Egyedi élményben volt részük a nagymegyeri Fészek Ifjúsági Központba látogatóknak: az igényes munka, az illesztés tökéletessége és a színek harmóniája bútordarabokban ötvözve.
A város XXVIII. Szent István Napjai keretén belül Fénybe és faforgácsba írva nevet viselő tárlat-megnyitóra került sor. A csallóközi fiatal bútorkészítő Takács Gergely első önálló kiállítása volt ez. A terembe lépők elé egy alázattal telt művész elegáns, gondosan készített és magával ragadó fa-bútorok válogatott darabjai tárultak. Úgy a kis szék, mind a hintaszék tükrözték a finom megmunkálás mellett a részletgazdagságot.
A nézelődők sorából hallatszott az is, hogy bűn erre a székre ráülni, noha ezek az alkotások használatra készültek.
Elsőként Csémi Szilárd a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke köszöntötte a jelenlévőket, köztük a városvezetést, a kiállítás közreműködőit és támogatóit. A kiállított műremekről a következőképp vélekedett, „az alkotó arcát is beragyogják, illetve az alkotó énjét közvetítik”, majd Fábik Erzsébet a helyi művészeti alapiskola pedagógusának. adta át a szót, hogy méltassa az alkotásokat.
„Takács Gergely nemcsak szép tárgyakat, bútorokat, bútorszobrokat készít, de megérint bennünket a szenvedély és az öröm, amivel ezek a művek készülnek.” – fogalmazott. A tanár a művészről ismertette, hogy már gyermekkorában is szívesen rajzolt, majd képzőművészet szakot végzett a helyi művészeti alapiskolában, ahol többek között Janiga József festőművész is tanította, kinek tanári és mesteri tevékenysége, valamint emberi tartása meghatározó volt az fiatal művész életében.
A fafaragóról kiderült az is, hogy az esztergályos-ács-bognár ezermester nagypapára példaképként tekintett és örömmel bíbelődött. További példaképe például Szőcs Miklós szobrászművész is.
Fábik Erzsébet Takács Gergely munkásságról szólva hangsúlyozta, hogy „Az igényesség mindig jelen van. Valamint a sokrétű témaválasztás, az alapanyagok szépségének felfedezése, kísérletezés a különböző illesztékekkel, csapolásokkal.”
Elmondta azt is, hogy „Mivel becsüli az alapanyagot, s nem szeret semmit kidobni, ezért addig játszik a maradékokkal, a fa színének eredetével, mintájával, míg megszületik a vidám kisszék vagy a kitűnő minőségű vágódeszka.”
A kiállítás méltatása során elhangzott, hogy az alkotásokon a magyar nép zivataros évszázadainak jelei és változatos motívumok ismerévei is fellelhetőek. A jelenlévők így megtudták azt is, hogy Takács Gergelyt inspirálja a történelem, s így készült el a legújabb műve: a magyar idők kapu.
Fábik Erzsébet összegezte őszinte érzéseit is, miszerint: „A kulturális igénytelenség térhódítása alatti időben él köztünk egy fiatalember, aki a minőségre helyezi a hangsúlyt.” Hozzátette, „…A technikai sokszínűség, a stílusérzék, a pontos arányérzék művészi alakja Takács Gerely, aki bár magát alkotónak szereti nevezni, de a tehetség úgyis utat tör. Az érzékenység, a művészi alázat pedig sok-sok művet jelent mindenki örömére…”
A megnyitó kísérőprogramjaiban a NowEmber zenekar zenei összeállítása és Csémi Andrea szavalata hangzott el.
Az ötlet eredete, alkotások milyensége és a tevékenység, mint örömforrás – interjú a művésszel
Honnan jött az ötlet, hogy épp faragással foglalkozik?
A famegmunkálás ötlete belső késztetés, nagyon sokáig kerestem a helyes utat, sok egyéb próbálkozás után csupán 22 évesen köteleztem el magam a fa mellett. Egy könyvesbolti látogatás hatására: sok témába vágó könyvet vásároltam egyszerre… A drága nagypapa is fával dolgozott világéletében: kádár, bognár, ács, esztergályos volt. Szerettem a munkáit.
Milyen fákból készít leginkább alkotásokat?
Leginkább honos fafajokat használok, egyrészt könnyebben elérhetőek, másrészt úgy gondolom, hogy az érzéseimet helyi fák közvetítik igazán. Persze azért akadnak munkáim idegen fákból is. Mindegyik fafajnak megvan a rendeltetése, és mindegyik darab fának is. Ahogy az embernek is megvan a helye a világban. Mivel Műveim általában a részletekig kidolgozottak, ezért az igazán nemes anyagokat kedvelem, mint például a dió és cseresznye. Ránézésre és tapintásra is csodálatosak.
Mit készít a legszívesebben?
Két út van: Saját ötletek megvalósítása, vagy megrendelővel való közös munka. Saját ötleteket könnyű megvalósítani. Nincsenek határok, csak a saját képzeletem. Ezt szeretem, ezek a tárgyak általában megfelelőek kiállításra. Viszont megrendelővel közösen dolgozni nagy kihívás, kompromisszumot kíván mindkét féltől. És ami nagyon fontos, hogy emberi kapcsolatot létesít! Ez a legfontosabb! Az pedig hogy milyen tárgyról van szó, majdnem mindegy. De azért egy kényelmes, strapabíró, elegáns széket tervezni nem mindennapi!
Mi a tapasztalata, mi a legközkedveltebb tárgy a megrendelők körében?
A klasszikus használati tárgyak a legközkedveltebbek. Olyan tárgyak, amitől az ember valóban elvárja, hogy sokáig szolgálja, és igazán intim kapcsolatot alakít ki vele. Ilyen például az ágy, vagy étkezőasztal. Majdnem minden esetben egyedi méretre szabott darabokról van szó.
Van-e olyan alkotása, amitől semmi pénzért sem válna meg?
Tulajdonképpen eredendően tárgyas ember vagyok, de ki kell emelnem, hogy egyre kevésbé. Ma már úgy gondolom, hogy ezek valójában csupán tárgyak, eszközök, melyek, nekünk segítenek, embereknek. Akár fizikailag, akár lelkileg. Mindemellett nagyon vigyázok a dolgaimra. De visszatérve a kérdésre annak örülök a legjobban, ha megválhatok az alkotásoktól, hogy újabbak lépjenek a helyükbe. Nap, mint nap rengeteg ötlettel ébredek, ezekből vajmi kevés valósulhat meg. Nincs olyan alkotás, amitől ne válnék meg.
A kiállítás augusztus 10. és szeptember 10. között megtekinthető Nagymegyeren a Szent István utcában található Fészek Ifjúsági Központban.
Laky Erzsébet
Megosztás:
Címkék: bútorkészítő Csémi Szilárd Fábik Erzsébet Fénybe és faforgácsba írva Főoldal Nagymegyer nagymegyeri művészeti alapiskola Szent István napok Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Takács Gergely XXVIII. Szent István Napok
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.