Mede Géza: Cserencsény templomtornya messzire látszik a vidéken, avagy egy pandémiás nap krónikája

Nyitókép: Mede Géza

Tavaszutó vagy inkább nyárelő? Nehéz lenne ezt megmondani az idén. Késve vagyunk kicsit, de az év ennek a szakaszának is megvannak a maga szépségei, megvan a maga bája. A levegő frissessége, a zöldbe borult természet mindig levesz a lábamról. Ilyenkor még a kocsi is vígabban duruzsol a kacskaringós gömöri utakon. Vannak persze szakaszok, ahol a varázst felerősíti egy-egy repcetábla élénksárgája, vagy ahol érezzük a néha kellemetlen illatokat is. Nem baj, legalább nem alszunk el a volánnál a gyönyörűségtől.

Először Cserencsénybe tartottam, a barátomhoz, akit már régen láttam.

   

Dudáltam, Géza druszám kijött a kapuhoz. Gyanús volt nekem az első pillanattól, nézem, hát a maszkja alatt szakálla van. Mosolyogtam, levettem én is a maszkomat, hogy megmutassam neki a szakállamat én is. Aztán együtt mosolyogtunk.

A szakáll a hiú és a lusta emberek dísze. Tudom, hogy nálam ez most a lustaság és a kényelmesség eredménye.

– Nagyon illik neked a szakáll, úgy látom – tettük meg az udvariassági köreinket. Különben a barátom kisimult, kicsit meghízott a pandémia alatt.

– Beteg voltam, most se vagyok teljesen rendben, de azért elvagyogatok.

Örültünk egymásnak, sok máriás versenyt szervezett nálam annak idején Báston, a panzióban. Utána meg „jóberúgtunk, oszt énekeltünk”. Odacsíptem neki kicsit:

– Nagyon szép helyen laktok, de mi lesz veletek, ha felépül Rimaszombat új ipari parkja itt, a „kertekalatt”?

– Bárcsak már ott tartanánk „Drágadrusza”. De úgy látom, nem lesz abból semmi – mondja Géza barátom nagy meggyőződéssel.

Az 550 lakosú Cserencsény Rimaszombattól 5 kilométerre, északra található a Rima bal partján. 1334-ben említik először az írások, a 15. században az ajnácskői várbéli uradalom része volt. Monográfusaink úgy említik, mint „tót kisfalut”, evangélikus temploma 1634-ben épült klasszicista stílusban, szép, messzire ellátszó toronnyal. Az északi irányból Rimaszombatba tartó utazó őt látva sóhajtott fel örömében, hogy végre célba ért.

Ezután megegyezésünk értelmében bementem Rigó Laci alpolgármesterhez a városházára, hogy beszéljünk a város fejlesztési programjáról. Szegénynek annyi a dolga vele, hogy keményen törölgette homlokát, amíg ott voltam. Nem sokat tudtunk beszélni érdemben, mert a jövő heti képviselő-testületi ülésen fogják tárgyalni az erről szóló anyagot. Most is, mint mindig, csak azt kértem tőle, ne feledkezzenek el a járás déli részén élőkről.

Persze, megkérdeztem tőle azt is, lesz-e megint „hacaca” az ülésükön, mondta, hogy miért éppen most ne lenne.

Igaz, lassan már megszokjuk.

Másik, értő barátommal a Kauflandnál beszéltük át a rimaszombati politikai helyzetet. Jövőre helyhatósági választások, érdekesnek ígérkezik a leendő polgármester személye. Több alternatíva is felmerült, egy dologban viszont egyezett a véleményünk.

Ha a város magyarsága tudatosítja az érdekeit, tud (és akar is) megfelelő jelöltet állítani, akkor annak a jelöltnek nagy esélye lesz megnyerni a választásokat. Minden arra vall, hogy Šimkonak és az ellenzékének a tábora, mint két domináns szlovák csoportosulás, egymásnak fognak feszülni. Valószínűleg az fog nyerni, akit a magyarok támogatnak. Talán most saját magukat kellene támogatniuk, és akkor még sikert is elérhetnek.

– De félek, Géza, hogy nem így lesz. Nagyon megoszlanak az érdekek.

Hazaérve két élményben volt részem. Az egyik egy gasztronómia csoda, épp megsült a kecskegida nyakrésze, amely puha kenyérkével és tormával elfogyasztva fönséges volt. Majd olvasva a postámat értesültem, hogy a jövő hétre hívtak a második oltásra. Három hónap után épp ideje volt, kicsit már féltem is, nem feledkeztek-e el rólam. De nem, nem úszom meg én sem.

Jó napom volt.

Mede Géza

Felhasznált forrás: Wikipédia