Harmonika, trombita- és énekszó mellett, vízimanó, fehér róka, boszorkányok, dámának öltözött vérfarkas és  maga az ördög viszik  ki a „kanizsát” Garamkövesdről, hogy vele együtt a hideg és a betegség is kitakarodjék. Velük vonul  a falu népe a polgármesterrel egyetemben.

 

De honnét ered ez szokás, és miért nevezik itt a kiszebábut kanizsának?  – kérdezem Keszegh Ágnest, aki hosszú éveken át volt szervezője mindenféle rendezvénynek a faluban.  

 

balról: Stugel Zsanett, Keszegh Ágnes és lánya, Keszegh Ágnes

 

„1987-ben kezdtük el gyűjteni a párommal azokat a népszokásokat,  amelyeket még meg tudtunk menteni az utókornak. Ekkor mondták el nekünk a megkérdezettek, hogy a háború előtt még szokásban volt itt Garamkövesden a kanizsaégetés.  Az idősebbek azt is elmondták, eléggé tótos falu volt Kövesd, mivel a Garamon úsztatták le a fát a szlovákok a hegyekből  – itt megálltak, és többen itt is maradtak. Ez a nevekben is tükröződik mind a mai napig. Ők nevezték a bábut kanizsának.”

 

 hirdetes_810x300  

 

„A fiúk hordták a menyecskének öltöztetett rusnya szalmabábot végig az utcákon, csúfondárosan táncoltak vele, és olyan lányok nevével illették, akiket ki akartak figurázni”

 

– mesél tovább Ági.   

 

„Hozzájuk csatlakoztak a mindenféle maskarába öltözött falusiak.  Felöltöztek menyasszonynak és vőlegénynek, ezzel is jelezve, vége a  lakodalmaknak, nemsokára a böjt időszaka kezdődik.  Be is kiabáltak azokhoz a lányos házakhoz, ahol férjhezmenendő lány lakott „húshagyó, húshagyó, itt maradt az eladó…” Ha valamely háznál elkötötték a menetet, ott produkálniuk kellett magukat a fiúknak, amíg tovább nem engedték őket.  Amikor elégették a bábut és vele együtt a hideget, a telet, a betegségeket és  a csúfondáros szavakat a fiúk a kocsmába mentek, a lányok kint álldogáltak, majd a kocsmaudvaron még egyet táncoltak, és ezzel véget is ért a mulatozás. Kezdetét vette a nagyböjt. ”

 

 

„Először  csak családok élesztgették a hagyományt, de aztán felkarolta a rendezvényt a CSEMADOK és később az önkormányzat is”  

 

– teszi még hozzá Ági. A megállónál fellépnek az óvodások, a kéméndi Gyöngyösbokréta és a helyi nyugdíjas éneklőcsoport.

 

Az ördög is kikíséri a faluból a kanizsát, de ő azért később visszasomfordál.

 

Finom a bor és mindjárt muzsikálok – ígéri elkerekedett szemmel Moravcsík Laci.

 

Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget.

 

Mikrofonostól, erősítőstől traktorra pattant a nótás kedvű banda.

 

Itt a vége….

 

… de biztos ami biztos,  még a Garamba is bedobjuk…

 

Bokor Klára

A cikkben szereplő képek a szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!