Le Petit Trianon – kicsit másként

 Didier ábrázata felderült, amikor feltálaltam neki a jókora szelet kocsonyát, ecetes lilahagymával. Elmondta, hogy erre emlékszik. Gyerekkorában a nagymamája gyakran készített neki.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt egy kedves vendégünk volt Egyházasbáston, a panzióban. Didier Mede néven iratkozott be a vendégkönyvbe. Elmondta, hogy a nagyszülei innen vándoroltak ki a harmincas években Franciaországba munka után. A panzióról reklámokban olvasott, kíváncsisága hazahozta őt látogatóba, szétnézni. A faluban meg is találta a családját, unokatestvérét, aki egyben az én unokatestvérem is.

Didier nem tudott se németül, se angolul, mint ahogy mi sem. Valahogy mégis megértettük egymást. Negyvenes, sportos fiatalember volt, elmondta, hogy két testvére van, ő nőtlen, nagyon szeret utazni. Nagyon örül annak is, hogy hozzánk eljutott. Megtudtuk, hogy Versailles mellett a Kis-Trianon kastély közelében lakik.

   

Beszélgettünk. A kocsonya mellé öntöttem neki borzag pálinkát. Húzogatta a száját, nem nagyon smakkolt neki.

– Egészségedre Dezsőkém. Hungarise konyak – kényszeredetten elmosolyodott. Mi  összekacsintottunk Gyula bátyámmal.

Elkanyarodom kicsit a témától, egy rövidke tanulmány által megismertetem a kedves olvasóval, hogy mi is a borzag pálinka.

A borzag, pestiesen szólva gyalogbodza, szabadon növő, kb. méter magas erősszárú növény, ami az utak mellet nő. Bogyós fekete termése hasonló a bodzáéhoz, tányérszerűen helyezkedik el a növény csúcsán. Ezekből a bogyókból főznek mifelénk pálinkát. Állítólag van olyan falu is, ahol csak a templomban nem főzik. Különlegessége, hogy kegyetlenül büdös. Tartalmaz kevés méreganyagot, de a néphit szerint nagy gyógyító ereje van.

Hogy elképzelésed legyen a borzag pálinkáról, kedves olvasó, elmondom pár „élményemet” vele kapcsolatban.

Építkezési vállalkozóként éveken keresztül egy hivatalnak dolgoztam. Havonta vittem a faktúrákat Besztercebányára, a központba. Ilyenkor persze jó paraszti szokás szerint flaskót is vittem. Egyik esetben ez borzag pálinka volt. No, amikor legközelebb mentem, az első kérdés az volt, hoztam-e olyan pálinkát, mint a múltkor. Hoztam. Jaj, de jó, mondták, mert véletlenül kiöntöttek belőle a múltkor, és a kollegák már petíciót akarnak írni.

– Ha nem kóstolhatják meg, baj lesz. Mert, hogy úgy tudják, hogy ami büdös, az jó is.

– Jól tudják. Mondják meg nekik, hogy hoztam megint.

Jó is lett minden.

Másik esetben hitelt intéztünk egy községnek. Vittem az igazgatónőnek egy flaskó borzag pálinkát. Mikor átadtam neki, beleszagolt. Jó, hogy össze nem esett. Nem utasította el, de láttam, hogy nem arattunk sikert. Mondtam is hazafelé a polgármesternek, hogy nem lesz hitel.

Lett hitel. Legközelebb, amikor mentünk, az igazgatónő ragyogott.

– Jaj, jaj, mérnök úr, el kell, hogy mondjam, hogy a pálinkája nagy sikert aratott. A férjem vadász, a társai azóta is az ilyen pálinkát keresik rajta. Hozott most?

– Nem hoztam igazgatónő, de ne féljen, holnap itt vagyok vele.

Vittem. Hát ilyen a borzag pálinka.

Visszatérve Didierhez. Amikor összekacsintottunk a bátyámmal, hazaszaladtam és hoztam  egy szépen lepecsételt üveg borzag pálinkát.

– Kedves Didier – mondtuk neki. Nagyon szépen kérünk Téged, hogy ezt a flaskó pálinkát vidd haza Franciaországba. Vidd be a Kis-Trianon kastélyba, ott nyisd ki, de csak ott. Hadd terjengjen el benne a bűz, amelyet a pálinka áraszt. Hadd érezzék meg a haragunkat, a magyarok haragját azért a traumáért, amit okoztak nekünk. De, kedves Didier, ha lesz ott valaki jelen, öntsél neki ebből a jófajta léből. Hadd tudja, hogy azért nem is haragszunk mi annyira rátok, franciákra. Nem tehettek ti arról, hogy a világ ilyen.

Didier nézett, elvette a flaskót. Akkor már tudtuk, hogy megértette, mit is akartunk neki mondani a kézzel-lábbal való mutogatásunkkal.

Didier mosolygott. Kezdett hatni a pálinka jótékony hatása?

Mede Géza