Borz Tamás könyvbemutatója az Emmanuel nappali foglalkoztatóban Nagyölveden

2014-től működik a faluban ez a szociális intézmény Balogh Ildikó vezetésével. Szeretnek oda járni az idősebbek, mert mint elmondták, a magányt, a szomorkodást, a kutyák, macskák társaságát cserélik itt közösségi életre. Az idősek leginkább kézimunkázni szeretnek, de olvasásra, kisebb sütésre-főzésre is van lehetőség.

Időnként ellátogatnak a foglalkoztatóba az iskolások, óvodások, a tiszteletes asszony és a plébános úr is. Az idősek igényeit szem előtt tartva többször hívnak előadókat maguk közé, de az író-olvasó találkozók iránt is nagy az érdeklődés.

Nem volt ez másképp tegnap se, amikor Borz Tamás fiatal esztergomi történésznek Az érsek vitéze című könyve került bemutatásra a nagyölvedi könyvtár szervezésében.

   

Csomor Erzsébet könyvtáros bevezetőjében elmondta, az élvezetes könyv által részesei lehetünk az 1543 februárjától szeptemberig tartó élet-halál harccal teli hősies eseményeknek, melyek az ősi, dicső magyar főváros elestével végződnek.

„Eszembe se jutott, hogy az érdekesebbé tétel végett megváltoztassam a történelmi igazságot” – kezdte a szerző. „Ami megtörtént, azt nem változtattam meg, csupán a történet néhány szálát egészítettem ki.”

Időutazásra hívva hallgatóit festmények, rajzok és kordokumentumok által a török kori Esztergomban találjuk magunkat. Abba az ezeréves várba, ahol Szent István királyunk fejére helyezték a koronát azon a bejáraton át jutunk, ahol Szulejmán szultán is belépett (erről egy száz évvel később a bejárat fölé illesztett kőtábla tanúskodik). Meglátogatjuk a dzsámit, ahol a szerző a mai napig dolgozik, és elmondása szerint az is segítette a csatajelenetek megírásában, hogy a harcok néhány méterre a Dzsámi Múzeumtól zajlottak. Bemegyünk a malomba és a „vizes” toronyba, melyek abban az időben a vár fontosabb részeinek számítottak. Prezentációjában képeket láthatunk arról, milyen volt a török katonák viselete, milyen a magyar vitézeké, milyen a zsoldosoké.

Bár Borz Tamás a könyv tartalmáról nem árult el sokat, azt azonban mégis, hogy három szálon fut a cselekmény. Az Esztergomot védő Horváth Bertalan, a háborúból kiábrándult Murád szpáhi , valamint Horváth Bertalan fia életének szálai keverednek izgalmasan igaz történelmi regénnyé.

A könyv érdekes módon kötődik Nagyölvedhez

„A főhős, Horváth Bertalan valóban létezett, nevével és tetteivel egy történeti munkában találkoztam” – mondja szerző.  „Az pontosan nem tudható, hogy honnét származott, ezért három lehetséges falu között ingadoztam. Ami biztos, hogy a környéken lakott egy érseki birtokon, és hogy Esztergom egy napi járóföldre volt lóháton. Végül a választásom Nagyölvedre esett, így lett Horváth Bertalan szülőfaluja ez a kicsi, Váradi Pál érsek hűbéres nemesei által is lakott falucska.”

Rövid ízelítő a tartalomból:

1543 februárja. A töröktől tavaly sikertelenül próbálták visszafoglalni Budát, ráadásul a kísérlet feldühítette Szulejmánt. Idén ismét megpróbálja beteljesíteni régi álmát: Bécset akarja elfoglalni. A Duna mentén, Esztergomon keresztül akar eljutni a híres városba. Eközben az Esztergom közelében lévő faluban, Nagyölveden vígan farsangoznak az érsek helyi nemesei. Várdai Pál, az esztergomi érsek szeretett várának védelmére fogja küldeni őket, miközben elhagyott otthonuk is veszélybe kerül, talán nem is a törökök „jóvoltából”. Ezalatt egy balkáni falucskában, Uzsicében, egy háborúskodásból kiábrándult szpáhi váratlan látogatót kap. Vajon mi sül ki Horváth Bertalan és Murád szpáhi találkozásából? Ez a történelmi regény az átlagosnál jobban törekszik arra, hogy hiteles legyen. Aki Esztergom vagy a Magyar Királyság török-kori történetére, esetleg a hódító Oszmán Birodalomra is kíváncsi, bátran vegye kezébe ezt a könyvet, mert a szórakoztatás mellett az ismeretterjesztés is kiemelt célja.

Bokor Klára