A losonci Járási Hivatal Környezetvédelmi Osztálya az illetékes intézmények részvételével (pl. Cseres Hegység Tájvédelmi Körzet, Novohrad-Nógrád Geopark, községi hivatal stb.) bevonásával rendszeresen ellenőrzi a régió területén található védett természeti értékeket, azok állapotát. Ezúttal Sőregen jártak, ahol a Bagolyvár jelenlegi állapotát mérték fel. Mint eddig, ezúttal is mindent rendben találtak.
A 4. védelmi fokozatú a régió kiemelt és egyedi értéke, amelyet szívesen látogatnak meg a turisták is. A hegy tövében pihenőhely és információs táblák ismertetik a település és a hely leírását. Innen jelzett turistaút vezet a domb tetejére, ahonnan parádés kilátás nyílik a területre.
A találkozón jelen volt Végh Zoltán, Sőreg polgármestere is, akit a település aktualitásairól kérdeztem.
A községi hivatalba érkezvén több érdekes tárgy, termény, nyári szekér, dísztárgy mellett mentem el, ami arra utal, hogy esemény zajlott a faluban?
Igen, falunapot tartottunk, ami a településünk egyik legnagyobb rendezvénye, és sokan érdeklődnek iránta. Kétévente rendezzük, amióta betöltöm a polgármesteri posztot – s ennek már 10 éve – ez a 3. ilyen akció. Az előző évekhez képest nagyobb hangsúlyt fektettünk rá. Megalakult egy stáb, amely feladata volt az előkészítése. Az érdemük az, amit látott… A falunap kora délután kezdődött és késő éjszaka ért véget. Hagyományos tartalommal, megnyitóval, kulturális programmal, népmulatsággal s természetesen bőséges enni- és innivalóval. Rendszeresen részt vesznek rajta a faluból elszármazottak is.
Utóbbiak egyike Berecz András, Kossuth-díjas mesemondó
Igen, szoros a kapcsolatunk vele. Ígéretet kaptunk tőle, hogy a jövő évben a nyugdíjasok találkozójára készülő programunkra újra eljön hozzánk. Ezt a falunaphoz hasonlóan kétévente rendezzük meg. Van olyan szándékunk, hogy Andrást tiszteletbeli polgárrá válasszuk meg.
Ezzel kapcsolatosan megemlíteném, hogy rendszeresen visszajár hozzánk másik neves elszármazottunk is, a Pozsonyban élő Mihály Géza, mérnök, vállalati vezérigazgató. Jelen volt a mostani falunapon is.
Szeptembert írunk, még nincs év vége, de talán már lehet értékelni a falu idei eredményeit.
Alapjaiban jól értékelem, főleg önköltséges alapon dolgoztunk. Sikerült befejeznünk a kultúrház melletti ún. újóvodai részt. A projektek, támogatások megírására van lehetőség, de sikeresnek lenni nagyon nehéz. Az idén hét projektet készítettünk el és adtunk be. Ebből háromból kaptunk vissza olyan választ, hogy a projekt jó, de pénzhiány miatt ebben az évben nem lesz támogatható. Talán majd jövőre.
A négy még él, reménykedünk, ugye a remény hal meg utoljára… Tartalmilag a beadványaink a kultúrház, az egykori iskolaépület multifunkciós felújítására, a multifunkciós labdarúgó pálya kialakítására, autóbuszmegállóra összpontosultak. Amiben nagyon bízok, hogy megkapjuk a támogatást a falu bal oldalán, egy kb. 1 km hosszú útszakasz felújítására, amire az eddig visszajelzések alapján van esélyünk. Az idén még meg szeretném csinálni az új sort az új temetőrészben, mert a régi már meg van telve.
Mi az amit még nagyon meg szeretne csinálni a faluban?
Kiemelten a kanalizáció, de erre sajnos nincsenek meg a feltételeink. A másik a kultúrház rendbetétele – a külső falainak hőszigetelése, nyílászárók cseréje, belső termeinek átalakítása stb. Az útjaink rendben vannak, a temető is rendben van.
A Bagolyvár turisztikai kiépítése?
Gondolkozunk rajta, tárgyaltunk erről a losonci Neogradiensis Eurórégióval is, de egyelőre eredmény nélkül. Kellene a kiépítés. A vár alatt már kiépítettünk egy pihenőhelyet, valami hasonlót szeretnénk megcsinálni a domb tetején is, kapaszkodókkal a sziklacsúcsra.
A Bagolyvár nem igazi vár. Pontosabban találtak itt egykori erődítményre, megfigyelőhelyre utaló nyomokat, de ezekből ma már alig látható valami. A középkori források Dánoskőként emlegetik, a beckói vár tulajdonában volt, akik a tatárok elleni védekezés részeként erősítették meg a hegycsúcsot. Valószínűleg ebből az időszakból származik a mintegy 3 m mély és 6 m mély kút, melyet a szikla tetején véstek ki, és a vízellátást szolgálta. A védőhely épített része a 14. század kórnyékén pusztult el.
A hely már kőkorszakban lakott volt, a régészetei ásatások során kőeszközök, agyagedény töredékek is előkerültek.
Ma a csúcs egy ritka geológiai jelenség értékes példája. A napjainkban látható szikla egy egykori tűzhányó kürtőjének a kitöltése, maga a kráter a idők folyamán lepusztult. Magassága 285 m, a falon számos réteg figyelhető meg, pl. homokkő, bazalt, vulkáni törmelékek, bemutatva az egykori földmozgások, vulkáni erők hatására kialakul rétegmozgásokat is. Értékes a növényzete is, melyben a meleg- és szárazságtűrő növénytársulások vannak túlsúlyban.
Puntigán József
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.