Csak egy kapualjban kap helyet a kétnyelvű Kodály-emléktábla Nagyszombatban

Kodály Zoltán elhelyezésre váró emléktáblája nem jelenthet konkurenciát Mikuláš Schneider-Trnavský már meglévő emléktáblájának, véli a műemlékvédelmi hatóság.

P. Vonyik Erzsébet

Nagyszombatban a közeljövőben felavatják ugyan Kodály Zoltán kétnyelvű emléktábláját, amely már elkészült, de nem helyezhető el a történelmi városrészben lévő patinás nagyszombati Mikuláš Schneider-Trnavský Zeneház homlokzatán, hanem csak egy átjárónak használt kapualjban. Ezt a döntést tartalmazza az a levél, amelyet az illetékes Nagyszombat Megyei Műemlékvédelmi Hivatal küldött meg a Nagyszombatban székelő és az tábla kihelyezését kérelmező Nyugat-Szlovákiai Múzeumnak.

   

A Kodály –tábla vetélytársa lenne a szlovák zeneszerző meglévő táblájának, akivel pedig jó barátságban voltak

De nézzük csak meg tüzetesebben, mivel is érvelnek a műemlékvédők. Nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a kérvényező Nyugat-szlovákiai Múzeum kezelésében lévő Mikuláš Schneider-Trnavský Zeneház a műemlékek nyilvántartásában szerepel, méghozzá a következőképpen: „Polgári ház egy emléktáblával”. Ez az emléktábla pedig nem másé, mint a ház névadójáé, Mikuláš Schneider-Trnavský ismert szlovák zeneszerzőé, aki a házban élt és alkotott a múlt század első felében.

Az 1958-ban elhunyt szlovák zeneszerző egyébként osztálytársa és jóbarátja volt a Nagyszombatban diákoskodó Kodálynak, akinek családja ott élt, mivel édesapja a városban volt forgalmista. Sőt, még idősebb korukban is leveleztek egymással. A műemlékvédők azonban más, érdekes szempontok alapján döntöttek, amelyeket valószínűleg a néhai szlovák zeneszerző sem helyeselne.

„Prioritást kell, hogy élvezzen a már kihelyezett tábla”-áll az elutasító válaszban

A 90 x 70 centiméteres méretben elkészített és Kodály portréját ábrázoló emléktábla kapcsán a levélben szó szerint ezt írják:

„Prioritást kell, hogy élvezzen a jövőben is a ház homlokzatán minden más táblával szemben az a tábla, amely nemzeti kulturális emlék, vagyis Mikuláš Schneider-Trnavský emléktáblája”. Az érvelés további része még jobban bekeményít: „A kérelem további tábla elhelyezésére vonatkozik a ház homlokzatán, amely a külalakjával és méreteivel konkurál Mikuláš Schneider-Trnavský emléktáblájának, megbontja az épület és az egész homlokzat építészeti szimmetriáját. Ennélfogva a Kodály Zoltán emléktábla a beterjesztett változatban elfogadhatatlan és nem helyezhető el az épület homlokzatára. A javasolt formában azonban kihelyezhető változtatások nélkül ennek a polgári háznak a kapualjában”  

-áll az elutasító állásfoglalásban. A levél még hozzáfűzi, hogy itt ezen a helyen a tábla külön lesz elhelyezve és „nem lesz  ellentétben” más táblákkal.

Az elkészült emléktáblán lévő Kodály portré is zavarja a műemlékvédőket

A válaszlevél kitér arra az alternatívára is, hogy mikor tudják elképzelni a tábla kihelyezését a történelmi épület – ahol a török háborúk idején szlovák források szerint is a magyar királyi koronát rejtegették – homlokzati részére. Nos, ehhez teljesen újat kellene készíttetni, sokkal egyszerűbbet a jelenleginél, amelyen csak szöveg lehetne rajta, kőtáblára vésve.

De legfőképpen el kellene róla távolíttatni Kodály jelenleg rajta lévő portréját, a táblának rózsaszín márványból kellene lennie, vagyis egyeznie kellene a szlovák zeneszerző régebben kint lévő táblájának anyagával.  Ilyen formában lehetne újra beterjeszteni a jóváhagyás reményében. Ez esetben két ablaknyílás között kaphatna talán helyet, de csak csavarokkal rögzíthetnék.

Fellebbeztek, de a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal is nemet mondott

A tábla elhelyezését az épület kezelőjeként kérelmező Nyugat-szlovákiai Múzeum az elutasító döntést még májusban megfellebbezte, de a felettes szervként működő Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal helybenhagyta az eredeti nemleges állásfoglalást.

Legyen a megyei hivatal bejáratánál –  a műemlékvédők további ötlete ez volt

Berényi Józseftől, Nagyszombat megye alelnökétől a Körkép megtudta, hogy alternatív megoldásként a műemlékvédők és egyesek felvetették, hogy a Kodály-táblát elhelyezhetnék Nagyszombat-megye Hivatalának épületére is, a bejárathoz. Ez azonban Berényi szerint sem lenne méltó hely, habár az kétségtelen, amint az ötlet kitalálói is hangoztatják, ott sokan láthatnák.

Berényi: Abban bíztam, hogy ilyen kormányzati összetételnél a Kodály-tábla kihelyezése nem lehet gond

A történtekről Berényi Józsefnek is van sommás véleménye.

