A roma kormánybiztos a dunaszerdahelyi városházán járt, a „nyomortelepen” nem

Hájos Zoltán: Abban segítsen városának Ravasz kormánybiztos úr, hogy Dunaszerdahely újra bekerülhessen a kedvezményezett kérvényezők közé, ahonnan érthetetlenül kizárták

Dunaszerdahely kockázatos vállalkozású nyomortelepének nevezte egy napokban megjelent interjúban Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztos azokat a Karcsai úton lévő szociális és konténerlakásokat, ahol zömmel romák élnek, jelenleg összesen 353-an. Ám amikor éppen öt hónappal ezelőtt a dunaszerdahelyi városházán járt Hájos Zoltán polgármesternél, szemtől-szembe nem mondta ki ilyen sarkítottan a véleményét.  A média közvetítésével most viszont megüzente neki.

Meg azt is, hogy akkor „hiába egyeztetett a polgármesterrel, azóta konkrét lépésekre még nem került sor”. De vajon ő maga mit tett azóta az általa bírált probléma megoldása érdekében, hiszen Hájos Zoltán tavaly októberben nagyon konkrét kéréssel fordult hozzá. A dunaszerdahelyi polgármester március 16-i sajtótájékoztatóján elhangzottakból és a Körképnek adott válaszaiból mindez kiderül.

   

Épp a fentebbiekben említett üzengetést kifogásolta sajtótájékoztatóján Hájos Zoltán polgármester:

„Sajnálom, hogy a kormánybiztos úrral a sajtón keresztül kell egymásnak üzengetnünk, ezeket a témákat máshol is meg tudnánk beszélni, ismeri az utat az irodámba, és én is szívesen meglátogatom őt a hivatalában, Pozsonyban.”

Dunaszerdahely polgármestere azt is megjegyezte:

„Meg kell érteni a kormánybiztos urat, mint a Most-Híd alelnökét, hogy egy MKP-s polgármester munkáját nem dicsérheti, mert párttársai ezt nem vennék jónéven.”

Ráadásul Ravasz Ábelről az a hír járja, hogy ő Bugár Béla kiszemelt utódja.

Hájos Zoltán polgármester a Körképnek nyilatkozva elmondta, a tavaly őszi találkozón Ravasz Ábel közbenjárását kérte annak érdekében, hogy Dunaszerdahely városa újra kerüljön vissza a kedvezményezett települések közé, amelyek pályázhatnak egyebek között szociális terepmunkára is. Az előző kormánybiztos ugyanis érthetetlen módon törölte Dunaszerdahelyet annak 150 településnek a listájáról, amelyek pályázhatnak a roma közösséget felkaroló terepmunkára.

„Dunaszerdahely városa akkor lehet sikeres a roma közösségi integráció terén, ha az egyes projektekbe a város be tud jelentkezni. Mert ha nem vagyunk a kedvezményezett kérvényezők között, ez a lehetőség a minimálisra csökken. És akkor Dunaszerdahely önkormányzata ismét néhány százezer eurót fog költeni az adófizetők pénzéből azokra az emberekre, akik egyébként nem fizetnek adót, semmilyen aktivitásokban nem vesznek részt és nem járulnak hozzá a közösség gyarapodásához. De ha nem lesz lehetőségünk európai uniós források merítésére, akkor ez az integráció csigalassúsággal fog menni, nem pedig hétmérföldes lépésekkel”

– nyilatkozta a Körképnek Hájos Zoltán.

Arra a kérdésre, hogy a kormánybiztoson múlik-e Dunaszerdahely visszakerülése a kedvezményezett települések közé, Hájos Zoltán így válaszolt:

„A roma kormánybiztos tudna ebben segíteni. Hiszen azt nyilatkozta, fontos neki a városa, akkor most itt a lehetőség, mutassa meg, hogyan tud Dunaszerdahelynek segíteni. Akár tanáccsal, akár szervezésileg, mert örülnénk, ha ez sikerülne. Mi készek vagyunk tanulni és megfogadnia a kormánybiztos szakértőinek tanácsait.”

„ 2009 óta csaknem minden romát név szerint megismertem a szerdai félfogadási napon”

Dunaszerdahely polgármestere a sajtóértekezleten részletesen vázolta a karcsai úti probléma több, mint 20-éves történetét is, de egyúttal visszautasította azt a kritikát, hogy a város részéről semmi sem történik a marginalizált roma közösség integrációja érdekében.

Portálunknak Hájos reagált a roma kormánybiztos azon szavaira is, hogy ott működik jól a roma közösség, ahol a polgármester egyenrangúan bánik a romákkal.

„A tolerancia és az elismerés egyértelmű jelének tartom, ha egy polgármester hetente egy napon a városházán fogadja a roma közösség tagjait, illetve az alkalmazkodni nem képes polgárokat és meghallgatja gondjaikat. 2009 óta minden szerdán a fogadónapomon találkozom velük, így majdnem mindenkit név szerint is ismerek. Azt hiszem, nem sok polgármester mondhatja el azt, hogy minden héten egyszer találkozik az alkalmazkodni nem képes polgárokkal a hivatalban. Teljesen nyitott voltam minden kérdésre.

