Tömérdek milliárdokért mennyi nyomorúságot vásároltunk a háborúval, holott annyi pénzzel minő paradicsomi jólétet teremthettünk volna” – írta 1918. októberében Herzog Ignácz, losonci gyáros a Losonci Magyar Asztaltársaság Almanachjában, prózai egyszerűséggel kifejezve azt, amit a „nagy háború” Losonc számára is hozott.

 

Az I. világháború a néhány évvel azelőtt Kis Budapestnek, Kis Debrecennek is becézett város reményteljes fejlődését törte szét darabokra, ami gyakorlatilag a mai napig érezteti hatását. A város, termékeikkel világkiállításokon sikeresen szereplő neves iparát az 1920-as évek közepén felszámolták. Megszűntek a munkahelyek, Losonc és környéke az ország egyik legszegényebb, magas munkanélküliséget kimutató  régiójává vált.

 

Az idevezető út történései 1918 októberében kezdődtek.  Az I. világháború utolsó napjai, Csehszlovákia kikiáltása 1918. október 28-án sorsdöntő jelentőségű lett Losonc életében.

 

 hirdetes_810x300  

 

A Losonc és Vidéke c. hetilap 1918. október 29-i számában „Demokratikus és független Magyarországot. Testvérjobbot a nemzetiségeknek” címmel olvashatunk vezércikket. A múlttal való szakítást, az új élet kezdetét ígéri.

 

“….Akikkel a nemzetiségeknek bajuk volt, a lelkiismeretlen politikusok nekünk épp úgy teherként éltek a nyakunkon, mint nekik. De leráztuk őket. Most szabadok vagyunk és velünk együtt szabad nemzet szabad polgárai lesznek ezentúl minden nemzetiségi testvéreink is. Egyforma emberek vagyunk mind, egyformák lesznek jogaink is…“

 

– hangzanak elsősorban a helyi szlovákságnak szóló üzenet leglényegesebb mondatai. ¨Követve az 1918. október 24-én megalakult Magyar Nemzeti Tanács alapelveit.

 

A Bazovszky Lajos (1872-1958), ügyvéd, politikus irányításával szervezkedő szlovák lakosok azonban ekkor már ettől többet akartak. Tevékenységüket a losonci magyarság visszafogottsággal fogadta, ill. a magyar kormány utasításainak eleget téve jelentősebb ellenkezés nélkül viselte el.

 

 

1918 október 31-én reggel 9. órakor megalakult a Magyar Nemzeti Tanács 70 tagú losonci intézőbizottsága. Elnöke Wagner Sándor lett. Vezetésével egy 13 tagú szűkebb körű végrehajtó bizottságot is megválasztottak. A megalakulás hírét táviratban közölték a Magyar Nemzeti Tanáccsal.” Csatlakozását egyhangúlag bejelentve lelkesen üdvözölte a „Nemzeti Tanácsot”, s várja további intézkedéseit. A fosztogatások, zavargások megfékezésére rendkívüli intézkedéseket foganatosítottak, létrehozták a polgárőrséget, elkészítették az intézőbizottság igazolványait.

 

Délután 2 órakor politikai nagygyűlést tartottak a Búzatéren, melyen a Zöldfa fogadónál több helyi politikus és újságíró is felszólalt.

 

 

November 6-án a statáriális eljárások elrendelésével kapcsolatban, a hadügyminisztérium rendeletének értelmében 2000 drb magyar és szlovák nyelvű röpcédulákat nyomtattatott ki a gácsi és losonci járások területén való terjesztés céljából. Dr. Herz Sándor Kokaván arról értesült, hogy az oda rendcsinálásra kiküldött losonci katonai karhatalom egy embert statáriális módon agyonlövetett. Az esetet gyilkosságnak minősítették, s afelett a tanács sajnálkozását fejezte ki, de mert az idegen vármegye területén történt, megítélésre a tanács nem érezte magát illetékesnek.

 

A rend fenntartására a környező községekbe a katonaság alakulatokat vezényeltek ki. Több községben voltak összetűzések.

 

 

 A november 6-án, Losoncon megalakult Szlovák Nemzeti Tanács Felsőnógrádi tagozata, elnöke Bazovsky Lajos lett. Az említett esetek miatt tiltakozott Budapesten, Károlyi miniszterelnöknél, aki elrendelte alakulatok visszavonását és a nógrádi szlovák gárda felfegyverezését. A helyőrségi katonaság e célra 600 katonai puskát és megfelelő számú töltényt bocsájtott a rendelkezésükre.

