Frissítve: 15.11 E gondolat köré fonta a Kodály Zoltán emléktáblájának felavatásakor mondott ünnepi beszédet Berényi József, Nagyszombat megye magyar alelnöke.

 

P. Vonyik Erzsébet

 

Megható és méltóságos ünnepség keretében, de méltatlan helyen leplezték le a 2018 – as jubileumi Kodály – évben a nemzetközileg elismert zenetudós emléktábláját Nagyszombat történelmi belvárosában, a Zeneház kevésbé forgalmas kapualjában.

 

 hirdetes_400x285  

A műemlékvédelmi hatóságok nem engedélyezték, hogy az emléktáblát a Zeneház főbejáratánál helyezzék el Mikuláš Schneider-Trnavský emléktáblája mellé, akihez Kodályt mindvégig erős barátság fűzte és még idős korukban is rendszeresen leveleztek.

 

Nagyszombatban az utóbbi időben hivatalos rendezvényen aligha hangzott el annyi magyar szó és dal, mint a Kodály Zoltán emléktábláját felavató csütörtöki ünnepségen, amelyen ráadásul Nagyszombat megye legfelsőbb szintű vezetői is részt vett, élén Tibor Mikuš megyeelnökkel és helyettesével, Berényi Józseffel. Az eseményen jelen volt Rigó Konrád kultuszminisztériumi államtitkár is.

 

A Józsa Mónika vezényelte daloskör nyitotta meg az ünnepséget. Fotó: P. Vonyik Erzsébet

 

A világhírű zeneszerző, népdalgyűjtő és zenepedagógus halálának 50. és születésének 135. évfordulója alkalmából szeptember 21-én leplezték le Nagyszombatban a zeneház épületének kapualjában azt az emléktáblát, amelynek elhelyezését Józsa Mónika, a galántai Kodály Zoltán Daloskör karnagya kezdeményezte, az általa vezetett daloskör az ünnepségen és a táblaavatón is fellépett. A nagyszombati Kodály –ünnepség védnöke Tibor Mikuš megyeelnök volt.

 

A 90 x 70 centiméter méretű, Kodály portréját ábrázoló emléktáblán szlovákul és magyarul is ez a felirat olvasható:

 

„A világhírű zeneszerző, zenepedagógus és népzenekutató a Nagyszombati Érseki Főgimnázium diákja volt 1892 – 1900 között.”

 

A jelenlegi Zeneházban élt M. S. Trnavsky. Dolgozószobájának egy részlete. Fotó: P. Vonyik Erzsébet

 

A magyar és a szlovák zeneszerző barátsága példaértékű üzenet a mának

 

Tibor Mikuš, Nagyszombat megye elnöke beszédében köszönetet mondott Józsa Mónikának azért, hogy az emléktábla állításának kezdeményezésével elindította ezt a folyamatot, amelyet Nagyszombat megye felkarolt és a tábla mostani leleplezésével csúcsosodott ki.

 

A megyeelnök emlékeztetett arra, hogy Kodály Zoltán gyerekkorának egy részét és diákéveit Nagyszombatban töltötte. Zenei életművével szerinte csodálatos jelzést küldött a világnak azzal, hogy a nemzetközi publikumnak is bemutatta a magyarok és a szlovákok kultúráját.

 

Életre szóló barátok- hirdeti a kiállítás egyik táblája is. Kodály és szlovák zeneszerzőtársának táblája mégsem kerülhetett egymás mellé. Fotó: P. Vonyik Erzsébet

 

A megyeelnök ezt fontosnak tartotta azért is, mert ez a kultúra a magyar és szlovák apák tovább élő öröksége.

 

„Örülök annak, hogy az emléktáblán lévő szöveg kétnyelvűen készült el. Méghozzá a két legszebb nyelven, hiszen mindkét nemzet anyanyelvén íródott, amit mindenki a legszebbnek tart”

 

– mutatott rá a megyeelnök. A továbbiakban arról beszélt, hogy példaértékű, a mai időkben is követendő minta Mikuláš Schneider-Trnavský szlovák zeneszerző és Kodály Zoltán barátsága, amely mintegy előképe annak, hogy napjainkban is miként kellene alakulnia a két nemzet kapcsolatainak.