 

Mivel hetente találkoztam velük, elértük azt, hogy a Karcsai úton lakó alkalmazkodni nem akaró polgárok közössége önfenntartó lett. Ez annyit jelent, hogy a városi hivatal veszi át a szociális segélyüket, levonjuk belőle a lakhatásukkal kapcsolatos havi kiadásokat. Megállapodtunk abban is, hogy a régi tartozásaikat is havonta egy bizonyos összeggel törlesztik és a hivatal pénztárából a fennmaradó összeget fizetik ki nekik. Igyekezetünknek van tehát eredménye, mert az önkormányzatnak már nem kell többszázezer eurót költenie ezekre a polgárokra, mint régebben. Én ezt sikerprogramnak tartom.

 

Persze, tudjuk azt, hogy ez nem ideális megoldás, ehhez sok más is kellene. De mi nyitottak vagyunk, hogy a roma kormánybiztos adjon javaslatot a szakembereivel együtt arra, hogy hogyan kezeljük ezt a problémát. Mi szívesen tanulunk.”

A hírhedt 2134-es roma-blokktól a Karcsai úti telepig

Hájos Zoltán részletes költségkimutatással alátámasztva ismertette azokat az okokat, amelyek a Ravasz Ábel által karcsai úti nyomortanyának nevezett központ létrejöttéhez vezettek. A történet 1996-ba nyúlik vissza, amikor az önkormányzat a Karcsai úti ipari övezetben megvásárolt egy emeletes irodaépületet és lakóházzá alakította át mintegy négyszázezer eurós költséggel.

Ebben az ún. B épületben szállásolták el az alkalmazkodni nem képes dunaszerdahelyi polgárokat, 27 család kapott itt helyet. 2009-ben átadták az A épületet, ahova 10 család költözhetett be. Ennek költsége több mint negyedmillió euró volt. A romák másik csoportja az Észak II. lakótelepen élt a hírhedtté vált Lőrincz Gyula utcai 2134-es blokkban, az itteni 37 lakásnak 203 lakója volt.

Ritka kivételtől eltekintve nem fizették a közüzemi díjakat és a bérletet, így még a régi fizetőeszközben 7 millió koronás, vagyis  negyedmillió eurót megközelítő tartozást halmoztak fel. Az itt lakók tetemes összegekkel tartoztak a vízműveknek is, ráadásul itt kétszerese-háromszorosa volt a vízfogyasztásnak, mint más hasonló lakótömbben. A közületi hulladékmennyiség is többszörösen meghaladta más társasházakét, ráadásul a szemétdíjjal is tartoztak a városnak. A 2134-es blokkban lakók túlnyomó többsége nem dolgozott, a szociális segélyből élt és viselkedésükkel is zavarták a környező társasházak lakóinak nyugalmát.

A tartozók nem kerültek az utcára, a város  konténerlakásokat  biztosított

A kialakult helyzetben született meg a javaslat a C blokk létesítésére a Karcsai úti telepen, ami a város másik részében található, az ipari zóna mellett, ahol már működött az A és B épület. Az önkormányzat utolsó esélyként lehetőséget kínált a 213-es blokk lakóinak, hogy bizonyos feltételek mellett beköltözhessenek a konténerlakásokba. Ezek közé tartozott, hogy a szociális segélyüket a városi hivatalba kérjék, majd levonják a lakhatásukkal kapcsolatos havi kiadásokat és a tartozásokat, segélyük fennmaradó részét a hivatalban átvehetik.

A korábbi óriási összegű tartozások fényében eredményként kell elkönyvelni azt, hogy a Karcsai úti lakosok közössége mára már önfenntartó lett, mert az általuk befizetett összeg fedezi a bérleti díjat, a vízdíjat, a karbantartást és a többi szükséges ráfordítást. A Karcsai úton található A, B és C blokkban jelenleg 353 lakos él, lakik, nemcsak romák, hanem magyar emberek is.

Mivel ők nem iskolázottak, az önkormányzat 2008-tól szociális terepmunkásokkal folyamatosan biztosította e lakosoknak a szociális szolgáltatást, akik segítettek nekik az ügyintézésben. De ez 2015 novemberében megszakadt, azóta egy személy végzi a városnak ezt a szolgáltatást.

A roma kormánybiztos kétségbe vonja a többlépcsős lakhatási programot

Ezt a helyzetet nem tartja elfogadhatónak Ravasz József, a Karcsai úti telep mellett működő Romológiai Kutató- és Módszertani Intézet vezetője sem. A polgármesterhez hasonlóan ő is fontosnak tartaná, ha a szociális terepmunka projektbe a város ismét bejelentkezhetne, ahonnan Peter Pollák kormánybiztossága idején Dunaszerdahelyt érdekes módon törölték a jogosult kérvényezők listájáról.