 

 

A cseh katonaság szlovákiai belépéséről szóló első értesítés november 12-én érkezett meg.  A losonci,  25 tüzérezredhez tartozó csehszlovák szakasz a Hodoníni nemzeti bizottság felhívásának eleget téve 1918. november 2-án lépett szlovák földre, hogy Holič körzetében Szlovákiában rendet teremtsen.

 

 A táviratot a losonci forgalmi főnökség állomásfőnöke küldte el („A Ruttkai máv. állomást ma délelőtt folyamán cseh katonai osztag szállta meg, Túrócszentmártonba pedig az 50. cseh katonai osztag ment, továbbá Zsolnán 300 cseh katona van”). Eszerint egy százados meghagyta Ruttka MÁV állomásfőnökének, hogy semmilyen árut, még szenet se továbbítson Magyarország belsejébe. A főnökség értesítése nyomán a magyar külügyminisztériumtól azt az utasítást kapták, hogy további rendeletek kiadásáig az esetleg Losoncra is megérkező cseh külünítményekkel egyenlőre barátságos érintkezést kell fenntartani. Ugyanezen napon a losonci Magyar Nemzeti Tanács a köztársasági államforma mellett szavazott.

 

 

November 8-án Losoncra érkezett Lehoczky honvédalezredes, a losonci magyar kerületi parancsnokság kiküldötte a nemzetőrség végleges megalakítása és a parancsnokság átvétele céljából.

 

November 13-án Lehoczky honvédalezredes polgármesterhez, Wágner Sándorhoz intézett levelében jelentette be, hogy a már felszerelt és felesketett nemzetőr különítményt Zólyom felé indította az előrenyomuló cseh csapatok feltartóztatása céljából.

 

Bazovsky Lajos

 

A Szlovák Nemzeti Tanács Felsőnógrádi tagozata az Általános Bankban megtartott ülésén Nógrád Csehszlovákiához való csatolása mellett foglalt állást.

 

A november 14-én, Prágában, a Csehszlovák Forradalmi Nemzetgyűlés, Dr Kramář elnökletével vezetett első ülésén Losoncról  Bazovsky Lajos, mint Nógrád képviselője vett részt.

 

 

November 16-án a Szlovák Nemzeti Tanács Felsőnógrádi fiókja Bazovsky Lajos elnöklete alatt a következőket állapította meg: „A nógrádi nép fel volt háborodva a jegyzők és zsidók embertelensége miatt. A losonci magyar katonai tanács zsidók által vezetett katonai szakaszokat bocsájtott a rendelkezésükre, uzsorások és kocsmárosok rokonait. Ezek „csehszlovák kutyák” kiáltásokkal vetették magukat a védtelen népre. Málinecen és Látkyn hét embert kínoztak és öltek meg. Trhanován és Kriványban emberek tízeit; ugyanígy Hrinyován és Kokaván. Az ilyen betörések számát százakra tehetjük. Követelik az esetek kivizsgálását és Pest beavatkozását”.

 

 

November 22-én egy többfordulós levelezés indult meg a losonci gimnázium és budapesti tanfelügyelőség között a szlovák nyelv tanítását illetően, melynek eredményeként az iskolában minden diák részére kötelezővé tették  a szlovák nyelv tanítását. Ezt megelőzőn 1918 szeptemberében egy felmérést végeznek el a helyi gimnáziumban, melyben többek között a tanárok nyelvismeretére is kíváncsiak voltak.

 

Magyar – 21, „tótul tud” – 9, németül – 13, héberül – 1, latinul – 1.  Az 1917/18-ban osztályvizsgálatot tett tanulók nemzetiségi megoszlása: magyar-604, német-3, tót-32, dán-1. Nyelvismeret szerint: csak magyar-452, más nyelven-202, németül-78, tótul-120, egyéb-3.

 

 

A Felsőnógrádi Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásáról november 23-án értesítette a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely azt határozatilag „örömmel“ vette tudomásul. Kifejezték azt a reményüket, hogy az egyenlőség, a wilsoni elvek alapján fognak tudni együttműködni. A kapcsolatok fenntartására négytagú küldöttséget jelöltek ki.

 

A tanács november 26-i, rendkívüli ülésen határoztak arról is, hogy mindazon esetekben, amelyeket  a Felsőnógrádi Szlovák Nemzeti Tanács olyannak ítél meg, segíteni fogja a nyomozást végző hatóságok munkáját. Biztosították őket arról is, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel megvédik úgy a szlovák, mint a magyar nép érdekeit.

