldással” Richard Sulík (SaS) liberális pártelnök rukkolt elő, ami gyakorlatilag egy fogadás a háztartásokkal, hogy négy év alatt többet nyernek, mint amit veszítenek a Sulík által felkínált szerződéssel. Ez már önmagában is problémás kérdéseket vetett fel, ám szerdán maga a Gázművek figyelmeztette Sulíkot, hogy hibás a terve.

Emlékeztetőül felvázoljuk Sulík megoldási javaslatát az elszálló gázárakra. Azok a háztartások, akik augusztusban négyéves szerződést kötnek az SPP-vel, „csak” 33 százalék egyenértékű áremelkedést plusz inflációt szenvednek el.

Leegyszerűsítve ez olyan, mint egy tőzsdén használt határidős jegyzés, gyakorlatilag egy fogadás Sulík és a fogyasztók között. A miniszter arra tesz, hogy négy év alatt a földgáz ára végül csökkenni fog, és bár az első két évben kevesebbet fizetünk a gázért, mint a piac megkövetelné, az utolsó két évben többet, mint kellene, ezért végeredményben az SPP és az állam még jobban is jön ki, a lakosságot pedig – mint egy részletfizetésnél – a hirtelen jelentkező költségek időben elosztva terhelik meg. Vagyis bár ráfizetünk, nem fog annyira fájni, az állam pedig még keresett is rajta.

   

Sulík nem is rejtette véka alá tervét, mert eleve azzal érvelt, hogy az SPP a harmadik évben már nullszaldós lesz, a negyedik évben pedig nyereségesen jön ki a dologból.

A fogyasztók pedig arra tehetnek (vagy inkább abban reménykedhetnek, ha vállalják a szerződést), hogy a négy év során tovább nem fog visszaesni a földgáz ára. Nekik ugyanis akkor éri meg a négyéves lekötés, ha az végig szavatolja a piacinál alacsonyabb, vagy inkább vásárlóerőnkhöz képest elviselhető árat.

A ördög abban a részletben rejlik, hogy valójában nincs választása a hétköznapi embereknek. Vagy Sulík javaslata, vagy 150 százalékos áremelés, ami akkora drágulás, hogy már az első hónapban megroppantja a családi kasszát.

Egy alternatívát adott Sulík: akinek a négyéves lekötés nem tetszik, az leszerződhet az SPP-vel egy évre is, de akkor a 33 százalékos drágulás helyett 42 százalékos drágulást kell elszenvednie, plusz infláció.

Valójában itt sincs választás, mert akkora a bizonytalanság a jövő évvel kapcsolatban, hogy az a miniszter vagy államtitkár, aki meg tudja mondani, merre alakul az infláció vagy a gázárak, az hazudik. A trend ráadásul nem arra felé mutat, hogy az árak majd letörnek, és vajon mennyire lesz nehéz egy év után újabb szerződést kötni, és milyenek lesznek a feltételek?

És még nem beszéltünk arról, hogy az energiaválság csak egy része az inflációs és gazdasági válságnak. Előfordulhat ugyan, hogy az energia ára a jövőben meghőköl, a valódi kérdés az lesz, hogy az emberek rendelkezésre álló jövedelméből mennyire futja majd élelmiszerre, tankolásra (ne feledjük, Sulík nem oldotta meg a mulasztása miatt okozott Slovnaft-dilemmát), gyerekek iskoláztatására, alapvető létszükségleti cikkekre.

Hiba Sulík készülékében

A szakértők hosszabb háborúra számítanak, az EU gázembergót erőltetne, az LNG terminálok befogadóképessége idén 2,5-szer szűkebb, mint amire Európának szüksége lenne, a gáztározorók pedig csak 58 százalékos feltöltöttségen állnak, miközben az oroszok egyre jobban zárják el a gázcsapokat.

A fenti szerződéses játszma kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy a jelenleg a gázszolgáltatókkal kötött szerződéseket bármikor fel lehet bontani. Sulík ezt a lehetőséget is eltörölné, és erre már ki is dolgozta a törvénymódosítást. Vagyis az elköteleződés végleges – vagy legalábbis a mindenkori kormányzat kénye-kedvétől függ majd.

Van azonban egy körülmény, amit még Sulík is rosszul mért fel. A gázárak letöréséhez ő nem csak a négyéves fix futamidőt akarta felhasználni, hanem az SPP vésztartalékait is Dolné Bojanovice-ban, ahol 550 millió köbméter földgázt tárolnak,  és ezt a mennyiséget a 2023-as évben akarta piacra dobni.

Az SPP szerdán jelezte, hogy erre nincs lehetőség, mert törvényből adódóan az ottani gáztározó nem stratégiai, hanem vésztartalék, csak vészhelyzetben, a fűtési szezonban és a gázimport bénulása esetén használható fel. Némi kritikai felhanggal azt is mondhatnánk, hogy Sulík a lakosság megfagyásának megelőzésére szolgáló tartalékot beáldozná egy kétes kimenetelű piaci „fogadásra”, annak garanciája nélkül, hogy később lesz elég gáz ennek a tárolónak az újratöltésére.

Persze, a vésztartalék bevetését ettől még meg lehet oldani egy törvényjavaslattal. A gond az, hogy a földgázárak elszállása és az orosz gázcsapok elzárása is valószínűsíthető probléma, így aligha szabadna feláldozni az egyik tartalékot egy hangzatos, de kétes kimenetelű politikai megoldás kedvéért.

Körkép.sk