Vannak tájak, helyek, melyek szépsége nemcsak azokat tesz büszkévé, akik lakják, de azokat is magukkal ragadják, akik először inkább csak véletlenszerűen, de utána egyre tudatosabban érkeznek oda, hogy újra és újra részesei lehessenek a táj adta élmények.
A „Cseres“, benne Ajnácskő, Vecseklő, Óbást és Egyházasbást. Gömöralmágy, Medvesalja, Dobfenék vagy ahogyan sokan ismerik Medvesalja és környéke egy ilyen terület.
Varázslatos egy hely, lankás dombjaival, titokzatos völgyeivel, az olykor fehér ködbe burkolózó falvaival, napkeltéivel és napnyugtáival, tavaival, vulkanikus csúcsaival, kilátóival, állat- és növényvilágával, megmaradt értékeivel. Nem lehet véletlen az sem, hogy kiváltotta, kiváltja és bizonyosan számtalana alkalommal ki is fogja váltani az alkotókedvet, benne a pillanatokat megörökítő fotózást.
Jó elmondani, hogy helyben születettek között bőven vannak olyanok, akik élnek művészi hajlamaikkal és fényképeik egyre táguló körben viszik hírét a tájnak.
A rimaszombati Turisztikai Információs Központ és a Csemadok Ajnácskői Alapszervezete szervezésében „Szépséges Cseres“ címmel nyílt fotókiállítás a rimaszombati Városháza épületében. Az alkotók Bial Balázs, Kovács Roland, Mikó Alexandra, Rabec László és Torma Szabina szülőföldjük egy-egy apró szeletét mutatják be sajátos, nem egyszer művészi kivitelben. Mindannyian a „Cseres“ lakói és rajongói.
Bial Balázs a füleki gimnázium diákja, aki alig egy évvel ezelőtt kezdett fotózással foglalkozni, hobbiként.
„Szeretek túrázni és a természetben járni, s annak szépségeit megcsodálni és megörökíteni. Leginkább a makróvilág ragadt meg.“
Kovács Roland Vecseklőn él, a természet már gyermekként magával ragadta és ez a kötődése mind a mai megmaradt. Kiválóan ismeri a környéket, készséggel kalauzolja a területre érkező turistákat, érdeklődőket.
„Mikor a szabadidőm engedi kilátogatok a minket körülvevő szépséges Cseres-hegység tájaira, ami kikapcsolódást jelet számomra… Amikor sikerül jókor jó helyen lennem és nálam van a fényképezőgép, akkor használom is.”
Mikó Alexandra Ajnácskőn él és alkot. Gyermekkora óta érdeklődik a művészetek iránt. A fényképezésbe a gimnáziumi tanulmányai alatt szeretett bele, felvételeivel több pályázaton és kiállításon is szerepelt.
„Számomra minden apróság felfedezése egy óriási élmény, ha pedig egy kép jól sikerült, az visz előre és töltést ad a továbbiakhoz. Kevéshez fogható örömet jelent látnom a szépet. Megtalálni a fényben, egy fűszálban, vagy éppen egy kutya pillantásában. Mosolyokban érintésekben.“
Torma Szabina Óbáston él. Gyermekkora óta természetrajongó. Tíz éve foglalkozik fotózással, ekkor érett meg benne a „gondolat, hogy (…) a sok szépséget meg kell örökítnem.“ Sikerrel teszi, hiszen felvételeivel több fotópályázaton is sikerrel szerepelt. A fotózás technikai részleteit a többiekhez hasonlóan autodidakta módon tanulta és tanulja.
„Igyekszem nemcsak a szememmel, hanem a szívemmel is látni és úgy fotózni… Semmihez sem tudnám hasonlítani azt az érzést, amit egy fotózás ad. Az ébredező madarak éneke, a tavasz – ősz illata, a lábadat húzó saras bakancs… maga az egész egy élmény. Ha ránézek a képre újra átélhetem mindezt, és ez sokkal több, mint ami a fotón látható”.
Rabec László Ajnácskőn él. A fényképezéssel a gimnáziumi évei alatt ismerkedett meg, olyannyira sikeresen, hogy az egyetemi évei alatt már több kiállításon szerepeltek a képei. És annak elvégzése után is! Fényképei többek között láthatóak voltak Budapesten, Nyitrán, Ajnácskőn, önálló kiállításai Zselízen, Rimaszombatban. Felvételeivel több díjat nyert. 2010-ben a magyarországi National Geographic által meghirdetett fotós versenyen az egyik felvétele bekerült a legjobb 150 kép közé.
„Fotóimmal a természet mulandó szépségeire, annak mérhetetlenül törékeny voltára kívánom felhívni a figyelmet.“
A kiállítást Szamos Zsuzsanna (Ajnácskő) nyitotta meg, aki többek között így jellemezte az alkotókat.
„Elsősorban a természet és ezen belül szülőföldjük a Cseres-hegység iránt érzett mérhetetlen szeretetük és tiszteletük. Másodikként említeném igyekezetüket, hogy megragadják, lencsevégre kapják, megörökítsék az állandóan változó természetben azt az áhított egyedi, soha vissza nem térő pillanatot, látványt, fényeket, hangulatokat…. úgv érzem, mind az öt fotósunk a szívével is lát, nemcsak a szemével“.
A szeptember 28-ig látogatható kiállítás megnyitóján Foglár Gábor, a Gömöralmágyi Alapiskola tanára megzenésített verseket énekelt.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Ajnácskő Bial Balázs Csemadok Ajnácskői Alapszervezete Cseres-hegység Dobfenék Egyházasbást. Gömöralmágy Foglár Gábor Főoldal Gömöralmágyi Alapiskola Kovács Roland Medvesalja Mikó Alexandra Óbást Rabec László rimaszombati Turisztikai Információs Központ Szamos Zsuzsanna Torma Szabina Vecseklő
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
