Nyitókép forrása: SITA/Diana Černák

 

Ivan Korčok, egykori SaS-es külügyminiszter, kedden a Konrad Adenauer Stiftung Slovensko rendezvényén bemutatta külpolitikai programját. Kijelentette, hogy a világrend mai átalakulásában Szlovákia legfontosabb érdeke, hogy „a történelem jó oldalán” álljon. A rendezvényről sokat elárul, hogy olyanok vettek részt rajta és tettek fel kritikamentes kérdéseket, mint a magyargyűlölő másik volt külügyminiszter, Rastislav Kačer, és a sorban őt követő harmadik volt külügyér, Miroslav Wlachovský. Mindannyiuk közös nevezője, hogy narratívájuk és politikájuk pontosan követi az amerikai külpolitika főirányát. Korčok ma azt is elárulta, hogy mi az a három pillér, amelyre a szlovák külpolitikát alapozná.

 

Bár a szlovák államfői pozíció többségében ceremoniális funkcióval bír csak, a három közjogi méltóság egyikeként komoly hatása van az ország külpolitikájára. Nem véletlen, hogy a progresszív erőtér most Ivan Korčokot, volt washingtoni szlovák nagykövetet, az I. Matovič-kormány magyarellenes külügyminiszterét támogatja a jövő tavasszal esedékes államfőválasztáson.

 

Korčok szerint Szlovákia elsőrendű érdeke, hogy a változó világrendben versenyző két oldal (a sorok között kiolvasható volt, hogy az egyik oldalon Kína, a másikon a liberális világrend áll) közül helyesen válasszon, vagyis, hogy a történelem jó oldalán álljon. Egyben elutasította annak lehetőségét, hogy a két világ között összekötőként vagy hídként létezhet egy ország és Közép-Európa.

 

Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a vita Magyarország kapcsán is megjelenik, amely igyekszik jó gazdasági kapcsolatokat ápolni Kínával és a globális déllel is. Korčok narratívája a liberális mainstream főirányát olvassa csak vissza, a probléma az, hogy míg Magyarország a kereskedelmi kapcsolatok közepén akar lenni, Korčok megelégedne azzal, hogy Szlovákia a nyugati világ perifériájára szorul.

 

Természetesen Korčok az Ukrajna melletti teljes és korlátlan kiállásra szólított fel, és szorgalmazta Ukrajna katonai támogatásának fenntartását, valamint azt, hogy Európa adja oda azt az 50 milliárd eurós támogatást, amit több tagállam nem akar átadni.

 

„Teljesen világos, hogy Ukrajna katonai támogatásának leállítása ma nem a békét hozná el, hanem az oroszok agresszióját, akik megtámadnák Kijevet és újra megszállnák Ukrajnát”

 

mondta.

 

Magyarország, a speciális eset

 

Korčok a szlovák külpolitika szomszédságpolitika részében két specifikus esetet jelölt meg, ebből az egyik Magyarország, a másik Ukrajna volt. Korčok ködösen ismét arra utalt, hogy a magyar kormány beavatkozott Szlovákia belügyeibe.

 

„1993 óta különböző utakat jártunk be, voltak köztünk feszültségek is. És volt időszak, mikor figyelmen kívül hagytuk azt, ami feszültséget okozhatott volna: például a magyar állam politikájának néhány, Szlovákiában megjelenő aspektusa. (…)”

 

Korčok ezt követően arról beszélt, hogy Magyarország Szlovákia „hallgatását és nyugalmát” egyes kérdésekben úgy értékelte, hogy amit tesz, az teljesen rendben van. Majd egy mondatban jelezte, hogy tovább akarja vinni a progresszív-atlantista politikai örökség magyargyűlölő részét, amit eddig Rastislav Káčer valamint a Demokrati több politikusa is képviselt az elmúlt években. A volt külügyminiszter ugyanis azzal zárta a gondolatsort:

 

„Szlovákiának nem kellene minden áron a hallgatáshoz és nyugalomhoz ragaszkodnia.”

 

De tudta ezt még fokozni:

 

„Az átadott valódi és fizikai hidakon és határátkelőkön kívül időről időre napirendre kerül a történelem, amit mindkét nemzet átélt, de különbözőképp élt meg. Azt gondolom, hogy jogosan van hiányérzetünk, mert az elmúlt harminc évben egyik állam politikai képviselete sem érezte szükségét, hogy aktívan kommunikáljon egyik vagy másik ország nyilvánosságával úgy, hogy a történelem ne a belpolitikai mozgósítás eszköze legyen, hanem azt úgy fogadjuk el, ahogy az történt, megfelelő empátiával a szomszéd irányába”.

 

mondta Korčok. Hosszan beszélt arról, hogy a politikusoknak közös nevezőt kellene találnia történelemmel kapcsolatos kérdésekre, majd utalást tett Orbán Viktor nyári, tusványosi beszédében elhangzott „leszakított területek” kifejezésre:

 

„Államfői feladatnak tartom, hogy közös [szlovák-magyar] történelmünkről kezdjünk el beszélni, és elinduljunk azon az úton, ami egy pillanatban majd megbékélést hoz a történelemmel a közös út és közös állam, illetve a kölcsönös sérelmek elismerésével. Az első lépés, hogy megfontoljuk kijelentéseinket, amelynek a politikai életben ugyanolyan súlyuk van, mint a tetteknek. Vagyis, ne tekintsünk a szomszédra elszakított területként

 

mondta.

 

Mindenesetre elég érdekes, hogy  miközben a közös államról, történelemről és „útról” tett említést, és annak elismerésére szólított fel, Korčok mégis azt állítja, hogy Szlovákia területe nem volt a Magyar Királyság része – hiszen nem tűri az „elszakított terület” kifejezést.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.