Régió

50. Kármán Napok – koszorúzás és előadás

A 1849. március 24-i losonci csatában a magyar huszárok maroknyi csapata egy meglepő és dicsőséges győzelmet aratott

A losonci Kármán-emlékmű megkoszorúzásával és a Losonci csata eseményeit felelevenítő előadással folytatódott  az 50. Kármán Napok rendezvénysorozata Losoncon.

 

Hirdetés(x)

 

Az 1848/49-es forradalom eseményeiből, ha szerényebben is, de Losonc városa is kivette a részét. Helyi szinten az időpont valamivel többet jelent, hiszen 1769. március 14-én született a város nagy szülötte, a szentimentalizmus megteremtője, Kármán József. Így a két ünnep és esemény az idő folyamán szinte eggyé olvadt. Kármán József, a 19. század végén „megteremtett“ kultusza végigkíséri a város magyar történetét.

 

Az ünnepség résztvevői a református templom kertében lévő Kármán emlékműnél gyülekeztek. A losonci Serly Kamarakórus dalai után Böszörményi István nyugalmazott tanár mondott rövid beszédet.

 

 

Az ezredévnek ünneplő zajából / A multba tér andalgó szellemem, / Rágondolok, egykor itt éle s most lenn a sírban csöndesen pihen: / Rágondolok, ki jós lélekkel állott / Az ébredő magyar haza felett És szava volt első pacsirtaszózat / Mely hirdeté, hogy lesz még kikelet.

Hirdetés(x)

 

Ez az alkalmi vers is elhangzott 1896 május 25-én, amikor ezt az emlékoszlopot a gimnázium előtti Kármán Józsefnek, a nemzeti újraébredés egyik előharczosának emelte a a hazafias kegyelet az író halálának századik, a magyar állam fennállásának évezredes évfordulóján”.Itt és most mi immár az író születésének egynegyed évezredes évfordulójára emlékezünk a régi emlékműnél. Igaz nem az eredeti helyen, de a Kármán József nevét viselő utca elején, a róla elnevezett iskola és színház képviselőivel együtt adózunk városunk nagy szülötte emlékének, annak a templomnak a falai mellett, ahol 250 évvel és egy nappal ezelőtt Kármán Józsefet megkeresztelték.

 

…A 9-es számmal végződő évek márciusai más nevezetes események idejét, emlékét idézik. Nemzeti ünnepünk március 15. után két nappal kegyelettel adózunk az 1848-as forradalomi vívmányokat védő szabadságharc városunkban március 24-én lezajlott csata hőseinek is. Emlékművűket barbár kezek 1945-ben eltüntették, de emléküket nem vehették el, azt őrizzük.

 

Ezen kis zarándokhelyen, amelyre ráillenek a költő sorai: „Hát vesd meg lábad ott ahol megállhatsz – S mentsd meg azt a talpalatnyi helyet – azt a sírodnak kevés humuszt, azt a pár négyzetméternyi helyet. Zarándokhelyet mondtam, mert ez a hely 50 éve valóban az, a losonci magyarság gyülekezőhelye évente egyszer…” – hangzott el többek között.

 

 

A losonci gimnázium Kármán József önképzőköre, a Kármán József Irodalmi és Kulturális Társaság, a Kármán József Irodalmi és Kulturális Napok, a jelenleg is ténykedő Kármán József Színház, a Kármán József Alapiskola és Óvoda  csak néhány azon mozgalmak és szervezetek közül, melyek az elmúlt évtizedek(század) alatt méltónak találták Kármán munkáságát arra, hogy nevét büszkén viseljék.

 

 

Hosszas előkészítés után a Kármán emlékmű és a szülőháza falára tett emléktábla átadásra  1896. május 25-én került sor. Ezen a város és intézményeit képviselő személyek mellett részt vett Kármán Lajos, családtag, a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében dr. Ponori Thewrewk Emil, akadémiai tag, a Kisfaludy Társaság képviseletében dr. Hegedűs István egyetemi tanár, a Petőfi-Társaság képviseletében Jeszenszky Danó.

