Tesmag az Ipoly folyó jobb partján elterülő kisközség, Ipolyság településrésze. A kicsivel több, mint 500 lelket számláló falu kulturális és társadalmi élete a rendszerváltás után vakvágányra jutott. Az okok és miértek több szálon futnak, nem egyszerű feladat mostoha városrészként fennmaradni úgy, hogy a mindenkori vezetés kissé mellőzte az itt élőket, nagyobb hangsúlyt fektetve Ipolyság város gondjainak megoldására.

 

Segíts magadon és az Isten is megsegít, mottó által vezérelve a faluban élők kezükbe vették a sorsukat és nem mástól várva a megoldást példás összefogással látványos eredményeket értek el viszonylag rövid időn belül. Mindezeknek a tevékenységeknek az egyik fő mozgatórugója a tősgyökeres tesmagi, két gyermekes családapa, Pál Gyula, Tesmag városrész bizottságának elnöke. Évtizedek óta tartó ismeretségünknek is köszönhetően, készségesen válaszolt a kérdéseimre és osztotta meg gondolatait velem és a Körkép olvasóival.

 

Pál Gyula

 

Mesélj a kezdetekről. Miért érzi úgy egy harmincas éveiben járó fiatalember, hogy tenni kell és akar is a közösségért és a faluért ahol él?

 hirdetes_810x300  

 

A 2010-es helyhatósági választásokon kaptam bizalmat, mint bizottsági tag, majd 2014-ben megpályáztam az elnöki posztot, kínosan ügyelve arra, hogy független maradjak. Több megkeresést is kaptam különböző politikai tömörülésektől, de ezektől mindig elhatárolódtam.

 

Nem szerettem volna, ha rajtam keresztül jutnak szavazatokhoz, ugyanúgy, ahogy én sem akartam élni ezzel a lehetőséggel. Arra voltam kíváncsi, hogy a személyem minden hátszél nélkül kap-e elegendő bizalmat. Sajnos a politikára jellemző, hogy mindig mással szemben határozzuk meg magunkat és nem valami mellett. Célokat kell kitűzni és azokat teljesíteni. Ha már sikerült az egyikkel végezni, akkor a következő kihívásoknak kell elébe nézni. Amikor bizottsági elnökként bizalmat szavaztak nekem, egy megfiatalított csapattal láttunk neki a munkának.

 

Miben láttál hiányosságokat? Hol érezted azt, hogy valamin változtatni kell?

 

Erre a kérdésre egyértelmű a válasz. Amikor családot alapít az ember, gyermekei születnek nem mindegy, hogy milyen közegben nőnek fel, és ha már egyszer nekem bizalmat szavaztak az itt élők, kötelességem, hogy lehetőségeim szerint a fennálló igényeknek eleget tegyek.

 

Egy gyermek körülbelül 14 éves koráig vagy egy kicsivel tovább is – ha középiskoláit helyben végzi-, ebben a szűk pátriában él, szocializálódik. Meg kell teremteni a testi-lelki fejlődését, kulturális szempontból, a sportot sem mellőzve. A mai világban, amikor minden ennyire felgyorsult és megszűntek a távolságok, sokan a szülőföldjüktől távolabb keresik a boldogulást. Nem mindegy viszont, hogy milyen gyerekkort hagytak maguk mögött, milyen impulzusokat kaptak, mert ezek végigkísérik az embert egy életen át.

 

Mit visz tovább magával? Hogy nem volt egy tánccsoportunk, kultúrházunk, egy normális futballpályánk? Hogy csak rúgtuk unottan és tétlenül az útszéli port? Az ilyen ember mire fog visszaemlékezni a szülőfalujával kapcsolatban, milyen kötődése lesz hozzá? Ha elkerül, mondjuk Prágába, Budapestre vagy bárhová, legalább az emléke maradjon meg egy jó gyerekkornak.

 

És ha már ez sikerült, akkor gondolom, ő ugyanezt fogja tenni a gyermekével, és apáról fiúra fog szállni. El kell vetni a magot. Mese nincs.

 

Mondjál konkrét példákat, amiket már sikerült megvalósítani.

 

2015-ben egy nagyon szerény költségvetésből (a város 2000 eurót hagyott jóvá a falu fejlesztésére az adott évre) sikerült a falu közepén a játszóteret korszerűsíteni. Új játszó alkalmatosságok kerültek kihelyezésre, biztonságossá lett téve. Ehhez a Leader program keretein belül kaptunk még egy kis segítséget. Már most jó látni, hogy a babakocsijukat tologató anyukáknak van, ahol össze tudnak jönni egy kis beszélgetésre közös játszásra a gyerekeikkel.

 

Parkfelújítás előtt.
Parkfelújítás
Parkfelújítás, az utolsó simítások.

 

Ami még nekem első számú, mindenekfelett álló szempont volt, az a közösségépítés. Ezt úgy képzelem el a mai napig, hogy az emberi kapcsolatok segítségével építjük. A park felújítása 6-7 hétig tartott, hétvégeken folyt a munka, 40-50 ember váltakozásával.

 

Mondok egy példát. Megcsinálhatnánk azt is, hogy egy külsős cég megbízást kap a kultúrház felújítására. Eljönnek hétfőn, kicserélnek 8 ablakot, szerdán már hűlt helyük. De így ebben a formában akkor semmilyen emberi összefogás nem történt. A falubeliek csak annyit látnak, hogy ki lett cserélve pár ablak. Ha megvizsgáljuk ezt más szemszögből is, akkor láthatjuk, hogy ott, ahol 40 ember dolgozik önkéntesen valamin, azt utána egy kicsit a sajátjának is érzi. Innentől kezdve a rongálás sem olyan mértékű, mint amikor még úgymond senkié nem volt.

