Dél-Afrikai tudósítónk jelenti… 1.

Dél-Afrikába, mint már a beharangozóban említve volt, a foci VB kapcsán jöttünk ki, de gondoltuk, ha már ilyen hosszú utat megteszünk, a szép élményeket nem lehetett csak a szlovák válogatott (esetleges sikeres) VB szereplésére bízni, így a biztonság kedvéért egy dél-afrikai körutat is beiktattunk. Az első szlovák  meccs utáni tapasztalatunk ezt az előrelátásunkat igazolni is látszik…

Dél-Afrikába már pár nappal az első szlovák meccs előtt megérkeztünk. Június 9-én landoltunk Johannesburgban. Rögtön a reptéren nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy az egész ország focilázban ég. A reptér is egy babiloni forgatagra emlékeztetett, percenként érkeztek az éneklő, különböző nemzeti színekbe öltözött szurkolói csoportok a résztvevő országokból.

Kint tartózkodásunk 18 napja alatt programunk a focinak van alárendelve, elsődlegesen is a szlovák válogatott meccseinek, amiket a helyszíneken majd élőben csodálhatunk meg; a köztes napokat pedig az ország megismerésével töltjük.

Johannesburg

Rögtön az első nap megérkezésünket követően Johannesburg nevezetességeit tekintettük meg. Már ekkor tudatosítottuk, hogy utunk során több szélsőséges dologgal fogunk találkozni; pl. hogy mennyire megosztott még mindig a társadalom két évtizeddel az apartheid eltörlése után is (1990).

Csupán Johannesburgon belül napokkal a faji elkülönítés  megszűnte után kisebb “népvándorlás” történt – a fehérek pár hónap alatt új negyedet építettek maguknak. A pénzintézetek, luxusszállodák kiköltöztek az addigi városközpontból, ahol közben egy csapásra megugrott a bűnözés, mert a bankárok és szállodaigazgatók  helyét a helyi fekete gengek vezetői vették át. E csoportok azóta “adják bérbe” mind a mai napig a központba kívánkozó feketéknek a “saját ingatlanjaikat” ott lakásra vagy üzlethelyiségként.

   

A központot követően ellátogatunk a Soweto negyedbe, ahol a teljes nyomornegyedtől kezdve egészen a feketék villanegyedéig minden megtálalható – persze szépen elkülönülve, még ha sokszor csak 1-2 utcányira is csak egymástól. Persze itt mindenki fekete, leszámítva a turistákat. A helyi  (adományokból fenntartott) óvodában látogatásunk ideje alatt csak 10-12 gyerek volt a szokásos 30 helyett, állítólag  a nagy hideg miatt, mivel fűtés hiányában a kölykök fáznak – igaz, hogy most Dél-Afrikában tél van, de nekünk a + 20 fok nem tűnt kimondottan hidegnek…

Az első meccset megelőző 4 napot két napos szafarival (a Kruger Nemzeti Parkban), és egy napos Botswanai gyorsvizittel töltöttük. Természetesen az egyes pontok között többórás mikrobuszozások voltak,  ami az itteni nagy távolságok miatt sajnos elkerülhetetlen (Dél-Afrika kiterjedése nagyjából Franciaország es Spanyolország összterületének felel meg).

Szafari – Kruger Nemzeti Park

A szafariról röviden annyit – már csak ezért az élményért megérte Afrikába jönni! A “nagy ötös” tagjai közül sajnos csak négyet sikerült látni, mivel az oroszlánnak nem igazán volt most kedve ránk, de hál Istennek a kafferbivaly, orrszarvú, leopárd és az elefánt azért kíváncsi volt ránk.  A velük való találkozásunkat sikeresen megörökítettük. Mellettük még saját környezetükben, szabadon láttunk rengeteg zebrát, zsiráfot, gnút, antilopot és más érdekes állatot. A Kruger nemzeti park Dél-Afrika talán leglátogatottabb nemzeti parkja, és a legöregebb is, még a 19. század utolsó éveiben alakították ki, és azóta minden itt élő vad elejtése szigorúan tilos.

A Meccs

A szlovák meccs közeledtével nyolc fős mikrobusztársaságunk is már lassan az esélyeket kezdte latolgatni, és mindenki szövetségi kapitányra játszott. Annak ellenére, hogy csak ketten vagyunk magyarok a nyolcból, érdekes volt látni, hogy a meccs közeledtével a kezdeti euforikus 4-5 gólt rúgunk után társaságunk szlovák tagjai is meglepően reálisan kezdték látni csapatunk erényeit. A kezdőrúgás pillanatában egy szűk győzelemmel mindenki szívesen kiegyezett volna. A meccs és annak eredménye mostanra már ismert. Aki látta, gondolom elhiszi, hogy a helyszínen, élőben is rossz volt nézni a “naši chlapci”-k produkcióját. Ezt mondanám akkor is, ha 1:0 maradt volna a mérkőzés… A meccsel kapcsolatban csak egyetlen pozitívumot, a stadionban és annak környékén uralkodó igazi VB hangulatot lehet kiemelni.

A mérkőzés utáni elemzésekre is rengeteg időnk volt, mivel rögtön utána indultunk Fokvárosba, ami 1500 km-t és 18 óra utat jelentett. Fokvárosba, illetve az attól 45km-re levő szálláshelyre, Stellenboschba reggel 9 körül érkeztünk, szegény sofőrünket leszámítva a körülményekhez képest mindenki viszonylag pihenten.

Fokváros (Cape Town)

Fokvarosról rengeteget lehetne írni; ez Dél-Afrika leglátogatottabb, festői környezetben lévő kimondottan kellemes éghajlatú városa. A képek többet mondanak, mint bármi, amit ide írhatnék. Jóreménység foka, Tabla-hegy, Geen Point stadion, régi dokkok helyén levő korzó, és a most annak környékén zajló foci fieszta a rengeteg szurkolóval és jó hangulattal…

Természetesen meg kell említeni az első osztályú vendéglátást is, melyben Stellenboschban részünk. volt A Fokvárostól fél órára eső régió nem hiába világhírű kiváló borairól. A borkultúrát itt nem a középszerű borok túlárazottsága, hanem az első osztályú családi borászatok panzióiban tapasztalható szívélyes vendéglátás, kiváló ételek és borok kínálata jellemzi. Számomra az ilyen helyek azok, ahova mindig szívesen térek majd vissza. Ha ma nem kellett volna visszaindulni északra, a második szlovák meccs helyszínére, Bloomfontainbe, még szívesen eltöltöttem volna pár napot Dél-Afrika legdélebbi részén…

De ha menni kell, akkor menni kell, mert holnap vár ránk Paraguay. Az elkövetkező napokkal kapcsolatban egy dologban bízok; bármi is lesz a Szlovákia-Paraguay meccs végeredménye, a mérkőzés utáni napok remélhetőleg ugyanolyan kellemesen fognak telni, mint az eddigiek.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!