Holló Barnabás és a losonci Kossuth-szobor

Száz évvel ezelőtt  1917. november 2-án hunyt el a gömöri származású Holĺó Barnabás, szobrászművész, akinek nevéhez fűződik többek között a rimaszombati Tompa Mihály szobor (1902), a sajógömöri Mátyás király szobor (1912), valamint a losonci Kossuth szobor megalkotása is.

A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban a múlt év decemberében adták át a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását ábrázoló restaurált gipszmodelljét (Makovits Jenő restaurálta), melyet a múzeum még 1918-ban a szobrász özvegyétől vásárolta meg 3000 koronáért. Ez alapján készítette Holló Barnabás 1893-ban a ma a budapesti Magyar Tudományos Akadémia épületében látható bronzváltozatot.

   

Holló Barnabás a gömöri Alsóhangonyban született 1865. május 16-án. Művészeti tanulmányait Budapesten, az Iparművészeti Iskolában és mintarajziskolában végezte, ahol Stróbl Alajos tanítványa volt. Nevét országosan ismertté a bevezetőben említett alkotása tette, melyet azután a Magyar Tudományos Akadémia székházának külső falán helyeztek el.

1892-ben elnyerte a Wesselényi-domborműre kiírt pályázatot, mely alkotás 1895-ben készült el, s jelenleg a  budapesti Ferences templom északi oldalfalán látható. Nem mellesleg  1900-ban bemutatták a  párizsi világkiállításon is.

A 20. század első két évtizedében számos vidéki  szobor, közöttük több Kossuth-emlékmű elkészítése fűződik a nevéhez. Népszerűek voltak a kisebb méretű plasztikái, állatszobrai. 1911-ben  megnyerte a II. Rákóczi Ferenc kassai síremlékére kiírt pályázat első díját, sajnos a kivitelezés körüli bonyodalmak és a váratlan korai halála miatt ezt már nem tudta kivitelezni.

A losonci Kossuth-szobor  felállítása érdekében az első lépéseket a losonci Önálló Iparosok Műkedvelő Társasága, a Magyar Asztaltársaság, a Kossuth Lajos Asztaltársaság és Szalkay Lajos, színi igazgató tették meg. Költségeinek fedezésére 1900-ban gyűjtést kezdeményeztek, melyre rövid idő alatt mintegy 4000 korona gyűlt össze.

Kossuth születésének 100-ik évfordulóján a Városi Képviselő Testület 1902. szeptemberében szobor bizottságot alakított, melynek feladata lett a szobor elkészíttetés, az ahhoz szükséges pénz összegyűjtése.

A meglehetősen lassú folyamat 1907-ben gyorsult fel, amikor a szobor elkészítésére pályázatot írtak ki, melyre Horvay János, szobrász egy, Székely (Weisse) Ernő két pályázatot, a párizsi tanulmányairól hazatért losonci szobrászművész Csordás József ugyancsak két pályaművet nyújtott be. A munkákat a városháza dísztermében állították ki, ahol a nagyközönség is megtekinthette.

A szoborbizottság az 1908. január 23-án megtartott ülésén Wagner Sándor elnöklésével úgy határoztak, hogy a szobor elkészítésével Csordás Józsefet bízzák meg.

„….A nagyobb kompozíciójú mű leírása a főalakról ugyanaz, mint a fenti műnél. A szobor mellék alakjával  azt a hatást akarja  megörökíteni a művész, amit Kossuth gyujtó szava idézett elő a magyar nemzet egyszerű fiainál is, akik már mint a hazának szabad polgárai, szabad akaratukból, a haza iránti szeretettől lelkesülve fogtak fegyvert megtámadott szabadságunk védelmére …. Mindkét mű talapzattal együtt hat méter magasságig terveztetik…” A szoborbizottság a polgárokhoz intézett felhívásában arra is felhívta a figyelmet, hogy a szobor mellékalakja, a vörös sipkás honvéd arra is alkalmas, hogy a város lakosinak emlékezetébe idézze a  “…losonczi csata soha el nem enyésző emlékét…”

– olvasható a Losonc és Vidéke hetilap korabeli tudósításában.

A bizottság a január 29-én megtartott ülésén véglegesítették azt, hogy Csordás József egy mellékalakkal ellátott szobortervezetét készíttetik el, s javasolták, hogy úgy a fő -, mint a mellékalak bronzból legyen

“…a szobor állékonysága és tartóssága érdekében annak mellékalakját a vörös sipkás honvédet és a talapzaton lévő koszorút nem az ajánlatban fölvett és a talapzat kövével azonos kőből faragtatja, hanem a főalakhoz hasonlóan azzal egyenlő minőségű legfinomabb ágyú bronzból önteti”.