 

A megyeelnök Nagyszombat megye viszonylatában ezeket a jelenlegi kapcsolatokat és az együttműködést is jónak minősítette. Mint mondta, napjainkban tartalommal sikerül megtölteni a két zeneszerző barátsága mának szóló üzenetét. Beszédének végén örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy Kodály Zoltánnak ezentúl emléktáblája lesz Nagyszombatban.

 

Ezután Berényi József, Nagyszombat megye magyar alelnöke köszöntötte az ünnepségen megjelenő közönséget. A Kodály életéből érdekes mozzanatokat felelevenítő, de kritikát is megfogalmazó beszédét ismertetjük.

 

Berényi József egyik szeme sírt, a másik nevetett. Fotó: Berényi József fb-oldala

 

Berényi: „Kodály tényleg összeköt bennünket”

 

Meg kell köszönni Tibor Mikuš úrnak, hogy pozitívan állt ehhez a kérdéshez, mert nélküle nem tudtuk volna ezt megtenni. Egy megyében a megye elnökének döntő szerepe van ebben és ha ő nem állt volna az ügy mellé, akkor ma itt nem tudtuk volna ezt a táblát elhelyezni” –mondta ünnepi beszédének elején Berényi József.

 

Majd felidézett egy mozzanatot Kodály életéből, amellyel emberi nagyságát ecsetelte: „Úgy emlékezhetünk rá, mint nagy emberre. Örülök annak, hogy Galánta után itt Nagyszombatban is kicsit elkezdődik a Kodály-kultusz építése. Szükség van rá, mert Kodály bennünket tényleg összeköt. Nemcsak egy kiváló zeneszerző és zenepedagógus volt, hanem egy nagy ember is. Olyan időben élt, amikor nagyon könnyű volt az embernek alávetnie magát a szélsőségeknek. De ő ezt nem tette.

 

Mindig megtalálta azt a megfelelő távolságot minden extrém erővel szemben, pedig természetesen, megpróbálták megszerezni maguknak őt is. Igy volt ez a két világháború között, majd a második világháború idején is. A Rákosi – korszakban, bizonyára Önök is tudják, behívtak néhány zeneszerzőt, hogy írják át a himnuszt, mert nem lehet az a kommunista diktatúrában, hogy a magyar himnusz így kezdődjön: Isten áldd meg a magyart.

 

De visszautasították, pedig nyilván akkor a tűzzel játszottak és ennek a kérésnek nem tettek eleget”. A megyei alelnök végezetül köszönetet mondott a jelenlévőknek: „Örülök, hogy Önök eljöttek, együtt ünnepelhetünk és ezt a táblát egy most közösen tudjuk felavatni két nyelven Kodály Zoltán számára”.

 

Berényi József: „Az örömömbe némi szomorúság is vegyül”

 

Közvetlenül a Kodály – emléktábla leleplezése után Berényi József a Körképnek az alábbiakat nyilatkozta:

 

 „Felemelő érzések kavarognak bennem. Nem hiszem, hogy Nagyszombatban van még egy olyan szívet melengető hely, ahol lenne mindenki számára elérhető és látható kétnyelvű felirat, tehát egymás mellett szlovák és magyar. Örülök annak, hogy Kodály Zoltán emlékére ez itt megvalósulhatott.  Bízok abban, hogy a nagyszombatiak is elkezdik tisztelni, keresni Kodály Zoltánt az ő múltjukban, ennek a most felavatott táblának köszönhetően is. Ez itt a zene múzeuma, járnak itt turisták és gyalogosok, hiszen ez a történelmi épület a sétálóutca része. Még akkor is öröm ez, ha némi szomorúság is vegyül bele.

 

Mert nem oda került a tábla, ahova szerettük volna, az épület utca felőli falára, hanem csak a kapualjba. De mivel napközben a kapualj bejárata nyitva van, remélem, hogy ezalatt sokan elzarándokolnak ide, Magyarországról, Dél-Szlovákiából és minden más zeneszerető ember is a világból. Bizakodó vagyok, mivel a tervek szerint ez az átjáró a jövőben Nagyszombat belvárosának két pontját kötné majd össze és utcaként kellene, hogy működjön.  Akkor majd jóval több járókelő is láthatja Kodály Zoltán emléktábláját.”

