11 bátorkeszi alkotó nyújtotta át karácsonyi ajándékát

A kiállításon arról is meggyőződhettünk, hogy bármely korban megszólíthat a múzsa

„Az alkotás ajándék. Ezt az ajándékot adja át Önöknek az a 11 alkotó, akiknek volt bátorságuk megosztani másokkal munkáikat, melybe beleszőtték örömüket, bánatukat, hogy gyönyörködtessenek, elgondolkoztassanak” – mondta el  kiállítás megnyitójában Zsok Gizella történész, a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás elnöke.

A társulás célja a Bátorkeszi történelmével kapcsolatos tárgyi, írásbeli emlékek gyűjtése és a tájház életre hívása, de emellett a közösségépítés és az értékek felkarolása is céljaik közt szerepel. Ezért gondoltak egy nagyot, és kiállítást szerveztek a bátorkeszi vagy bátorkeszi kötődésű alkotók munkáiból.

   

Labancz Roland polgármester elmondta, Bátorkeszi nem csak történelmében gazdag, de alkotó emberekben is. „Tele van a szívem büszkeséggel amiatt, hogy ebben a közösségben ilyen sok művészi tehetséggel megáldott ember él, és sikerült őket egy közös kiállítás keretén belül bemutatni az érdeklődőknek„.

Varga Juli egy hónapja mutatkozott be első kiállításával Szőgyénben. Bár a képzőművészet gyerekkorától sokat jelentett neki, intenzíven csak három éve műveli a festészetet -„diazepan helyett” – mondja mosolyogva. Munka közben gyakran ül mellé a párja, lányai csak kontárkodnak, de az unokák maguk is ecsetet ragadnak és festik a képeket a nagyi útmutatása szerint.

Tele van energiával, ötletekkel, érdeklődik az új festészeti technikák iránt.  Imádja a virágokat – a hatalmas napraforgók, pipacsok színnel és élettel telik, de tájképein és emberábrázolásain is rajta felejtjük a szemünket. Éppen azért, mert a nyugdíjaskor küszöbén mélyedt el a festészet gyönyörűségében, adta első kiállításának a „Sosem késő” címet. „Arra próbálom biztatni az embereket, hogy merjenek valami újba, másba, meghökkentőbe belevágni érettebb korban is”  – lelkesedik, és máris tovább kínálja a puncsot a megnyitó résztvevőinek, mert nemcsak mint kiállító, de mint szervező is tevékenyen részt vállalt a kiállítás körüli munkából.

Szabó Mária pedagógus régebben tankönyveket és egyéb segédeszközöket illusztrált, mostanában megpróbálkozott a textilfestéssel, de ballagási tablókat is szívesen készít.

Pecena Dezső és Miriákné Fazekas Ilonka tehetséges és sokoldalú alkotók mindketten. Dezső vallja, „ecset és ceruza élet adta ajándék„. Vannak gyűjtői, akik felvásárolják a képeit. Jelenleg egy monumentális képen dolgozik, amirő annyit elárult, 10 ezer évet átölelő időutazás lesz látható a képen.

Ilonka középiskolás évei alatt tusrajzokat készített, később tányérokat festett. A festészettel komolyabban nyugdíjas korában kezdett foglalkozni. Csollár Nelli esztergomi művésznél sajátította el a különféle festészeti technikákat. Jómagam nagyon elcsodálkoztam festményei láttán – hagyományos, modern, extravagáns, olaj és akvarell – mintha mindet különböző művész alkotta volna.

Mit keresnék én a képzőművészek között?… Ehhez inkább kézügyesség kell – mondták többen a kézművesek közül Zsok Gizikének a kiállítás főszervezőjének. „Azt válaszoltam nekik, hogy egyáltalán nincs így, egy díszdoboz, szalagcsokor, ékszer kivitelezéséhez is nagy adag kreativitás és szépérzék szükséges.”

Farkas Katalin 1976-ban első díjat nyert egy portréval az országos szaktanintézeti rajzversenyen. 1983-ban kezdett olajjal festeni és autodidakta módon képezte magát. Művei már több galéria kiállításain is szerepeltek.

„Sokat tanulmányoztam a régi olasz és magyar festők munkáit, és úgy gondolom, tanultam is ezekből. Harminc éves korom körül kezdtem komolyabban foglalkozni a festészettel, amely akkoriban kis megélhetést is nyújtott” – mesél a kezdetekről Hacskó Róbert. Mikor arról kérdezem, vannak-e kiállításai, csak mosolyog.

„Természetesen több kiállításon is láthatóak voltak már a képeim, de az az igazság, hogy én annak örülök, ha eladom vagy elajándékozom őket, így sosem marad nálam elégséges mennyiségű festmény egy önálló kiállításra. Ha valaki kiteszi a képem az otthona falára és abban gyönyörködik, nekem az többet jelent, mint egy kiállítás.”

Bokor Klára

Fotók: a szerző felvételei