A Városi Tanács annyiban változtatott a bizottság határozatán, hogy az alapzat alapanyagát pucsicsai (dalmát) márványról haraszti magyar mészkőben határozta meg.

Csordás József ezt követően Budapestre költözött, hogy az ottani műtermében készítse el alkotását. Munkáját azonban nem tudta megvalósítani, mert rövid, de súlyos betegség után 1909. május 17-én, 49 éves korában váratlanul elhunyt.

“Mély megilletődéssel értesültünk Csordás József szobrász hirtelen haláláról, aki a losonci Kossuth-szobor tervezésétől kezdve Budapesten tartózkodott. A betegség azonban leverte lábáról, a műterem-mizériák is hozzájárultak ahhoz, hogy dédelgetett tervét végre ne hajthassa úgy, hogy művészi ambiciójának kielégítetlenségét kellett elviselnie, ami még inkább siettette betegségének gyors befolyását. Mély szomorúsággal közöljük a tettre vágyás delén elhunyt művész halálhírét…“

– írta a helyi lap.

Özvegye azzal az ajánlattal fordul a városhoz, hogy a szobrot a meglévő terv szerint más szobrásszal hajlandó elkészíttetni, a szerződésben megadott feltételek betartásával. A Városi Közgyűlés elfogadta Csordás Józsefné ajánlatát amelynek eredményeként a munkával “művésztársa iránti kegyeletből“ Holló Barnabást bízták meg, aki azt elfogadta.

Azzal, hogy változtatott az eredeti tervezeten, amely elnyerte az illetékesek tetszését. A szobor “…úgy felfogásában, mint művészi értékében messze fölülmúlja néhai Csordás szobor tervezetét“

A Losonc és Vidéke szerkesztősége kérésének eleget téve Holló Barnabás 1910-ben így írta le alkotását:

“Kossuth egyszerű pózban elgondolkozik a haza sorsán és a vérrel öntözött dicsőséges 48-as időkön. A talapzaton elhelyezett sebesült honvéd szimbolizálja haraszti kőbe faragva Losonc város pusztulását a szabadságharc idejében. A bronzba öntött szobor maga 2m 50cm magas, ehhez arányosan harmonizál a haraszti kemény mészkőből konstruált talpazat“.

A lap Holló Barnabás művét meglepő művészi alkotásnak, s egyik legsikerültebb művének tartja “Úgy a felfogást, mint a megkonstruálást illetőleg egységes összhang ömlik el az alkotáson, amely méltóságteljes és megkapó. Losonc városa valóban hálás lehet az országos nevű kitűnő művész iránt, aki  az anyagi haszon skartba tevésével úgyszólván művészi vágyainak kielégítését célozta meg, amikor a losonci Kossuth szobor kivitelét elvállalta.“

A szobrot nagy ünnepség keretében 1910. szeptember 19-én leplezték le, melyre meghívták Kossuth fiait, Kossuth Ferencet, Lajos Tódort a vármegye országgyűlési képviselőjét, a szomszédos vármegyék és városok  képviselő testületeit is.  Az ünnepségről részletesen beszámolt a Vasárnapi Újság is.

Kossuth Ferenc, aki betegen érkezett az ünnepségre, s fel kellett segíteni az emelvényre többek között így méltatta az alkotást: “… Itt áll e szobor, ércbe öntve és némán. És mégis hallom a hangját, amint hozzák beszél. Azt mondja e szobor: meghaltam, de elveim, eszméim, akaratom, vágyódásom örökké élnek. Azt mondja e szobor: meghaltam, de azért minden magyar ember tűzhelyénél ott vagyok és ha e haza bajba kerül, én rám gondolnak a hazafiak …. E szobor ércbe van öntve, nincs szíve.

És mégis mindazok, akik hozzá közelednek, érzik, hogy szívük melegebben dobog, mindnyájan érzik, hogy lelkükben az a bizonyos elhatározás érlődik meg, amely elhatározást e szavak fejezik ki: a haza minden előtt. … A fiui  kegyelet hozott engem ide betegen, a fiui kegyelet buzdít engem abban a munkában, amelyet én is végzek a hazáért abban a tudatban, hogy ha az ő szellemét nem is örököltem, de az ő tiszta hazaszeretetét igen…“ A leleplezés után a szobor talapzatára 48 koszorút és csokrot helyeztek el.

Puntigán József