 

Alkotótábor

 

A saját munkáját, azt a megteremtett dolgot, amibe energiát fektet az ember, jobban a magáénak érzi. Az így összeszokott csapat folytatta a munkát. A park után a kultúrház előtti tér lett megcsinálva, majd a szociális helységek újultak meg. Ez megint csak oly módon, hogy a város biztosította az anyagot és két önkéntes szabadidejében munka után dolgozott hétvégeken.

 

Pál Gyula is kiveszi a részét a munkából.

 

A tesmagi templom felújítása 2017-ben.

 

A tesmagi templom felújítása 2017-ben.

 

A kultúrház 2017-es felújítási munkálatai a helyiek által.

 

2012-ben újjá lett szervezve a helyi Csemadok alapszervezete, melynek égisze alatt beindult egy nagyszabású projekt. A kultúrházzal szembeni épület került megvásárlásra, hogy egy tájház legyen kialakítva belőle. Hol tartanak a munkálatok és milyen szerepet fog betölteni ez az épület?

 

A Bethlen Gábor Alaptól sikerült elnyerni 600 ezer forintot pályázat útján, amiből a tetőszerkezet fog megújulni. Ez a ház a „Hagyaték alkotóműhely” nevet kapja.  A név maga mindent elárul. Igyekszünk majd az elődeink hagyatékát, örökségét, a paraszti kultúrát bemutatni egy helységben. A másikban pedig egy élő alkotóműhely lesz, ahol kézműves, tánc és zenés foglalkozások lesznek. Kapna még egy funkciót, a Hazajáró Turistaegylethez kapcsolódva. Mégpedig turisztikai pont lesz, ahol az idelátogató vendég segítséget kaphat régiónk megismeréséhez.

 

A jövőbeni tájház Tesmagon.

 

Az új buszmegálló.

 

A mostanság reneszánszát élő falunapok, szüreti felvonulások mennyire illenek bele abba a koncepcióba, amit a tesmagiak kijelöltek maguknak?

 

Mint mindenhol, nálunk is az az elsődleges szempont, hogy a falusiak összejöjjenek, kikapcsolódjanak. De ma már ez nem csak erről szól. Az önálló községeknél már most megkezdődött a versengés, hogy a jövő nyáron minél ismertebb hakni sztárral futassák a maguk ünnepségét. Pár hónappal a helyhatósági választások előtt mindenki számára egyértelmű, hogy saját pozíciójuk megszilárdítása a cél. Ez egy bizonyos formája a szavazat megszerzésének, ingyen sör, gulyás, zene.

 

Tesmagon ez másképpen van. A testületi elnök ingyen és bérmentve végzi a munkáját. Mint városrész idén 1300 eurós költségvetésből kellett a falunapot megszervezni. A környező önálló településekkel szemben, ahol több ezer eurót is megközelíti ez az összeg, hátrányban vagyunk. De talán éppen ezért nálunk más hangsúlyt kap az egész. Azt vallom, hogy a helyi tehetségeket kell megszólítani és lehetőséget adni a szereplésre.

 

Tesmagi vigasság 2017.

 

Egy Magyarországról érkező play-back produkció 1000-1300 euró ellenében szórakoztatja a nagyérdeműt 30 percen keresztül. Holott van nekünk egy aranysávos vegyes karunk, az Amicorum. Nekünk őket kell támogatni. Tehát nem az a cél, hogy eljöjjön hozzánk 1000-1500 ember, mert Pál Gyula a székében akar maradni. Lehet ezt hivatásból csinálni és elhivatottságból, lokálpatriotizmusból is. Ez olyan, mintha arra buzdítanánk mindenkit, hogy vásároljon hazai terméket.

 

Tavaly felavatásra került egy kézzel faragott szobor a templom előtti részen, ez minek az apropóján készült el?

 

A remekmű Koltai László galgagyörki (Magyarország) művész munkája. Régóta szerettünk volna egy olyan helyet, ahol nemzeti ünnepeinken méltó megemlékezéseket tarthatunk. A templom előtti tér a szoborral karöltve tölti be immár ezt a szerepet. Igyekeztünk azt a faluhoz köthető motívumokkal díszíteni, így pár évszázad jelenik meg előttünk dióhéjban. A kitelepítés, a hontalanság sötét évei, a legenda szerint az itt tartózkodó királyok vadászatai, a földművelés, a magyar mondavilágból ismert életfa mind olyan momentum, ami megjelenik a majd 2 méteres tölgyfa szobron.

 

A kitelepítés, a hontalanság sötét évei, a legenda szerint az itt tartózkodó királyok vadászatai, a földművelés, a magyar mondavilágból ismert életfa mind olyan momentum, ami megjelenik a majd 2 méteres tölgyfa szobron.

 

Ha össze kellene foglalnod a tesmagiak ars poeticáját, mi az, amit mindenféleképpen kiemelnél?

 

Kassai Lajos lovas íjász szavait idézve „A hagyományt át kell adni. Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.“ Ennél markánsabb megfogalmazás talán nem is lehet. Az egyetemes magyar kultúra világhírű. Nekünk a dolgunk az, hogy a már feledésbe hajló, ám nyomokban még fellelhető örökséget leporoljuk, újra közbeszéd tárgyává tegyük. Nem magunk miatt, hanem az utánunk jövőknek. Míg ragaszkodunk a nyelvünkhöz, kultúránkhoz és mindahhoz, ami minket felvidéki magyarrá tesz, addig van remény egy szebb jövőre.

 

Szüreti vigasság Tesmagon.

 

Dian Csaba

Képek: Archívum

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!