Mi is lehetne mostanában a legaktuálisabb beszédtéma, mint az olimpia. Na, meg az, hogy csak nem akar összejönni az várva várt magyar aranyérem. Többek között hála egy amerikai fiatalembernek is. Igen, Mr. Phelps kétszer is maga mögé utasította a mi fergeteges Cseh Lacinkat, így két Európa-csúcs sem volt elég az első aranyéremre. Kár. Nagy kár, hogy pont ezzel a csodagyerekkel kell egyszerre medencébe ugrania. Vagy nem is annyira az amerikai csodagyerek az ellenfél, hanem az amerikai csodaszerek?

Akárhányszor kerül elő a téma, mindig ezzel a véleménnyel találom szembe magam. Vagyis, hogy: „Ha Cseh  Laci amerikai lenne, akkor most ő állna a dobogó legfelső fokán, mert őt is ugyanúgy ellátnák mindenféle csodaszerekkel, amitől plusz szárnyakat (karokat?) kapna.” Magyarul: Phelps olyan doppingszereket szed, amit még nem tudnak kimutatni, ezért jobb.

Hát, én nem így gondolom. Lehet, hogy én vagyok a naiv, de én még hiszek a heroikus emberi teljesítményekben és a született tehetségekben. Phelpsében is. Nem gondolom, hogy kenyéren meg vízen él, de azt se hiszem, hogy más/több/hatásosabb kiegészítőket szedne, mint bármelyik vetélytársa. Például Cseh Laci. Gondoljunk csak vissza Egerszegi Krisztinára: évekig toronymagasan vert mindenkit háton, mégse vádolta őt senki (legalábbis itthon) doppingolással. Szerettük, csodáltuk és büszkék voltunk rá. Ő volt a mi nemzeti hősünk.

Most miért akarjuk másoktól elvenni az ő hősüket? Értem én, hogy ezek az amcsik tele vannak sikerekkel, aranyérmekkel, meglennének ők enélkül a magyar_hőst_verő titánuk nélkül is. Azt is elhiszem, hogy úgy nem fáj annyira a vereség, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy a mi hősünket csakis tisztességtelen úton lehetett legyőzni. De picit méltatlan ez hozzánk. Meg enyhén szólva furcsán is hangzik a szánkból. Vagy már elfelejtettük, hogy négy éve Athénban melyik nemzetnek kellett szégyenkeznie a doppingbotrányai miatt?

Idén (egyelőre) nincs doppingbotrány a magyar sportolók körül. Furcsamód az aranyak is elmaradnak… Emögött mit vélünk felfedezni, kedves konspirációkedvelő honfitársaim?

Én semmit. Mint ahogy Phelps menetelése mögött sem. Drukkolok neki, hogy teljesüljön az álma, s ott lógjon a nyakában a nyolc arany. Mint ahogy a magyar csapatnak is szurkolok, hogy jöjjön már végre össze az a nyomorult várva várt aranyérem! Meg a második, meg a harmadik, negyedik… sokadik!

 hirdetes_400x285  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!