Húsvét előtt Hollókőn

„A Hollókői Húsvéti Fesztivál kicsiny falunk leghíresebb és a legnagyobb rendezvénye, melyen a látogatók élményeket gyűjtve megtapasztalhatják az igazi paraszti élet hagyományait és élő tradícióit.“ – olvasható a festői dombok között rejtőzködő,  az UNESCO Világörökség részét képező falu meghívójában, amellyel az egyik legnagyobb látogatottságú rendezvényére hívja látogatóit.

 

A hétvége három napján több ezren érkeznek ide, hogy belekóstoljanak az egykori, de nem is kicsit a mának módosított hagyományokba.

 

 

Keveréke ez az ünnepi forgatag a múltnak és a jelennek, a hagyományoknak és az üzletnek. A falu apraja nagyja népviseletet önt magára, előkerülnek a vízzel telt vödrök, a locsolkodó legények, leány és nő nem marad itt szárazon. Folklórbemutatók, ínycsiklandozó ételek, kézművesek várják a a határokon innen és azon túli látogatókat.

 

 

Most azonban nem ezt a tömeget szeretném bemutatni, hanem a falut és annak kiragadott hangulatait. Nagycsütörtökön jártam, jártunk itt. Az utcákon, tereken, házak melletti kertekben csend és béke honolt. Fekete viseletben, késő délután jobbára idős nők és férfiak igyekeztek a templom felé.

 

 

Az egyik vendéglőben ebédelve kérdésünkre a helyi lakosok egyike megjegyezte:

[stw]

“Holnap már mozdulni sem lehet itt, ember ember hátán lesz itt.  Reggeltől estig fenn leszünk.”

 

 

Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez, két évvel később 1987. december 11-én világhírű helyszínek mellett (Athén – Akropolis, London – Westminster Apátság, Pisa – Pisai Ferdetorony, Velence, Kínai Nagyfal) a két magyar helyszín egyikeként 67 házával Hollókő Ófaluja is felkerült a listára.

 

 

Nem skanzen ez, hanem egy élő falu, ahova bármikor lehet érkezni. Csendes hétköznapokon, hétvégeken, ünnepnapokon.

 

 

A eredeti  palóc hagyományok szerint épült házai a 17. század végéig fából, alapozás nélkül épültek fel. Házai többször leégtek, az 1909-es nagy tűzvész után a jobbára vályogtéglából emelt házakat kőalapokra helyezték, tetejükön a zsindelyt  ekkor váltották fel cserepekre, cserépzsindelyekre. Mai arculatát, formáját az Ófalu 1911-ben nyerte el.

 

 

A település közepén, mondhatni a szívében áll a kicsiny, Szent Márton tiszteletére felszentelt templom, amely a falu emblematikus épülete. A téglalap alaprajzú, fatornyos, zsindelytetős katolikus templom 1889-ben vályogból és terméskőből  készült. Egy 1862-ben már itt állt, gúlasisakos toronyhoz építették hozzá.

 

 

 

A szentély a mai templom előterévé alakult. Szépsége az egyszerűsége. Fehér falak, egyszerű oltár, fapadok. Egy felújított Szent Márton oltárkép, egy, a Felvidékről származó, XVII. századi népi faragású Pieta-szobor, amely Szűz Máriát ábrázolja ülő helyzetben, ölében a keresztről levett halott Jézussal. Nem tömegek befogadására készült. Tornya egyetlen szög felhasználása nélkül épült.

 

 

A falu 2,5 milliárd Ft-os forintos (mintegy 8,3 millió eurós) Európai Uniós támogatással az elmúlt néhány évben megújult.

 

 

Új kőburkolatot kapott a főutca, kétoldalt futó kövezett vízelvezető árkokkal. Némi büszkeség számomra, hogy az új „kockakövek“ Nógrád túloldaláról, Fülekről és környékéről kerültek ide.

 

 

Sétálgatva rajtuk akaratlanul is gondolhattam erre. Az eredeti burkolat, a korábbi göröngyös út és kövezet a feledés homályába merült. Kicserélték az utca alatt futó csatornahálózatot, csatorna fedeleit most már hollókői címer díszíti.

 

 

Egy másik határon átívelő pályázatból a Kertek-alja tanösvény vezet a patak partján. Egykor a patak mellett kendert, takarmányt, gyógynövényeket is termesztettek. A pályázat másik fele a „Mocsolya park“ a szlovákiai testvérfaluban, Kalondán készült el.

 

 

 

Több ház is felújításra került, új bemutatóhelyek, parkoló és látogatóközpont, valamint új színpad lett kialakítva.  Az Ófalu házainak többségét már nem lakják. Önkormányzati tulajdonban vannak, az idegenforgalom, a turisták szolgálatában állnak. Kézművesek otthonai,  vendégházak, melyek egész évben várják a turistákat. Akik jönnek is.  A csendes hétköznapon kevesebben, tavasztól őszig többen, a nagy fesztiválokon (Pünkösd, Szüreti mulatság, Szent Márton Napi Mulatság Várjátékok) pedig ezres nagyságban.

 

 

 

A falu felé magasodó hegytetőn álló középkori vár is megújult, egykori romos falai új életet kaptak. Még az 1960-as években kezdték rekonstruálni. A kiegészült falakat nézve nem vagyok meggyőződve arról, hogy azok elnyerik a tradicionális értékeket valló műemléki szakemberek dicséretét.

 

 

 

De vannak és jó közöttük sétálni. Az újonnan kialakított, fedett termeiben létrehozott kiállítások, azok berendezései a korabeli hangulatokat idézik. Az akkori életmód, középkori konyha, viseletek, vártörténet. S ami talán a legszebb, felkapaszkodva a tetejére, udvarainak lócáin pihengetve parádés kilátás tárul elénk a dimbes-dombos tájra.

 

 

 

A falu és vár története  a 13. századig nyúlik vissza. A Hollókői várat a tatárjárás után kezdték el építeni a falu melletti Szár-hegyen. Az erődítményt 1310-ben említik először írásban Castrum Hollokew néven. A helyhez fűződő legendás történetekben fontos szerepet töltenek be a hollók. Ezek a madarak lebontották a várat, elhordták köveit, hogy kiszabadítsák az elrabolt és ott őrzött asszonyt.

 

 

 

A falu a török hódoltság idején elnéptelenedett, a 18. század elején nemes községként jegyzik. Jelentős fejlődést hozott a falunak a 19. század, amikor kialakították a szőlőterületét.

 

 

A hagyományos egyszerűséget kevésbé kedvelő luxust igénylőknek sem kell távol maradniuk a faluból. A Hotel Castellum Hollókő, négycsillagos szálloda 2016 őszén nyílt meg. Magánberuházásból, több mint 2 milliárd forintos befektetéssel. Ez a megye legrangosabb szállodája.

 

 

Látva ezt azt, barangolva az utcákon, tereken, be-be pillantva a házak közé és mögé, érezve és élvezve a helyi vendéglátás kedvességét, akarva akaratlanul is elgondolkoztatott, hogy úgy 50 kilométerrel északabbra miért hiányzik valami nagyon hasonló. Értékek ott is vannak, nem is kevés.

 

 

Puntigán József