 

 

Az ülést Rákóczy István, főispáni teendőkkel megbízott kormánybiztos kérésére hívták össze, aki újonnan megválasztott tisztviselőként akart bemutatkozni. Beszédében kitért a nem magyar lakosokra is:

 

„…Magyarországnak a függetlenségét csak demokratikus alapon lehet kiépíteni, úgy, hogy mindenkinek emberi jogait tiszteletben tartsuk. Ez természetesen vonatkozik a …nem magyarajkú polgártársainkra is …a nem magyarul beszélő embertársainknak a hozzánk való ragaszkodásukat ébren tartsuk, minden erőszakosságtól eltekintve, egyedül a meggyőzés és a felvilágosítás fegyvereit használva.”

 

A Losonc és Vidéke „Megalakult a tót tanács“ c. írásában, Bazovsky Lajost idézve  tudósított erről.

 

„… úgy ő, mint az elnöklete alatt működő Szlovák Nemzeti Tanács a Cseh-Szlovák megoldás mellett van, ami azt jelenti, hogy Magyarországtól elszakadva a Cseh-Szlovák államhoz való tartozandóság kimondását kívánják, ami szerinte különben is befejezett tény, melyen változtatni már nem lehet“.

 

A lap ugyanakkor nyugalomra intett, szerzője érezhetően abban bízott, hogy a jelzett megoldásnak nincs realitása, s kifejezte azon reményét is, hogy a szlovákoknak lesz módjuk arra, hogy főleg a gazdasági szempontok megkívánta hovatartozásukról – „szabad tót autonómia“ népszavazás útján döntsenek  „hogy a testvéri kapocs ezentúl is töretlenül fennmaradjon a magyar és tót nép között“.

 

 

A november 28-án, Losoncon megtartott népgyűlésen Bazovsky Lajos beszéde alatt egy magyar csendőr ugrott hozzá „Átdöföm Önt!“ felkiáltással, de a körülötte állók elhallgattatták őt. A gyűlés után, este 7 órakor a helybeli katonai tanács parancsára betörtek Bazovsky lakásába, őt szuronyos kísérettel a kaszárnyába kisérték, ahol egy óra hosszat fogva tartották.  Mikus Pál százados, a katonai ezred iroda vezetője azonnal intézkedett a szabadon bocsájtásról.

 

A népgyűlés résztvevői azt skandálta, hogy ne adják el Szlovákiát Magyarországnak, s halállal fenyegette meg őket arra az esetre, ha ezt mégis megtennék. A Losonc és Vidéke beszámolója azt emelte ki, hogy az Általános Bank udvarán mintegy 150 szlovák földműves jelent meg, akik határozatokat fogadtak el a cseh-szlovák államalakulathoz való ragaszkodásukról.

 

 

A Magyar Nemzeti Tanács november 30-án határozatban foglalt állást a történtekről:

 

„…a Tanács a letartóztatási ügytől teljesen távol áll, minthogy megállapítást is nyert, hogy Látos István tizedes a saját felelősségére cselekedett. A Nemzeti Tanács az eset felett a legőszintébb sajnálkozását fejezi ki, ugyanakkor helyteleníti Bazovszky köznyugalmat és békességet veszélyeztető magatartását.

 

Határozat született arról is, hogy a karhatalmi kirendeltségek csak írásbeli parancsra tartóztathatnak le embereket.

 

 Az eset után a Felsőnógrádi Szlovák Nemzeti Tanács a magyar kormánybiztosnál tiltakozott. A gyűlésen közölték azt is, hogy másnap, november 29-én néhány szlovák vezető, közöttük Bazovsky Lajos a magyar kormánnyal fog tárgyalni. (Budapesten az  Astóriában megtartott tanácskozáson hangoztatták, hogy nem hivatalos megbeszélésről van szó, és semmilyen szerződést nem kell a magyar kormánnyal megkötni. Csak az időnyerés a cél, amíg nem változik a katonai helyzet, hogy meggátolják a szlovákiai zavargásokat, az erőszakosságot, gyilkosságokat).

 

 

Dr. Vályi Béla, a Magyar Nemzeti Tanács november 30-i ülésén elmondta, hogy a városi képviselő testület közgyűlésén olyan indítványt terjesztett elő, hogy az fejezze ki tiltakozását a beolvasztási törekvések ellen, s különösen az ellen, hogy az esetleg megalakítandó, csak „tót államban a színmagyar lakosságú Losonc is hozzácsatoltassék.“ A Tanács emellett egyhangúlag fogadta el Scherer Lajos azon javaslatát is, hogy a város területén népgyűlést tartsanak a cseh beolvasztási törekvések ellen leendő tiltakozás céljából.

 

Puntigán József

Következik: Előkészületek Losonc elfoglalására.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!