 

A koszorúzások és az ünnepi műsor után Gresits Miksa főgimnáziumi igazgató, az emlékbizottság elnöke Kármán életútját, jelentőségét bemutató beszéde után e szavakkal adta át az emlékművet a  “közkegyeletnek“, felkérve a város vezetőségét és polgármesterét arra,hogy “vegye azt, mint kedves  tulajdont, őrizete  és gondozása alá, hogy késő  utódainak elméjében is felköltse városunk egyik jeles szülöttének s nemzetünk ezeréves ennállásának emlékét.”A város nevében Wagner Sándor polgármester vette át azzal, hogy az hirdesse  “azon hazafias  kegyeletet, mellyel a nemzet nagyjainak, a szülőváros pedig nagy szülöttjének tartozik“.

 

 

Az emlékművet és a táblát a többi magyar emlékkel együtt 1949-ben eltávolították és csak 1969-ben „rehabilitálták”, amikor az I. Kármán József Irodalmi és Kulturális Napok keretében, Dobos László, miniszter jelenlétében leplezték újra.

 

 

A szabadságharc helyi eseményeiben kiemelt jelentőségű az az ütközet, melyet “Losonci csata” néven jegyez a történelem. Az 1849. március 24-i csatát több szemtanú is megörökítette, így pl. Jeszenszky Danó, aki Jeszenői  néven írta meg Losonc történetét. Benne az 1848/49-es eseményeket az 1851-ben Pesten kiadott, Vahot Imre által szerkesztett “Losonczi Phönix – történeti és szépirodalmi emlékkönyv”-ben.

 

 

Kézirat formájában fennmaradt egy, az eseményeket pontosan megörökítő ismeretlen szerző “Emlékirata.” Sok érdekes részletet mutatnak be, a csatában ellenfélként szereplő Beniczky Lajos honvéd-őrnagy, Zólyom-vármegye alispánja, a bányavárosok  kormánybiztosa és Imkey Ede a császári dzsidás ezred őrnagya  emlékiratai is.

 

 

Ami biztos, hogy azon a napon zord, hófúvásos idő volt Losoncon. Reggel 9 és 10 óra között Balassagyarmat felől a Wimpfen altábornagy császári gyalogezred egy zászlóalja vonult be a városba (400 katona fő), Zaitsek alezredes vezénylete alatt.  Déli 11-12 óra között Besztercebánya felől érkezett az újabb csapat, 160 lovas dzsidás, gróf Almássy ezredes vezetésével, valamint két század a Baumgarten gyalogezredből. Akik  megkezdték az elszállásolásukat a ma Kubinyi téren álló Sárkány vendégfogadóban, valamint az elkészült, teljesen még be sem fejezett, Casino klub és a Kisded Óvóintézet (ma Vigadó) épületében

 

A másik oldalon Görgey Artúr tábornok azzal bízta meg Beniczkyt, hogy a Kassa -Rimaszombat – Losonc vonalon fedezze a tavaszi hadjáratra felvonuló honvédsereg jobbszárnyát, amit ő kiválóan teljesített. Ennek része volt az az elhatározása, hogy elfoglalja Losoncot. Ötszáz főnyi gyalogságával 34 huszárjával és két  ágyújával erőltetett menetben haladt  Losonc felé. Osgyánnál megpihentek, majd a gyalogságot öt századra osztva haladtak tovább Losonc felé. A várossal szomszédos Pinc községben Losoncról kapott információk alapján úgy döntött, hogy kihasználva a hóesést, a túlerő ellenére megtámadja a Losoncot éppen  elfoglaló császári katonaságot, melyről a korabeli emlékirat így számol be:

 

 

