Vendégségben: Hagyomány, értékek, jó borok, igényes kialakítás – István pince és panzió Ipolyságon

Közel fél éve várja a látogatóit az ipolysági Kálvária-domb tetején elhelyezkedő István pincészet. Az impozáns épület a rusztikus stílusával nagyon gyorsan szívébe lopja magát az embernek. Az ötlet a 2012-ben éppen 40-ik születésnapját ünneplő Nemcsok István tulajdonos összejövetelén fogalmazódott meg. Miszerint kéne egy hely, ahol baráti társaságok, jó borokat kedvelő emberek jöhetnek össze távol a világ zajától.

Az építkezés még azon az éven meg is indult és egyből nem várt akadályokba ütközött. Az első felhúzott fal a heves esőzéseknek köszönhetően pár nap alatt összedőlt. Mint később kiderült, ez még jól is jött a pincészet megálmodójának, mivel időközben megváltoztatta az eredeti koncepciót. Maga a komplexum egy hektáron terül el, az épület alapterülete kicsivel több, mint 400 négyzetméter.

   

Akár 90-100 fős vendégsereget is fogadni tudnak 30 szálláshellyel. Az építkezésnél a felhasznált anyagokkal igyekeztek szigorúan követni a régi hasonló pincék stílusjegyeit, domináns a kő, a fa és a tégla. A kilátás, az elénk táruló panoráma lélegzetelállító. Előttünk a Börzsöny dombvonulataival és az Ipoly folyó kacskaringós folyásával. Új építés, de mégis, a múltból is magában hordoz egy szeletet. Ezzel először akkor szembesülök, amikor belépek az épületbe és mindjárt a nagyteremben találom magam. Egy pohár hűs peszeki leányka kíséretében a gazda jó vendéglátóként körbevezet.

Nemcsok István hitvallása szerint igyekszik az Ipoly mentén már kissé feledésbe merült borászatot és az ehhez kapcsolódó hagyományokat, népszokásokat visszahozni a köztudatba.  Gyermekkori emlékek az első szüret, a jó ételek italok szeretete, a szülők, a rokonok társasága. Ez mind megjelenik egy-egy kinagyított képen a belső rész falain.

Mindegyik fotóhoz van egy történet. Közös szüretekről mesél, őszi meleg délutánokról, nagyapjáról, egy kérges kéz tapintásáról, mely az egész napi munka után a még gyermek vállán pihent. Illatok, emlékek, ha behunyom a szemem ott találom magam is. Magyar sorsok elevenednek meg, gyökereinkről elmélkedünk arról, mit adunk át az utánunk jövőknek.

Rátermettségét borkészítésben is bizonyította. Több bora ért már el érmes helyezést, különböző versenyeken. A nagyapjától örökölt pincékben folyik a palackozás, az üvegek címkézése. Mivel a felmenői közt hét István is megtalálható, a névválasztás az ő tiszteletük előtt is adózik. Konok ember. Magyarul díszeleg a felirat a palackokon. Az épületben borozó is található és a fáradt utazó az egyszerűen, ám ízlésesen berendezett szobákban álomra hajthatja a fejét.

Még messze a kitűzött cél, apartmanok, a gyermekeknek játszórész, kupolával fedett kóstoló terem, wellness, állatsimogató van tervben. A szabadban fedett terasz várja majd az ideérkezőket. De már most fontos mérföldköve ez a pincészet városunknak. A természeti szépségekben gazdag régiónk parlagon hever. A turizmus vérpezsdítő hatással lenne Ipolyságra és ebben az István pincészet a jövőben oroszlánrészt fog vállalni.

Dian Csaba

Képek: A szerző felvételei és archívum