Immár több éve üzletkötőként tevékenykedve számomra is egyértelművé vált, hogy a szocializmus ínséges évei után társadalmunk vásárlási szokásai igencsak megváltoztak. Napi szinten találkozni számomra érthetetlen, berögződött szokásokkal.

 

A kommunizmus biztos szociális hálója alatt a kínálat gyér volt, a kereslet viszont nagy. Áruhiány miatt hosszú heteket, akár hónapokat is várni kellett az akkor még szinte luxuscikknek számító elektronikai eszközökre, gépkocsikra. A rendszerváltozás után, mikor a határok megnyíltak először mi rohantuk le a nyugatot sokszor nem kis bosszúságot okozva az ott élőknek. Ki ne emlékezne az azóta már híressé vált mondatra, ami egy osztrák kisbolt ajtaján volt kifüggesztve? „ Magyar ne lopj”

 

Árudömping és válogatás

 

 hirdetes_810x300  

Megtévedt honfitársunk tettét azóta százszorosan visszakaptuk. Az idetelepült multik elárasztják az országot a silány minőségű termékeikkel. A kínálat többszöröse a keresletnek, az alkalmazottak a nyugati bérek töredékéért dolgoznak és ennek a megkoronázás, hogy a haszon nagy része külföldre vándorol. Mégis, az árudömpingnek köszönhetően válogatósak lettünk. [stw]

 

Az a vállalkozó, aki hosszúszemű rizst szeretne eladni Szlovákiában, jobb, ha most más tevékenység után néz. Nincs még egy ország a Földön, ahol ennyire ragaszkodnak a gömbölyű változatért, különböző okokra hivatkozva. Jobb az elkészítési módja, jobban tapad stb. Érthetetlen, hogy míg a Föld másik 260 országa játszva megbirkózik a feladattal, addig nálunk megbonthatatlan falakba ütközünk az elkészítésekor.

 

Csak a helyi és semmi más?

 

Gútai versus oroszkai liszt. A Csallóközt járva az ott elő emberek eskü alatt vallják, hogy csak a gútai, míg az Ipoly és a Garam mentének csak az oroszkai liszt alkalmas sütésre. A többiből nem lehet tésztát gyúrni, kenyeret dagasztani. Ennél a pontnál ismét szánalommal tekintek (irónia) a fennmaradó országok felé, hogy milyen silány minőségű liszttel kénytelenek tengetni az életüket, mivel sem az egyikkel, sem a másikkal nem rendelkeznek.

 

Van olyan kifogás is, hogy az emberek unják már a megszokott élelmiszereket, valami újra vágynak. Ugyanez a kisbolt, ahol később egy másik cég termékeivel megfordultam, azt vetette a szememre, hogy „Tudja, fiatalember, itt nem kell az újdonság, az emberek csak azt viszik, amit már ismernek“

 

Nagyon fontos és üdvözölendő a tudatos vásárlás, a helyi termékek előnyben részesítése. A megszokott dolgokhoz való ragaszkodás is érthető. Ám az áruk ilyen sokszínűsége magában hordozza az újdonság, más ízvilág, textúra megismerését és ezáltal az étkezési szokásaink és kulináris fogásaink gazdagodását.

 

Dian Csaba

 

Nyitókép: google maps (Jednota, Nagymegyer)

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!