Már csak 126 napot kell aludnunk a dél-afrikai futball-világbajnokság kezdetéig. De focieseményben most sincs hiány. Például a közelnapokban ott volt a debreceni teremfoci Európa-bajnokság, vagy az Angolában nemrég megrendezett és véget ért Afrika-kupa, amelyet immár zsinórban harmadszor nyert meg Egyiptom csapata. Mégsem erről marad emlékezetes ez a torna.

A torna előtt angolai gerillák támadták meg a togói válogatott buszát. A csapat kulcsemberét, a sofőrt hidegre tették, és két embert is súlyosan megsebesítettek. Ilyen fogadtatás után, gondolom minden togói játékos vágya volt, hogy részt vegyen az eseményen.

Szóval nagy huzavona kezdődött, hogy egyáltalán indulnak-e, vagy sem. A találgatásokat a togói kormány oldotta meg, amely egyszerűen megtiltotta a sportszövetségnek, hogy részt vegyenek rajta. Az eredmény elég érdekesen alakult, mert a torna után az Afrikai Futballszövetség két évre eltiltotta Togót mindennemű hivatalos nemzetközi megmérettetéstől, és 50 ezer dollárra büntette őket. Legfőbb érvük az volt, hogy a sport politikamentes kell, hogy legyen.

Ez így leírva szépen hangzik, de elfelejtettek egy fontos tényezőt, amely a komoly és megfontolt döntésnek látszani akaró ítéletet egyszerűen nevetségessé és amatőrré tesz. Mégpedig az okot. És elgondolkodtatja az embert, hogyha ilyen emberek ülnek a vezetőségben, akkor ideje lenne lecserélni őket.

Legfrappánsabban a csehek fogalmazták meg egy mondatban az eseményeket: “Sportu zdar, a terorismu zvlášť“. Ezzel a hozzáállással elég likvidálni az ellenfél csapatainak kulcsjátékosait pár buszban felejtett taposógránáttal, és ha nem jelenik meg a csapat a meccsen, akkor pár évre előre le van a gond. Mert nyugodtan eltilthatjuk őket. A terrortámadás és bombamerénylet manapság már nem kifogás.

Amúgy szerintem nem lett volna belőle semmi tragédia, ha a togói sportszövetség mondta volna le a tornát. De most tehet róla az ember, hogy töketlenek ülnek a vezetőségben? Rá kell csapni az asztalra, nem kell vele sokat szarakodni. Egy ilyen terrortámadás és haláleset után a minimum az, hogy megadjuk a tiszteletet az elhunytnak és a sérülteknek, és egy esetleges távolléttel is kifejezzük a véleményünket, ill. elítéljük az erőszakot. Nevetséges. Ha az ország képtelen bebiztosítani a biztonságot, akkor őt kellene büntetni, és nem a távolmaradt országot. Én minimum húsz évig nem adtam volna esélyt Angolának tornaszervezésre, amíg nem rendezik a körülményeket. Persze az már más kérdés, hogy talán egész Afrikában nem létezik olyan ország, ahol be lehetne biztosítani a biztonságot.

 hirdetes_810x300  

Még azt is megértettem volna, ha több afrikai csapat bojkottálja a tornát, és nem csak az érintett. De szerintem csak én gondolkodok így. A fiúk erre azt mondanák, hogy naiv vagyok. A világ nem ilyen. Az embereket saját magukon kívül mások nem sűrűn érdeklik. Lehet, hogy szóban kifejezték sajnálatukat és részvétüket, de tudjuk, hogy mennyit érnek a szavak. Nem sokat.

A togói futballszövetség persze fellebbezett az ítélet ellen. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Ezzel a döntéssel sajnos elég kesernyés ízzel tekintek a közelgő dél-afrikai vébére is. Befejezésképpen talán annyit lehetne még írni, hogy mi csak maradjunk meg az eredeti eszménél és mondanivalónál, és egy Jaromír Nohavica számmal hangolódjunk a közelgő afrikai focivébére.

„Sportu zdar a fotbalu zvláště.”

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!