Aki március 15-én részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ünnepségén Rimaszombatban, tapasztalhatta, hogy az emberek nem ijedtek meg a morcos, hideg időtől, eljöttek emlékezni, kegyeletet nyilvánítani és egy kicsit büszkének is lenni ezen a napon a magyarságukra. Sőt, nemcsak hogy eljöttek, hozták magukkal a kicsi utódokat, akik – még ha kékülő szájjal is – megilletődve figyelték a történéseket. Magyarságtudatot tanulni, érezni, tapasztalni sohasem elég korai, gondolták a szülők, és igazuk volt.
Az ünnepség menete, programja ez évben is hagyományosan alakult. Először a Petőfi-háznál emlékeztek a cserkészek, ahol Csúsz Balázs mondott ünnepi beszédet, szavalat hangzott el, majd koszorúkat helyeztek el a házon. Díszőrséget a 4. Számú Hatvani István Cserkészcsapat tagjai álltak, zászlókkal a kezükben.
Ezután a Tompa Mihály téren levő Petőfi-szobornál zajlott az ünnepség. Csank Király Katalin bevezetőjében a szervező – Csemadok Városi Alapszervezete – nevében köszöntötte a résztvevőket. Ezután Molnár Tibor szavalt el egy Petőfi-verset, és elhangzott egy zenei betét is a művészeti iskola részéről.
Az ünnepi beszédet ezúttal Bódi László mondta, aki a Nemzetünkért és Szülőföldünkért Alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint a Gömör és Nógrád Rádió alapítója. Lelkes és egyben lelkesítő beszédében az egységre, az összetartás fontosságára hívta fel a figyelmet. Beszélt a reformkor áldásosságáról a magyarság, a magyar nemzet számára, majd a „Mit kíván a magyar nemzet” kiáltvány 12 pontját elemezve rámutatott az 1848-as forradalom előzményeinek és napjaink szomorú történéseinek párhuzamára. Hangsúlyozta, hogy nem szabad csüggednünk, nem szabad engednünk a magyarságunkból.
„Nagyon kellenek a példaértékű, megrendíthetetlen férfiak” – zárta beszédét Bódi László.
Ezután a koszorúzás következett. A kegyelet koszorúit a Petőfi-szobor lábához a város vezetői, a szervezet képviselői, a cserkészek helyezték el, és még sokan mások, köztük az Aszódról jött vendégek is.
Az ünnepség a magyar Himnusz eléneklésével ért véget.
Hőnigné Zádor Éva Mária, középiskolai tanár a férjével a magyarországi Aszódról jöttek ünnepelni. Az ünnepség után a Körkép.sk-nak elmondták, örömmel jönnek ide, sok az ismerős, sok a szép élmény. Nyugdíjasok, de aktív korukban nagyon jó kapcsolat volt az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és az itteni gimnázium között, sok diákjuk ismerkedett meg a szép Rimaszombattal. Itt voltak a Tompa-szobor avatásánál is, most is eljöttek koszorúzni. Elmondták azt is, hogy Rimaszombat szívet-lelket melengető, gyönyörű város lett.
Béres Bálint rimaszombati nyugdíjast arról kérdeztük, hogy tetszett neki az ünnepség, az ünnepi beszéd.
„Örvendetes, hogy sokan eljöttek ünnepelni. Hideg van. A beszédnek örülök, harcos, biztató beszéd volt, de azt kívánom, hogy ne legyen ez számunkra „pusztába kiáltott szó”!
Mede Géza
A képek a szerző felvételei.
Megosztás:
Címkék: 1848-as megemlékezés 1848–1849-es forradalom és szabadságharcra március 15-i megemlékezés Petőfi-ház Rimaszombat
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.