A roma származású Ravasz József is cáfolta Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztos kijelentését, miszerint

„A szerdahelyi eset hivatalosan egy többlépcsős lakhatási, kvázi integrációs lépésként lett becsomagolva, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez valóban így működik. Mint ahogy arról sem vagyok meggyőződve, hogy az ott lakók nincsenek kiszolgáltatva annak a közegnek, amelyik működteti ezt a telepet.”

Ravasz a polgármesterhez hasonlóan úgy látja, jól működik és máshol is alkalmazzák a többlépcsős szociális lakhatási programot. Ennek az a lényege, hogy aki konténerlakásban lakik, átkerülhet a B, vagy az A épületbe, ha nincs tartozása és megfelelő módon viselkedik, illetve a B és az A blokkból is átkerülhet a C blokkba, ha tartozást halmoz fel és megrongálja a bérlakását.

Akinek viszont állandó keresete van és nincs tartozása, városi bérlakást is kaphat. E motiváló rendszernek köszönhetően 10 család költözött be városi bérlakásokba, viszont 2 család vissza is került a Karcsai útra, mert nem volt képes megváltozni.

„Ezek a tények megcáfolják a kormánybiztos úr szavait a többlépcsős lakhatási rendszer életképtelenségéről”

mondta polgármester is.

Bűnözés, drog prostitúció – a megoldás túllép az önkormányzat hatáskörén

Az alkalmazkodni nem képes lakosok között nagy a bűnözés, egymást meglopják, drogot terjesztenek, működik a prostitúció, de ezeknek a megoldása túlmutat az önkormányzat hatáskörén.

„Többször is tárgyaltam erről a járási és a kerületi rendőr parancsnokokkal. Több ízben volt drograzzia is, a bűnözők közül néhányan vizsgálati fogságban vannak, vagy már a büntetésüket töltik”

–mondta ezzel kapcsolatos lépéseiről Hájos Zoltán. Ám ezek a gondok csak hosszú távon orvosolhatók, de itt is elindult egy jó irányba mutató folyamat. Ravasz József szerint a hasonló bűncselekmények nehezítik a felzárkóztatási folyamatot, ami a romológiai intézet legfőbb célja.

A Karcsai úton lakókkal kapcsolatosan nagy problémának tartja azt, amit  ez egyik szociális terepmunka eredménye is igazolt, hogy szociális patológiai kategóriába sorolható személyek is laknak a Karcsai úton, akik megfélemlítik a többieket, akik szenvednek emiatt.

Ki segít a regionális roma farmerprogram beindításában?

Ravasz József romológus is találkozott tavaly októberben a dunaszerdahelyi városházára látogató Ravasz Ábel kormánybiztossal, aki a később általa nyomortelepnek nevezett roma központot a Karcsai úton nem látogatta meg. A romológus a találkozón javaslatot tett egy regionális roma reszocializációs agrárprogram beindítására. A projekt túlmutat az egyes önkormányzatok kataszteri területén és hatáskörén, ezért szerinte azt magasabb szintről lehetne hatékonyan kezelni.

Ravasz állítása szerint hozzá hasonlóan azóta semmilyen aktivitást nem észleltek ez ügyben az érintett települések polgármesterei. Pedig a romáknak munkalehetőségeket teremtő projekt több települést érintene, köztük Dunaszerdahelyet,  Nagymagyart, Csallóközcsütörtököt, Nagymegyert, Léget, Szentmihályfát, Nagyabonyt és Csilizpatast.

Ravasz József a Körképnek elmondta, ez ügyben már megszólította a Csallóközi Falvak és Városok Társulását, amelynek vezetősége felkarolná ezt a kezdeményezést.

A romológus szerint eszement ötlet a polgárőrség gondolata

A közelmúltban hírek röppentek fel arról, hogy a kormány már a jövő hónapban újraindítaná a roma polgárőrség programot. A javaslatot Ravasz Ábel kormánybiztos terjesztette be, aki szerint ez a múltban is sikeresen működött. A projekt azzal számol, hogy olyan önkormányzatok pályázhatnak támogatásért, ahol népesebb marginalizált helyzetű roma közösség él.  Ravasz József  romológus ezt azonban eszement ötletnek nevezte, megtoldva azzal, hogy ennél hülyébb programról még nem hallott.

A terepet jól ismerőként úgy véli, hogy nem szabadna a roma közösségből kiválasztott roma embereknek úgymond egrecíroztatni a régóta nyomorban élő romákat. Ez semmi jóra nem vezet, mert a családok megtorolhatják az intézkedő társuk családján a sérelmeiket.

Hájos Zoltán sem lelkesedik a javaslatért, szerinte a város nem ad be ilyen pályázatot. Inkább kamerarendszerben gondolkodnak, amely azonban még nem működőképes.

P. Vonyik Erzsébet

Fotók: Dunaszerdahely város képarchívuma