 

A Zeneház épülete Nagyszombat óvárosában a dóm közelében található. Fotó. P. Vonyik Erzsébet

 

Józsa Mónika: „A szemem könnybe lábadt, amikor lehullott a lepel a Kodály-tábláról”

 

Józsa Mónika, a galántai Kodály Daloskör karnagya, a Kodály emléktábla elhelyezésének kezdeményezője:

 

„Meghatott vagyok, nagyon. A szemem könnybe lábadt, amikor lehullott a lepel a Kodály-tábláról. Ennek már nagyon ideje volt. Kodály maga is nagyon szívesen és sokszor emlékezett vissza Nagyszombatra, az itt töltött gyerekkorára írásaiban és interjúiban egyaránt.

 

Nagyszombati éveiről számtalan adatunk van. Nagyszombat városa és polgára nem tudja, nekem legalábbis az volt az érzésem, hogy micsoda zenei nagyság koptatta diákkorában 8 évig ezeket a köveket, majd 1900-ban itt is érettségizett.  Itt volt az ideje annak, hogy emlékeztessük erre a nagyszombatiakat. Tessék erre büszkének lenni!

 

Jobban örültem volna azonban, ha az emléktábla kikerül az épület homlokzatára, ha ott helyezik el az utcafronton. De ehhez sajnálatos módon nem járult hozzá a műemlékvédelmi hivatal. Ez a döntés vegyes érzéseket váltott ki bennünk. Biztosan jobban örültünk volna, ha a zeneház homlokzatára kerül, mert előtte mennek el az emberek a dómba.

 

Az emléktámblán ez a kétnyelvű szöveg olvasható. Fotó: P. Vonyik Erzsébet

 

Ez egy sétálóutca, mindenki megáll és elolvashatná a kétnyelvű táblát, akár magyar, akár szlovák emberről van szó, mert sokan járnak itt Magyarországról is.  A tábla azonban itt kapott helyet a zeneház kapualjában és csak a múzeum nyitva tartási idejében lehet megnézni.

 

De tudtommal tervezik, hogy a kaput kibontják és sétálóutcát nyitnak egészen a zsinagógáig. Ha ez megvalósul, akkor majd bármikor meg lehet nézni. De most úgy érezzük, hogy ez a tábla itt bent kicsit el van rejtve. Ám talán egy nagyon pici elégtétel, hogy ebben az épületben bujdosott egykoron a magyar királyi korona is, vagy harminc évig, erre utal a falon található latin felirat. Ezek közé a falak közé rejtették el, és most ide került Kodály emléktáblája is. Micsoda véletlen! Vagy talán nem is véletlen?”

 

A félreeső kapulaljat ezentul a Kodály emléktábla teszi színesebbé. Fotó: P. Vonyik Erzsébet

 

A Körkép.sk a kérdésben megkereste Rigó Konrád (Most-Híd jelöltje) kulturális államtitkárt, akinek a tárcájához a nagyszombati Nyugat-szlovákiai Múzeum fellebbezését elutasító Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal tartozik. Válaszáról tájékoztatjuk olvasóinkat.

 

Ünnepi Kodály-hangverseny a Marianumban

 

A táblaavató után a Marianum koncerttermében ünnepi hangversenyt  tartottak a Kodály-jubileum és az emléktábla felavatása jegyében. A koncerten fellépett a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont Schola Mariana Nagyok Gyermekkórusa, a Cantica (Z)nova vegyeskar Nagyszombatból, a galántai Kodály String Trio, a kecskeméti Liszt Ferenc Egyetem mellett működő Kodály Intézet tanárai, Rajk Judit, Klézli János és Madarász Éva, s nem utolsósorban a Kodály Daloskör Galántáról.

 

Képek: A szerző felvételei

 

Csak egy kapualjban kap helyet a kétnyelvű Kodály-emléktábla Nagyszombatban

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!