Megérkezett az aranygép: magyar földön az olimpikonjaink

Szerdán kevéssel 8 óra után leszállt Budapesten az úgynevezett aranygép, amellyel hazatértek Rio de Janeiróból azok a magyar sportolók, akik utolsóként még az olimpia helyszínén tartózkodtak.

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tájékoztatása szerint az érmet nyert versenyzők közül a három arany- és egy ezüstéremmel záró úszó, Hosszú Katinka, a párbajtőrben olimpiai bajnok Szász Emese, az aranyérmes női kajaknégyesből Szabó Gabriella, Csipes Tamara és Fazekas-Zur Krisztina, továbbá a férfi párbajtőrcsapattal bronzérmes Rédli András tartózkodott a fedélzeten.

   

A járattal csaknem 150 fő érkezett, köztük sportolók, kísérők, orvosok és a MOB stábjának tagjai is. A légikikötőben a hagyományoknak megfelelően kettős tűzoltó vízsugárral fogadták a repülőgépet.
A küldöttség köszöntésére nem a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren került sor – ott nem szerveztek nyilvános fogadást, a delegáció azonnal buszra ült -, hanem a Syma Csarnoknál, ahol a tervek szerint a vasárnap véget ért olimpia valamennyi magyar érmese színpadra lép.

A szurkolókat, a családtagokat, a szövetségek, valamint a klubok vezetőit és munkatársait, továbbá az újságírókat 9 órára várták a közvetlen hangulatú fogadásra a Dózsa György úti létesítménynél.
A Syma-csarnokhoz már korábban hazaérkező sportolóink közül is többen kimentek, így az egyéniben címvédő kardozó, Szilágyi Áron, valamint a nyilatkozatairól híres bronzérmes úszó, Kenderesi Tamás. Az M4 Sportnak nyilatkozva elmondták: már túljutottak az időeltolódás miatt átálláson, az elmúlt napokban családtagjaikkal, barátiakkal voltak, és több meghívásnak tettek eleget.

„Fent vagyok a Facebookon, így természetesen követtem, hogy milyen hatást váltanak ki a nyilatkozataim. Még engem is meglepett, hogy mennyien foglalkoztak ezzel. Nem tartom magam megmondóembernek, viszont mindig őszinte vagyok, és közben igyekszem magamat adni.” – nyilatkozta Kenderesi a nemzetisport.hu-nak.

Sokakat foglalkoztat, hogy Cseh Lászlónak mennyire vette el a kedvét a nem teljesen számításai, vágyai szerint alakult olimpia, egyáltalán folytatni fogja-e pályafutását:

„Talán túl görcsösen meg akartam nyerni ezt az olimpiai aranyat. Pedig vannak olyan pillanatok az életben, amikor picit el kell engedni bizonyos célokat. Azt most nem jelenteném ki, hogy biztosan ott leszek Tokióban, mert lehet, hogy holnap úgy ébredek, többé úszni sem szeretnék. Viszont nem is zárom ki ezt a lehetőséget. Tokió még messze van, mostantól a budapesti világbajnokságra koncentrálok.”

A Syma-csarnokban Borkai Zsolt MOB-elnök köszöntő beszédét követően Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere üdvözölte a jelenlévőket, majd Szabó Tünde szakállamtitkár következett.

A közönség előbb minden olimpiai indulónkat, majd pontszerzőinket köszöntötte nagy tapssal. Utána az érmeseket szólították a színpadra. A sort az azóta az olimpia legszebbjévé választott Kapás Boglárka kezdte.

„Jó érzés újra itthon, már nagyon szerettem volna a családommal lenni. Nem számítottam arra, hogy most ilyen sokan jönnek ki ide. Elégedett vagyok, a bronzérem mellett javítottam az egyéni legjobbjaimon. Viszont sok fordulót elrontottam, abban azért maradtak tizedek.”

A csapatban bronzérmet szerző Rédli András elmondta, hogy ha a dél-koreaiak elleni bronzmeccs hajrájában, amikor hajrázott az ellenfél, nem jutott eszébe, hogy mi történt Imre Gézával az egyéni döntőben.

„Ha eszembe jutott volna, akkor most valószínű nem jöttünk volna ki a színpadra, hanem maradtunk volna lent a sorok között a székeken.”

Első aranyérmesként a párbajtőrvívó Szász Emese érkezett, aki rögtön az első versenynapon nyert, és utána végig izgulta, drukkolta, élvezte az olimpiát.

„Visszanéztem már az asszóimat, de nem az edzőmmel, mert nem akartam hallani, hogy mit rontottam el. A végén azonban, azt hiszem, ezt elmondhatom, az ő szeme is könnyes volt.”

A sort Szilágyi Áron folytatta, aki elárulta:

„Egyelőre a második olimpiai győzelmemet szeretném megünnepelni, a következő hetek pedig a pihenésről szólnak. Tokióig lesznek még nagy világversenyek, egyelőre azokban, kisebb lépésekben gondolkodom, nem az újbóli címvédésben. Én már az összes asszómat végignéztem, így tudtam kritikus szemmel is tekinteni a teljesítményemet. Fizikailag biztos többet kivett belőlem, mint a londoni győzelem, a regenerációra kevesebb figyelem maradt. A döntő utáni napokban a járás is nehezemre esett.”

Kozák Danuta betegen kezdett versenyezni Rióban, ennek ellenére bravúrosan helyállt hiszen mindhárom számát, az egyest, a párost és a négyest is megnyerte. Előbbiben és utóbbiban ráadásul címet védett.

„Valószínű a pályán szedtem össze valamit. A társak közül többen már a tavalyi előolimpián belefutottak hasonlóba, nekem rosszabb volt, hogy idén esett meg velem.”

„Teljesen más volt a riói napirend, mint a londoni – emlékezett Fazekas-Zur Krisztina. – Négy évvel ezelőtt az egyik nap még edzettünk, a másik nap már le is tudtuk a versenyünket. Onnantól kezdve pedig szurkoltunk a többieknek. Ellenben most, amikor mi indultunk ki Rióba, Szilágyi Áronék például már hazaérkeztek. Ettől olyan érzésem volt, hogy lekéstem az olimpiát. Rióban aztán kint szurkoltunk a párosnak, majd Danának egyéniben, ami sokat kivett nemcsak belőlük, hanem belőlünk is.”

Utolsóként Hosszú Katinka kapott szót, aki három arany- és egy ezüstérmet szerzett Rióban.

„Reméltem, hogy ezt nem játsszátok be, nézni is fájt. A végén az életemért is küzdöttem” – mondta a 200 méteres hátúszás fináléjával kapcsolatban Hosszú Katinka, aki elárulta, hogy olyan keményen nyúlt be, ahogyan csak tudott.

Magyarország nyolc arannyal, három ezüsttel és négy bronzzal zárta a riói játékokat.

MTI, nemzetisport.hu, Körkép.sk

Nyitókép: MTI