Gombaszögön bemutatták az újraöntött lőcsei honvédszobrot – Képekkel

Nyitókép: Körkép.sk

A lőcsei honvéd szobor feje fölött erdő susog, mellette gyors patak csörgedezik

Mindig szívmelengető érzést jelent egy-egy nemzeti emlék, relikvia megtalálása. Még akkor is, ha csak torzó maradt belőle, vagy használhatatlan kacatnak véljük azt. Hát még akkor mit érzünk szívünkben, amikor sikerül eredeti formájukra újraalkotni őket.  

   

Persze ehhez szakértelem, de főleg nagy adag elhivatottság szükséges. A rendszerváltás óta  aktivisták több szobrot is helyreállítottak a Felvidéken. Legyen szó akár a pozsonyi Petőfi szoborról, a komáromi Klapka szoborról, vagy éppen a rimaszombati Tompa Mihály szoborról. Mindegyik újra betölti eredeti küldetését, szolgálja ma is „népe szent javát”.

Egy ilyen érték nyilvános bemutatójára voltunk hivatalosak pénteken délután, a Sine Metu egyesület meghívására Gombaszögre, a pálos monostor melletti Bebek rezidenciára, ahol nyilvános megtekintésre kiállították az újraöntött lőcsei honvédszobrot.

„Egyesületünk több mint három éve dolgozik azon, hogy e több mint 100 éve, erőszakos körülmények közt ledöntött köztéri szimbólumot, a 48-as szabadságharc legismertebb, branyiszkói ütközetének közel 150 éves emlékművét rehabilitálja. Tesszük mindezt az összetartozásunk napja alkalmával a helyiek aktív bevonásával, a szlovák-magyar konstruktív párbeszédet serkentve. A megközelítőleg 3 tonnás szobor a talapzatával együtt, a majdani lőcsei felállításig, ideiglenesen Gombaszögön lesz elhelyezve, ahol ma a jelen levő sajtó segítségével először láthatja a nyilvánosság”

– tájékoztatta a Körképet az egyesület nevében Orosz Örs aktivista.

A szobor egy zászlót és kardot tartó honvédet ábrázol. Készítői az 1848-49 és szabadságharc egyik győztes csatájának állítottak emléket. A branyiszkói csata jelentős hadmozdulat eredményeként utat biztosított a szorongatott honvéd sereg egyesüléséhez. Különösen jelentős az a tény, hogy a győztes honvéd egységet nagy számban alkották magyarokon kívül szlovákok, de németek is.

1867 után kezdeményezés indult a szobor megalkotására. Amikor közgyűjtés során a pénz meglett, megszületett egy életnagyságú honvéd szobor, amely vasból lett kiöntve. A hagyomány azt tartja, hogy az aranyozott szobor nagyon jól mutatott Lőcse főterén.

Sajnos 1919-ben cseh megszállók ledöntötték a szobrot. A lőcsei polgárok körbedeszkázták, testükkel védték, a Szózatot énekelték, – nem segített. A több darabra törött szobor a Szepességi Múzeumba került, itt akadt rá Orosz Örs és barátja, Szabó Endre.

Megszületett az elhatározás, hogy a szobrot meg kell menteni. Megismerve a torzót, a használt anyagokat, mérlegelve a lehetőségeket az újraöntés mellett döntöttek. Sikerült öntödét találni, amely bevállalta az öntést. A talpazatot is az eredeti talpazat szerint alkották meg. Ennek a folyamatnak az eredménye lett a most kiállított szobor.

„Amíg folyt a szoborkészítés, addig mi igyekeztünk helyet biztosítani a szobornak Lőcsén. Sajnos az eredeti helyére nem kerülhet vissza, mert ott már egy Štúr-szobor van, de sikerült kinéznünk három olyan helyet, ami megfelelne nekünk. Mindhárom az eredeti helytől 150 méteres sugarú körben helyezkedik el. Úgy vélem, a tulajdonosokkal meg tudunk egyezni és a városi képviselőtestület is mellettünk van. Úgy gondoltuk, hogy amíg a szobor helye véglegesen nem rendeződik, itt Gombaszögön állítjuk azt ki. Azzal számolunk, hogy legkésőbb 2022-ben meglesz a helye Lőcsén.”

Orosz Örs elmondta azt is, hogy az eddigi folyamat sok buktatóval járt, aminek még nincs vége. Sok problémát kell még megoldaniuk a végső megoldásig. Egyúttal kérte azokat, akik eddig segítettek, hogy tartsanak ki a segítségükkel a továbbiakban is.

Hangsúlyozta, hogy a pozitív hozzáállásért és a segítségért az említetteken kívül köszönet jár Éliás Ádámnak, Balázs Bélának és a Kuntapolcai Öntödének, Kozsár Sándornak szobrásznak és fiának, Marta Novotnának a Szepesi Múzeum igazgatónőjének, Magyarország Kassai Konzulátusának és a sok jószándékú embernek, akik szintén segítettek.

A Sine Metu egyesület több mint három évet fordított arra, hogy e több mint 100 éve, erőszakos körülmények közt ledöntött köztéri szimbólumot, a 48-as szabadságharc legismertebb, branyiszkói ütközetének közel 150 éves emlékművét rehabilitálja. Tették mindezt a helyiek aktív bevonásával, a szlovák-magyar konstruktív párbeszédet serkentve. A megközelítőleg 3 tonnás szobor a talapzatával együtt, a majdani lőcsei (Szepesség) felállításig, ideiglenesen Gombaszögön lett elhelyezve, ahol pénteken először láthatta a nyilvánosság.

Mede Géza

Képek: A szerző felvételei és Nászaly Gábor, Sine Metu pt.