Fél egy volt délután. A városban csend; a katonaság ebédelt  s váratott a császári biztos, ki az előbbi események fölött nyomozandó  vala. Egyszerre véletlenül két magyar huszár jelenik meg a piaczon, s  ezek után a Rimaszombatból vezető uton 31 vágtat be, végig futják a  várost, pisztolyt sütnek, s kardjaikkal hadonáznak, s iszonyu lármával  töltik be az utczákat … a császáriak részéről megfuvatott a riadó; de  már ekkor minden késő vala. Egy huszárkáplár, Döbrei János (Debrődi – P.J.) , már másodszor  jelent meg a piaczon, midőn a császári gyalogság által elfoglalt  vendégfogadó ablakából lövés történt, mely öt földre teríté. A zavar és  rendetlenség közepette a császári parancsnok lóra kapott, és embereit  rendezni akará. – Végre a dzsidások egy része összeszedte magát s támadást  készült intézni a minden felé rohanó huszárok ellen; midőn ezek vezére,  egy hadnagy, cselhez folyamodván, erős hangon ily vezényletet kiált  németül: Huszárok! első osztály rohamra, második osztály ágyúfödözetre!  Indúlj! … a császári katonaság erre megállapodott, s mivel a huszárokon  legalább hatféle egyenruha volt, valószínűnek látszék előttök, mikép azok  nagy számmal lehetnek. – S hozzá véve a huszárok támadási merényét, s az  egész várost betölteni látszó robajokat, nem lehet csodálni, hogy amazok  inkább védelmi, mint támadási helyzetbe tevék magukat.

 

 

Ezen felöl a  fölkelő csapat részére egy hat fontos sugár- s egy vetágyu érkezett, s  egyik a “magyar királyhoz” czimzett gyógyszertárnál, másik a kath.  templomnál állíttaték föl, mit rögtön tüzelés követett. Egyik a vendéglő  ablakaiból kilövödöző gyalogságot vevé czélba, másik a szemközt álló  dzsidásokat kartácsolta. Végre mintegy 400 honvéd is megjelent Benyiczky  Lajos vezérlete alatt, s utczai csata volt kifejlendő, midőn a dzsidások  ki nem állhatván a heves kartácsolást, visszavonulni kényteleníttettek. –  Kik is az iker Losoncz-Tugár város piaczán röppentyüket bocsátának de  ez a hóval borított födeleknek nem árthatott. Midőn a dzsidások, s a  gyalogságnak is egy része kivonultak; a fogadó emeletében mintegy l00-an  föladák magokat, s többen elfogatván s lefegyvereztetvén, a csatának vége  lett. A zsákmány gazdag volt, különösen 27,000 pfrt, 40 ló, s foglyul  mintegy 300  ember esett, – s a tisztek minden málhája, lovaik és szekereik. A csata és harácsolás után a forradalmi sereg rögtön kivonult a városból.  A császáriak Gyarmatra húzódtak. És csakhamar híreszteltetett, miként a  losoncziak elárulták őket, a csatában maguk a polgárok is részt vettek, s  a honvédeket és ágyúkat a templomba rejtették el jó eleve.

 

 

A csatának csak egy magyar áldozata volt, Debrődi János huszár, akit a városi temetőben helyeztek örök nyugalomra. “Itt nyugszik Debrődi János szül. 1819-ik évben Borsod megye Emőd községében – mint Honvédhuszár őrmester Múlt ki hős  halállal az ellen golyója által 1849 Márczius 24én Losoncz város belterén”.

 

 

A csata legnagyobb vesztese Almássy ezredes volt, aki azzal magyarázta vereségét, hogy  hogy 6 000 főnyi honvédsereg támadta meg. Legnagyobb eredménye pedig az, hogy Beniczky a losonci rajtaütéssel jelentős számú császári katonaságot kötött le, lehetővé téve az április eleji katonai sikersorozatot, a honvédseregek hatvani, tápióbicskei, isaszegi győzelmeit.

 

 

A 1849. március 24-i losonci csatában tehát a magyar huszárok maroknyi csapata egy meglepő és dicsőséges győzelmet aratott a városban, többszörös túlerőben lévő császári seregek felett, amire mind a mai napig büszkék a lakosai.

 

 

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket