Egy stencilművész kiállítása Köbölkúton

Milyen az a stencil technika?  Valami új dolog? – kérdezgették sokan Porubský Krisztiánt a tárlat megnyitója előtt.

Sokan így gondolják – mosolyog Krisztián – ,de ősrégi, már a kőkorszaki ember is alkotott hasonló technikával, amikor valami színes növényi festékbe belenyomta a kezét és rátenyerelt a barlang falára. Stencilnek azonban csak a múlt század hatvanas éveitől nevezzük, amikor Andy Warhol tömegesen állította elő szitanyomatos képeit. Mindenki emlékszik, ha másra nem a Monroe képre, melyet rengeteg színben állított elő.

[stw]

   

A képekkel további gondolkodásra készteti a szemlélőt

Festékszóró flakon, plasztik tábla, pár sablon és kész is a mű, gondolhatja a laikus, a stencil képek azonban sokkal többek ennél – magyarázza. Rajztehetség, érzések, tapasztalatok, világnézet, számítógépes ismeretek kreatívan összegyúrva. Remélem, nekem is sikerül olyan képeket alkotnom, amelyek további gondolkodásra késztetik a szemlélőt.

Bevezetőjében elmondta, hat-hét éves korában kezdett el rajzolgatni, és az iskolában is jól ment a rajz.

„Mindenféle technikákat kipróbáltam temperával, olajfestékkel, akrillal. A 90-es évek elején fedeztem fel a festéksprayt. Akkoriban több graffitit is készítettem Köbölkút-szerte. Egy alkotásom még ma is látható a vasúti felüljárón. A stencillel a 2000-es évek elején találkoztam. Nagyon megfogott. Autodidakta módon az internetről szedtem össze a technikákat, blogokon keresztül tanultam festőktől, fényképészektől.

 

Ezeket aztán továbbfejlesztettem, megtanultam az ehhez szükséges grafikai program használatát. Ez főleg a fénykép átalakításhoz kell, ebből készülnek a stencilek, más szóval kivágott minták, majd ezeket festem – sokszor tíz rétegben is -, és így készülnek el a képek.”

Kedvenc felületeim a rusztikus, kopott falak, kocsik, bakelitlemezek, cédék – folyatja Krisztián. Azért is kedvelem annyira ezt a technikát, mert bármire tudom alkalmazni: üvegre, ruhára, bútorra, pléhekre és még sorolhatnám. Legszívesebben ipari hulladékra dolgozok, hogy szemléltessem, ez tulajdonképpen utcai művészet – a graffiti egyik válfaja.

Az alkotó legnagyobb munkájáról – amikor 2013-ban 500 négyzetméternyi falfelületet festett le  – kisfilmet vetített le a közönségnek.

„Itt a megrendelő azt kérte tőlem, az amerikai politikát és életszemléletet próbáljam meg kifigurázni. Szerintük és szerintem is elég jól eltaláltuk a dolgot„

– mondja Krisztián.

Jövőbeni terveiről szólva elmondta, hogy:

„Vannak felkéréseim kiállításokra, de nincs sok időm ezekre készülni, mert mostanában elég sok képet készítek megrendelésre. Jelenleg Horvátországba készítek dekorációt egy panzióba. Benevezek Ausztráliába a Stercil Art Prize versenyre is.

 

Majd meglátom, mennyire leszek sikeres. Ha jön az ihlet, éjjel-nappal dolgozom. A portrék és egyéb adott dolgok mellett a szociális és társadalmi témákra próbálok fókuszálni. Célom, hogy meg tudjak ebből élni.”

Bokor Klára