Buday Mária: Szemétdomb a házunk táján – képek a komáromi köztemetőből

Nyitókép: Körkép.sk

Van úgy, hogy az ember egy kellemes sétára indul a kora-tavaszi napfényben, de egészen másféle külső hatások érik, mint amire számít. Most, a világjárvány kényszerű korlátozásai idején gyakran előfordul, hogy nem is jutunk messzire, inkább csak a házunk táján kerülünk egyet …

A komáromi hetes lakótelepen erre kiváló lehetőséget nyújt a csendes, forgalom-mentes Aranyember utca, ami zsákutca jellegének köszönhető. Egyik felén hétemeletes tömbház, majd a zsidó hitközség kisebb temetője, valamint családi házak sora, a túloldalán pedig a komáromi köztemető hátsó, ósdi téglafala húzódik, rajta egy nagy, folyamatosan zárt vaskapuval, amely feltételezhetően a terület karbantartásának céljait szolgálja.

   

Egyik sétám során e hátsó kapu széttárt szárnyai arra ösztönöztek, hogy utamat erre folytassam, és beléptem rajta. Jobb kéz felől egy másik, szintén nyitott, széthúzható, egészen új kaput találtam, amely mögött egy hatalmas szemétdomb éktelenkedett. Mindez a katolikus temetőben, néhány méterre a lakótelep tömbházaitól. A terület kívülről nem látható, mert az Eötvös utca, valamint az Aranyember utca felől is a téglafal mentén húzódó fás, bokros rész eltakarja.

Hogy miért felejtődött nyitva hétvégére ez a kapu, sejtelmem sincs, de igyekszem optimista lenni, és abban reménykedem, hogy a szemétlerakatot éppen felszámolni készülnek, és mind egy szálig elhordják. A talajon hagyott friss jármű-nyomok ugyanis aktív tevékenységre engednek következtetni.

Persze, megértem, hogy valahol tárolni kell a temetőben felgyülemlő hatalmas mennyiségű hulladékot, de nem hinném, hogy itt a bozótos közti tisztáson, a lakóházak tövében. A látvány elképesztő, el nem tudom képzelni, mit keresnek egy temető szemétdombján rég kiszolgált ajtók szárnyai, különféle fém-szerkezetek maradványai, szebb időket élt bakancsok. Az elhalt krizantémokat, a regiment műkoszorút, mécsest értem, ezeken nem is csodálkozom, ismerős dolog, mind-mind a jóléti társadalom felesleges hozadékai.

A témát azonban mindegy melyik oldaláról közelítjük meg, sehogy sem helyénvaló, hogy a lakóházak közelében halmozódjon a hulladék, hiszen a szemétdombok különféle, egészségre ártalmas anyagokat termelnek. Az itt keletkező mikroorganizmusok, az erjedésből keletkező gázok, bizonyos gombák spórái, melyeket széthord a szél, az arra érzékeny személyeknél légzőszervi, allergiás megbetegedéseket okozhatnak. Komáromban egyébként is nagyon sok a légúti gondokkal küszködő beteg, jó lenne nem fokozni ennek eshetőségét. Nyári estéken a temetőből kiáramló rothadást sejtető bűz már korábbi években is jelezte, hogy nincs errefelé minden rendben.

Persze, a regiment műkoszorú, mécses felgyülemléséről a temetőlátogatók is tehetnek, hiszen a hulladék életvitelünk, igényeink, fogyasztói szokásaink hű tükörképe. Korunk embere sajnos ezen a területen is túlzásokba esik, mert ha e termékeket nem vásárolnák előszeretettel, nem keletkezne belőle temetői hulladék. Sajnos nagyon sokan a díszítőelemek felhalmozásában próbálnak vigaszt lelni, persze feleslegesen, mert a gyász oldását nem segíti a műkoszorúk, mécsesek számának növelése.

Elképzelhető, hogy a temetőt karbantartó vállalat nem is győzi elszállítani a folyamatosan gyülemlő mennyiséget. De talán jobb megoldás lenne, ha a szemetet nem a bozótos közé, hanem azonnal elszállítható nagy konténerekbe gyűjtenék, ugyanúgy, mint a református temető átjárójánál…

A környezetvédelem mindnyájunk feladata. Persze nem szükséges száműzni a művirágot, hiszen megvan a maga funkciója: azok számára jelenthet megoldást, akik valóban nagyon ritkán tudnak eljutni hozzátartozójuk sírjához. Akinek viszont adott a lehetőség, és a szíve is úgy diktálja, hogy folyamatosan frissítse, díszítse szerettei sírját, vigyen szezonális kerti virágot: először ibolyát, nárciszt, orgonát, aztán pünkösdi rózsát, kardvirágot, rózsát, őszirózsát, krizantémot. Élőt. Igaz, hamar elhervad …

De visszafogadja az anyaföld, úgy, mint minden halandót. Ez az élet természetes körforgása – nincs más lehetőségünk, mint elfogadni.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei, melyek a helyszín 2021. március 1-i állapotát tükrözik