„A műemlékvédelmi hivatal még a fellebbezésünket is elutasította. Bíztam pedig abban, hogy ilyen kormányzati összetételnél nem okozhat gondot az, hogy Kodály Zoltánnak kétnyelvű táblája legyen Nagyszombatban, amely méltó helyen lenne kifüggesztve. Kodály és Mikuláš Schneider-Trnavský egy osztályba jártak, jó barátok is voltak és életük végéig leveleztek egymással. Ha Schneider-Trnavský most leszólhatna hozzánk odafentről, akkor biztosan azt mondaná, hogy ne szórakozzatok és engedjétek kitenni Kodály tábláját az enyém mellé”

 

– fogalmazta meg a Körképnek a véleményét Nagyszombat megye magyar alelnöke.

A Kodály-tábla ötlete a Galántai Kodály Zoltán Daloskörtől származik

Az ötlet a Galántai Kodály Zoltán Daloskörtől származik. Józsa Mónika, a daloskör karnagya szólította meg Berényi Józsefet, hogy a Kodály jubileum kapcsán jó lenne diákéveinek városában is megörökíteni Kodály Zoltán kötődését Nagyszombathoz, ahol az édesapja állomásfőnökként dolgozott. A daloskör tagjait lelkesítette az, ahogyan Galántán ápolják a Kodály-hagyományt, ahol kisgyermekkorában lakott és élt. Sőt, kifejezetten erős Kodály kultuszról beszélhetünk, hiszen a városban déli tizenkettőkor a Kodály táncok szólalnak meg a város főterén. Nagyszombatban viszont, ahol hosszabb ideig élt Kodály, mint Galántán, nincs semmilyen Kodály emlék.

A daloskör megkérte Berényi Józsefet, hogy megyei szinten próbálja meg egyengetni egy Kodály-emléktábla elhelyezésének az ügyét Nagyszombatban egy méltó és jól látható helyen.

„Örültem annak, hogy a megye vezetősége megértéssel fogadta az ötletet és hosszabb vita után jóváhagyták azt is, hogy kétnyelvű legyen a tábla. Akadtak, akik a kétnyelvűségen szlovák és angol szöveget értettek.  A mi képviselőcsoportunk értésre adta, hogy mi a szlovák mellett a magyarra gondoltunk. Végül megszületett a beleegyező döntés, hogy szlovák és magyar nyelven kerüljön rá a szöveg, amit nagy előrelépésnek tartok”

–  tudta meg a részleteket a Körkép a tábla-ügy kezdeteiről Nagyszombat megye  alelnökétől.

Az emléktábla felavatására várhatóan szeptember második felében kerül sor. A tábla elkészítését és az avatási ünnepséget is a megye finanszírozza. Az eseményhez méltó, színvonalas programot szeretnénk, ezért a Kodály Daloskör is segít az műsor összeállításban.

A márványtáblát egy megyei tulajdonban lévő épületen, a Mikuláš Schneider-Trnavský Zeneház homlokzatán szerették volna eredetileg elhelyezni, amely jelenleg zenei múzeumként, közösségi házként működik. Az a ház, amelyben Kodály a szüleivel élt, már nem létezik. A zeneház ott van a püspöki székhely mellett, a Szent Miklós plébániatemplom közelében a belvárosi sétálóutcán. Kodály diákként itt adta elő első műveit. Első zeneszerzői szárnypróbálgatásai is itteni gimnáziumi éveire tehetők.

A krónikák feljegyzik, hogy a nagyszombati érseki főgimnáziumban Toldy Béla, az iskolai zenekar vezetője felfigyelt az ifjú tehetségre, és támogatta őt, hogy minél jobban kibontakozhasson. A gimnáziumi évek alatt születtek meg Kodály első kompozíciói: zongoradarabok, miserészletek, a D-moll nyitány, az Ave Maria szóló énekhangra, orgonára, és a férfikarra íródott Stabat Mater. 1899-ben a farsangi hangversenyen Kodály Zoltán két barátjával előadta három tételes vonós hangszerre írt művét, az Esz-dúr triót.

Miért lenne indokolt a Kodály – emléktábla éppen Nagyszombatban 2017-ben?

A fentebb taglaltak ismeretében nem is lehet kérdés, hogy miért Nagyszombatban avassanak fel neki emléktáblát éppen 2017-ben, a Kodály Zoltán Emlékévben. Hosszabb ideig élt itt, mint Galántán, hiszen a nagyszombati érseki főgimnáziumban 1892–1900 között az alsóbb tagozaton végezte tanulmányait, ahol 1900. június 13-án jelesen érettségizett. Az idei jubileumi Kodály év, amely a világhírű magyar zeneszerző halálának 50. évfordulója és születésének 135. évfordulója jegyében zajlik, jó alkalmat kínált arra, hogy Nagyszombatban is megtörjön a jég és kétnyelvű márványtáblát kapjon a világhírű magyar népzenekutató, zeneszerző és zenepedagógus.

Ha jól belegondolunk, 1920 óta ez lett volna az első, magyar szöveget is tartalmazó, nyilvános helyen lévő tábla egy belvárosi patinás épület homlokzatán, hiszen azóta minden magyar írásbeliséget kiirtottak. Most éppen ezt a lehetőséget tagadják meg a döntéshozók, pedig egy utcafronton lévő kétnyelvű táblától még Nagyszombatban sem dőlne össze a világ.

Az emléktáblán ez a szöveg lesz olvasható magyarul:

 

Kodály Zoltán

1882-1967

A világhírű zenepedagógus, zeneszerző, és népzenekutató a nagyszombati érseki főgimnázium diákja volt 1892 és 1900 között

Nyitókép: Kodály Zoltán (Forrás: mtv.hu)

További ajánlott írások:

Nagyszombat: Kétnyelvű Kodály-emléktáblát avatnak szeptemberben

Ötven éve halt meg Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató