Tour de France 2009 (az első 7 szakasz)

7 nap, hét szakasz 1040 kilométer. A Tour de France harmadán vagyunk túl eddig. Összeállításunkban az első hét legfontosabb, legérdekesebb történéseit foglaltuk össze, Robert Bakalář szakértelmét felhasználva. Annyi már most leszögezhető, hogy a kerékpársport népszerűsítése szempontjából csodás dolog, hogy Lance Armstrong visszatért, és hogy ilyen jól szerepel. Négy éve semmilyen profi versenyen nem indult, csak hegyi kerékpározott, néha beállt az amatőrök közé, és maratonokon indult (Boston, New York, London, stb). Méghozzá nem is akárhogy, rendre három órán belüli idővel.

1. szakasz: Monaco, egyéni időfutam (15,5 km)

A Tour 45 év után tért vissza ebbe a romantikus földközi-tengeri városba országba, itt, a Forma 1 egyik helyszínén gyűlt össze a kerékpársport színe java. A szervezők mindent megtettek, hogy fokozzák az amúgy is szuper hangulatot. A rajtnál ott volt mindenki, aki számít a régi nagyok közül: Indurain, Jalabert, Zabel, Belardino, Eddie Merckx, Riise, Virenque (aki mellesleg az Eurósport szakkommentátora is). A nulladik napon a hírességek számára külön körversenyt is szerveztek, a Tourral megegyező távon és útvonalon. Albert monacói herceg is indult, de Eric Zabelt ő sem tudta megszorongatni. Maga a szakasz fele-fele arányban emelkedő, ill. lejtmenet. Itt dőlt el, ki lesz az, aki a másnapi rendes szakaszon elsőnek veheti fel a sárga trikót.

Monaco a Vatikán után a világ 2. legkisebb állama. Alapterülete  csak mintegy 2 km2, lakosságát pedig összesen 125 nemzet alkotja. Éves összterméke 35 milliárd EUR, ebből a híres Casino a GDP 4 %-át adja. Monaco az adótörvényeknek köszönhetően több kerekes otthonaként is szolgál. Aki ugyanis itt él, annak nem kell adót fizetnie. Naponta 35 ezer francia is ide jár be munkába, ők azonban pechükre a francia adótörvények alá esnek.

Az időfutamok lényege a gyorsaság. A legnagyobb eddig mért átlagsebesség (55,26 km/h), ami technikai fejlődés ide vagy oda, 1994 óta megdöntetlen. A szakasz végeredménye: 1. Cancellaira 19 perc 32 másodperc, 2. Contador+18 másodperc, 3. Wiggins + 19, …7. a cseh Roman Kreuziger +32, …10. Lance Armstrong +40 másodperc

2. szakasz: Monaco – Brignoles (187 km)

Ez volt az első teljes értékű szakasz, mely az azúr tengerpart mentén haladt, Sant Tropez-től csak egy ugrásra, valamint négy hegyi prémiumot is tartalmazott. Az egész Tour egyébként mondanunk sem kell, a legnagyobb turistacsalogató reklám Franciaország számára. A szakaszok a fél országot bemutatják, annak legszebb területein haladva kereszetül.  A tévéközvetítéseknek köszönhetően  pedig százmilliókhoz jut el szerte az egész világon.

Maga a szakasz afféle bemelegítő volt, különösebb dráma nélkül. Kreuziger, mint a legjobb 25 éven aluli kapta a fehér, Contador a pöttyös, Cancellaira pedig a sárga trikót. Igazából csak a befutó szolgáltatott némi izgalmakat, melyet a Columbia csapat tagja, Mark Cavendish nyert, így magára ölthette a zöld trikót, mint a legtöbb pontot gyűjtött kerekes. Az összetettben a helyzet változatlan maradt.

3. szakasz: Marseille – La GrandeMotte (196,5 km)

Megmutatkozott, mennyire fontos a taktika és a jó helyzetfelismerés. Szélben ugyanis tudni kell kerekezni. Vannak, akik ezt megtanulják, mások viszont erre soha nem lesznek képesek.

A szakasz rögtön egy négy fős szökéssel indult, akik 11 perces előnyre tettek szert. A Peloton 58 kilométerrel a cél előtt kezdte el ledolgozni a hátrányt, ami 30 km-el a cél előtt egy percre zsugorodott. Főleg a Columbia csapatának köszönhetően, akik az üldözőboly tempóját diktálták. Az igazi dráma azonban csak azután következett, hogy rá két kilométerre befogták a szökevényeket. A nagy szélben ugyanis, a jókor, jó helyen levő szinte teljes Columbia csapat – néhány nagy névvel kiegészülve – egy éles kanyart követően meglógott a pelotontól, amely így két részre szakadt. Armstrong Popovichal és Zubeldiával együtt a 27 fős élbollyal tartott, Contador azonban beragadt. 20 kilométerrel a cél előtt pedig az utóbbi két Astanás Armstrong utasítására elkezdett csapattársuk, Armstrong javára dolgozni. Ez  nem jelentett mást, mint támadást a csapat első számú versenyzője, Contador ellen, mégpedig a papíron csak második Armstrong javára. Mint azt később megtudhattuk, házon belül volt is  belőle elég balhé az etap után.

A befutót megint az  immár sprintkirállyá előlépett Cavendish nyerte, Armstrong pedig 19 másodperces előnyre tett szert Contadorral szemben. Cancellaira, mivel szintén az első csoportban ért célba, megőrizte sárga trikóját. Egyáltalán nem volt azonban biztos, hogy a másnapi csapatidőfutam után is minden így marad. Rossz hír volt még, hogy a cseh Roman Kreuziger elveszítette fehér trikóját, melyet a Columbiás színekben induló Tony Martin kaparintott meg.

Lance Armstrong a futam után ezt nyilatkozta: „A pelotonon belül igyekeztem elöl maradni, hogy ne legyenek gondjaim. Ez jól jött akkor, amikor a nagy szélben a Columbia robbantott. Jó csoportba kerültem, és ez döntött. Holnap még nem gondolok a sárga trikóra, de persze soha ne mond hogy soha.”

4. szakasz: Montpellier, csapatidőfutam (39 km)

A csapatidőfutam rendkívül látványos diszciplína, mely a sportág összes szépségét tartalmazza. Van benne összefogás, harciasság és kitartás is egyben. Az utóbbi években  valahogy mégis hiányzott  a Tour programjából. Most visszatért, méghozzá nem is akárhogyan.

De előbb még a tegnapi történésekről röviden, mely komoly utórezgéseket okozott nemcsak az Astana csapatán belül. Az Astana ugyanis egy igazi világválogatott, melyben talán túl sok a kakas. Van egy Contadorjuk, aki fiatal, perspektivikus versenyző, aki a Tour de France-t is megnyerte már, és szeretné újra. Ott van viszont az amerikai, aki már hétszer nyert, és nem titkoltan nyolcadszor is szeretne. És akkor Levi Leipheimerről még nem is beszéltünk, aki bármelyik más csapatban vezéregyéniség lehetne, itt viszont csak „egyszerű vízhordó”. Mindenesetre szokatlan dolog, hogy a csapat két legnagyobb favoritja egymás ellen dolgozzon. Az világosan látható, hogy Armstrong nem igazán respektálja Contadort, mint a csapat első számú kerekesét. Azt vallja, hogy nyerjen a jobbik, ami ellen igazából senkinek sem lehet kifogása.

A csapatidőfutamban ezúttal mindenesetre nyoma sem volt a széthúzásnak. Az Astana rajt-cél győzelmet aratott. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a gyorsasági rekordot még 4 éve állította fel az amerikai Discovery csapata, 57,325 km/órás átlagsebességgel. Ez most nem forgott veszélyben, márcsak a csúszós pálya és a sok bukás miatt sem.

A szabályok azt mondják, hogy mindig az 5. befutó idejét mérik, ezt kapja mindenki, aki egyszerre ér be. Aki lemarad, annak a reális idejét számolják. Ezért rajtoltatják a csapatokat hét percenként, hogy a leszakadók ne keveredhessenek az utánuk indulók közé. A csapatfutamok sajátossága, hogy a szokásosnál is megerőltetőbb a szervezetre nézve. Az élen haladás ugyan rövid, de sokkal intenzívebb, mint máskor. Ráadásul folyamatosan váltja egymást a kilenc versenyző, ami csökkenti a pihenési időt.

A végeredmény: 1. Astana, 2. Garmin – Slipstream + 18 mp hátrány, 3. Saxo Bank (Cancellaira csapata) + 40 mp. Amire pedig eddig még soha nem volt példa a Tour történetében, hogy Cancellaira és Lance Armstrong másodpercre azonos idővel holtversenyben vezetik a körversenyt.

Montpellierrel, az időfutam helyszínével kapcsolatban megemlíthető, hogy az egyik legrégebbi egyetemi város a világon, melynek első egyetemét 1220-ban alapították. A 16. században Nostradamus, a nagy jövendőmondó is  itt tanult, aki a mai modern kor több nagy katasztrófáját is előre  megjósolta. Hogy igaza volt vagy sem, döntse el mindenki saját maga 🙂

5. szakasz: Le Cap d’Agde – Perpignan (196,5 km)

Gyors, afféle sprintszakasznak ígérkezett, és az is lett belőle. Az elején rögtön összeállt egy hat fős szökevény különítmény, amely sokáig együtt dolgozott, jól tartva ezzel előnyüket. 10 kilométerrel a cél előtt a nagy kérdés az volt, kitart-e előnyük, mely addigra már csak 80 másodperc maradt, 5 kilométer után pedig mindössze 58 másodperc.

Ekkor robbantott az élboly tagjaként Thomas Voeckler, a BBOX Bouygues Telecom csapatából, aki franciaként, hazai környezetben mindenképp bizonyítani szeretett volna. Össze is jött neki, amivel sokak szimpátiáját kiváltotta. Az egyik legtapasztaltabb, legtisztességesebb kerekesről van szó ugyanis, aki 2001-től ugyanabban a csapatban versenyez. Saját maga sem akarta elhinni, hogy összejött a győzelem. A tavalyi Giro d´Italia azt mondta, hogy lassan szögre akasztja a kerékpározást, de minden vágya, hogy legalább egyszer az életben nyerjen egy szakaszt a Tour-on. Végre összejött neki.

A célban így nyilatkozott: „Nem ez volt az a szakasz, ahol bízni mertem abban, hogy nyerhetek. Magam is meg vagyok lepődve. Ami döntött, az a nem túl nagy előnyünk a mezőny előtt. Muszáj volt ugyanis dolgoznunk.”

Másodikként az orosz Katyusa csapatból Ignatyev, harmadikként immár szokásához híven a sprint bajnoka, Mark Cavendish végzett. Összetettben minden maradt a régiben, Cancellaira és Armstrong holtversenyben az élen, mögöttük 19 másodperccel lemaradva a spanyol bajnok Contador.

Holnap jönnek az első dombok, a cél a spanyol Barcelona Gaudi katedrálisával, majd a Pireneusok, melyeket Lance Armstrong remek idővel vár. A testőreit a nagy érdeklődésre való tekintettel mindenesetre már most meg kellett kettőzni,  amire ezen a versenyen eddig még nem volt példa. Egyszerűen mindenki rá kíváncsi, mindenki őt akarja.

6. szakasz: Gérone – Barcelona (181,5 km)

A hatodik szakasz az a nap, amikor a spanyolok a sajátjaikat akarják látni. Ezek közé tartozik Contador, és Oscar Freie is, aki tavaly megnyerte a zöld trikót. Gérone egyébként az a spanyol város, ahol Armstrong is él, ha Európában tartózkodik. Nemrég ugyanis Franciaországból ide tette át a székhelyét. Többé kevésbé tehát ő is hazainak tekinthető. Érdekes volt figyelni, hogy míg tegnap a nagy szélben Armstrong haladt Contador előtt, ma fordítva. A kommentátor hasonlatával élve ez olyan, mint a nagy cápa és a vele együtt úszó, kis tisztítóhal szimbiózisa. Egyik a másik nélkül nem tud élni.

