A Szabadság Napja Rimaszombatban – Képes beszámoló

Nyitókép: Körkép.sk

Mottó:

„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, amely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt. Bármily kicsi is a siker esélye és bármily nagy is az áldozat, amit követel.”   John F. Kennedy

Mintegy 30 személy vett részt Rimaszombatban az 56-os forradalomról való megemlékezésen. A megemlékezést immár hagyományosan a rimaszombati Hatvani István Cserkészcsapat szervezte meg a Fábry család sírjánál, a köztemetőben.

   

Megtudtuk, azért itt, mert a Fábry család egyik tagja, ha nem is a forradalomban, de a Rákosi-terror alatt vesztette el az életét.

A Szózat eléneklése után a szervezők nevében Csúsz Balázs szólt a jelenlevőkhöz. Elmondta, hogy a mai napon nemcsak Magyarország, de az egész világ magyarsága emlékezik. Emlékezik és ünnepel. Ünnepli annak emlékét, hogy a magyarság bátor volt felkelni a hatalom, az elnyomás, az önkény ellen. Kiállt azért, ami embernek a legszentebb, a szabadságért.

Sajnos megfizetett érte. A felkelést a karhatalom és a szovjet fegyveres erők leverték. 2400 halott, 20 000 sebesült maradt az utcákon, tereken. A hazáját mintegy 200 000 embernek kellett elhagynia, mert féltek a megtorlásoktól, amelyek az eseményeket követték.

Csúsz Balázs ezután egy szófordulattal a két évvel ezelőtti megemlékezésről kezdett beszélni. Elmondta, hogy kritika érte egy magyarországi ismerősétől, hogy miért emlékeznek meg itt ötvenhatról, hiszen a forradalom a Felvidéket nem érintette.

Csúsz úgy érezte, most kell válaszolnia ismerősének. Így elmondaná neki, hogy a magyarországi események nemcsak a magyarországiakat érintették, hanem minden magyart. Az igaz, hogy a felvidékiek nem tudtak bekapcsolódni fizikailag a történésekbe, de szívük rezgése elárulta nekik, hogy magyarok. Igenis büszkék voltak azokban a napokban. Úgy, ahogy az egész világ csodálkozva figyelte a pesti eseményeket, úgy dagadt a büszkeségtől a felvidéki magyar melle is. És az igaz magyar ember így van ezzel ma is.

A kis kőemlékművet megkoszorúzták az öregcserkészek, a fiatal cserkészek, a VIA NOVA – ICS, a Szövetség-Aliancia és a Balog-völgy képviselői, majd a himnuszt is elénekelték a jelenlevők.

A hivatalos rész befejezése után nem lehetett nem észrevenni az öreg cserkészek dohogását, miszerint nagyon szükséges lenne már egy új emlékmű felállítása, mert a kis ütött-kopott emlékmű elöregedett (sajnos velük együtt).

Mede Géza

Képek: A szerző felvételei