Contador reggel a rajt előtt azt nyilatkozta, hogy Spanyolországban várja a kínálkozó lehetőséget, és legjobban a következő, andorrai szakasznak örül. Esetleges győzelme, mint mondta, morálisan is segítené őt.

A barcelonai befutó, az eső miatti rengeteg esés miatt (összesen 30-an buktak) a szerdaihoz hasonló drámai befutót hozott. Szegény David Millart 2 km-el a cél előtt, az utolsó emelkedőn befogták, és következhetett az utolsó, nagy közös sprint. Ezt a robusztus Thor Hushovd nyerte (már hetedszer eddig a Touron), a spanyol Oscar Freie és a harmadik J.J.Rojas előtt. Elöl a nagy nevek közül nem hiányzott senki, összetettben így nem történt változás.

Jó hír számunkra, hogy a cseh Kreuziger, és a szlovák Velits is javított helyezésén. Az előbbi az összetett 11. helyén található, 1 perc 31 másodperccel, az utóbbi 4 perc 31 másodperccel lemaradva az elsőtől.

7. szakasz: Barcelona – Andorre Arcalis (224 km)

Az első hét végén jött csak igazán a java, erre a duplán nehéz szakaszra várt mindenki, versenyző, szurkoló, szakkommentátor egyaránt. Egyrészt ez a Tour leghosszabb, maratoni etapja, másrészt gyilkos, 2 420 méter magasban van a befutó, ahol az utolsó emelkedő 11 km hosszú, 7,1 százalékos átlagos emelkedéssel. Igazi hegyi szakasz tehát, ahol megkóstolhatják végre egymást a versenyzők, ki-ki megmutathatja, mire képes, ráadásul a második vonal kerekesei számára is kínál keresni valót.

Az elején egy kilenc fős társaság 13 perc előnyre tett szert, mely a francia Brice Feillu számára végül elégnek is bizonyult. Andorra egyébként a világ negyedik legkisebb állama, mindössze 69  ezer lakossal, mely szintén adóparadicsom. Igazából egy 4 százalékos Áfa-n kívül az itteni állampolgároknak semmilyen más adókötelezettségük nincsen.

Több mint hat órás volt a futam, ezalatt sok érdekes technikai újítás kielemezésére volt idő. Három csapat, köztük az Astana például ma először megkapta azt az új fejvédőt, melyet kifejezetten hegyi szakaszokra fejlesztettek ki, és melynek súlya, na tippeljenek, mindössze 175 gramm. A kerekek átlagos összsúlya egyébként, ha már itt tartunk, 950 gramm.

További újítások közé tartozik a Rotor nevű, forradalmian új váltó. Ennek lényege, a Shimanoval ellentétben, hogy két pozitúrában mozog. Ahol a biciklis a legnagyobb erőt fejti ki, ott visszavesz a fogakról (50-re), ahol pedig a legkevesebb erőt adja, az ún. nullás pontnál, ott kiereszt (56-ra). Magyarul, ahol több erőnk van, ott nehezebb váltóval megyünk, és fordítva. Dombnak felfelé ez egy egész szinttel (egy foggal) nehezebb váltást tesz lehetővé, ezáltal pedig sokkal hatékonyabb, mint elődjei.

Az utolsó nagy emelkedő legvégén Contador meglógott Armstrongéktól, 19 másodperces hátrányából így két másodperces előnyt fabrikált vele szemben az összetettben. Mivel Cancellaira ezen a szakaszon kifújt, az összetett állása is változott. Sárga trikóba az ötödik helyen beért olasz Rinaldo Nocentini öltözhetett, őt követi a három Astanás Contador, Armstrong ill. Leipheimer 6, 8, ill. 39 másodperccel. Kreziger a 14, két perc negyven másodperccel lemaradva, Tomáš Velits úgyszintén jó helyen, öt perc huszonnyolc másodperccel lemaradva a győztestől a 37. helyen tanyázik.

Mint látható, semmi sem dőlt még el. Minden nyitott, a legnagyobb izgalmak, legmagasabb emelkedők (Alpok) , még nagyobb bukások még előttünk vannak. Továbbra is van még tehát minek drukkolni. Jó szórakozást és drukkolást kivánunk hát mi is minden kedves Tour-rajongónak.