Idén is megrendezésre került az immár hagyományos éjszakai futás Pozsony belvárosában. A rekordmennyiségű résztvevő (2103 futó és futónő) között a Körkép csapata is képviseltette magát. Jelen volt a sportrészlegvezető, a főkoordinátor, az EU-s projektvezető és a konditréner. De hogy a feminista csoportok se zendüljenek fel a tiszta hímsoviniszta csoportra, a konditréner a női kategóriában indult. De ez hosszú história. Előnye a dolognak, hogy a konditrénernek beígért két poffontot az előbbi cikkéért talán nem adják meg, mivel a kompetens személyek állítólag nőket nem ütnek meg. Szóval már megérte. De lássuk a részleteket.

A futás előtt dobtunk egy csapatképet, hogy ha valaki nem érne be a célba, jó lesz a családjának emlékbe.

 

A délután bedobott soproni démon és egy tál babgulyás után (ami az alapbemelegítés egy hosszútávú futásra), a közvetlenül a futás előtt bedobott somlói galuska csak növelte az önbizalmat egy jó eredmény elérésére.

 hirdetes_810x300  

A bemelegítést a fiúk sem vitték túlzásba. 20 perccel a rajt előtt értek a helyszínre. Rögtön ott helyben át is dobtuk magunkat “otthonkába”  a női szurkolók vastapsa közepette. Átöltözködés után azonnal a rajthoz álltunk, mert már így is eléggé megszaladt az idő. Azért még megróbáltuk széthúzni az izmainkat…

… miközben a futás taktikáját is próbáltuk fejben átvenni.

A taktikai utasításokat egymás között is megbeszéltük:

A teória nem lehetett ismeretlen az aktív Körkép-olvasók számára, mert már tavaly is praktizáltuk:

img_5563

A tavalyi éjszakai futás sokkal csodálatosabbra sikeredett, mert a konditréner csúnya bordasérülésének köszönhetően tényleg csak mint szakmai tanácsadó és mint sörivási szakember vett részt a megmérettetésen.

De ne feledkezzünk meg az idei versenyről se, időközben a tömeg már türelmetlenül készülődött a rajtra…

Rajtunk is nagyon látszott a izgatottság, ami egyben határtalan lelkesedéssel párosult…

Futás előtt megtettük a szokásos téteket, miszerint az első és az utolsó hozza a kanyart a kocsmában. Aztán könnyes búcsút vettünk, és utoljára még egy „Isten áldjon”-nal útra bocsátottuk egymást (persze előtte még megegyeztünk a kocsma GPS koordinátáimban). Reménykedtem benne, hogy nem kell sokat várnom a fiúkra.

 

Aztán eldördült a pisztoly és kezdetét vette a verseny…

A távról elmondható, hogy gyenge 7 kilométerről volt szó, és  a River Park új épületkomplexumtól az újonnan restaurált frissiben átadott új rakparti sétányon keresztül a viszonylag új Apolló-híd és az ufós Új-híd érintésével a Főtéren végződött. Nagyításért klikk a képre:

Az első fizetős helyen Tibi futott be könnyed öreguras tempóban erejét maximálisan spórolva a futás utáni sörözésre…

 

Helyezése nem meglepetés, a fogadóirodák is gyenge kurzussal illették. Jó eredménye kizárólag Dr. Lelkes Lágyó edzéstervének köszönhető, ami főleg a tökéletes légzéstechnikára (szájból-szájba való lélegeztetés) és  vérnyomás stabilizására (a bor felviszi, a pálinka leviszi, a sör pedig stabilizálja) összpontosított. A kép amúgy csalóka, mert a mellkasán látható vizes folt nem az izzadtságtól van. Újra kell őt tanítani ásványvizet inni, mert a féltávnál való felfrissülés nem sikerült a legtökéletesebben, így csak elenyésző mennyiségű folyadék került a szájába.

Csodás ideje a 18. helyre volt elegendő!!! Bár itt a rosszmájúak biztos megjegyeznék, hogy a női kategóriában;) Azért a nőiben, mert a fiúk elvesztették a mágneses csipjét, aztán Andrea csipjével kocogta le a távot (meg az ő neve alatt), mert ő aztán mégsem állt rajthoz. Nem úgy mint tavaly, amikor Zsoltival (a családi vitát megelőzendően) egyszerre értek a célba, szép teljesítményükkel a hátuk mögött.

img_5571

Az egyik kollegina le is vonta a konklúziót a 18. női kategóriás helyemre és rosszmájúan meg is jegyezte, hogy „szóval azok, akik előtted végeztek voltak a jóseggűek, a maradékot meg muszáj volt kielőznöd”;)

Még mielőtt rátérnék a többiekre, annyit mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az időmérést a szervezők  elrontották, mert mindenkinek egyszerre indították az óráját. Szóval annak is, aki fél méterre volt a rajttól, és annak is, aki a sor végéről rajtolt fél kilométerre az elsőktől. Mink kb. a középmezőnyben lehettünk, amivel min. 1-2 percet biztosan vesztettünk a tiszta időből. Meg aztán az első km csupán lassúcska séta volt. Eltartott, amíg egy cseppet felszakadozott a tömeg. Szóval nagyon nem lehetett taktikázni. A hivatalos közlemény szerint azért nem lehetett használni a mágneses időmérő szőnyeget a rajtrácsnál, mert a River Park környékén sok drót és hálózat van, erősáramú vezetékek meg miegymás, amik már önmagukban is mágneses teret indukálnak és lehetetlenné tették az egyéni időmérést. Kellemetlen. Így eleve csak azok futhattak jó időt, akik elölről rajtoltak. De mi négyen amúgy is egy helyről és egyszerre indultunk, szóval a mi időnk egymáshoz viszonyítva jól adoptálható. Meg amúgy is csak szórakozás.

Másodiknak Józsi futott be. Látszott rajta, hogy a kéri szőlődombon melegített…

A harmadik dobogós (és nem fizetős) helyet pedig Rigi szerezte meg. Teljesítményüket mindenképp emeli, hogy betegen vállalták a futást. Józsinak a torka volt a Holdon, Rigi pedig a nátha áldozatául esett, és a délután folyamán sokszor előkerült a gondolat, hogy mégsem indulnak el a megmérettetésen. De aztán összeszedték magukat, és legyűrték a bacilusokat. Józsinak kifejezetten segített a dolog, mert másnap már arról beszéltünk, hogy a futás és az utána való rumosteázás, valamint az intravénás habos sárga infúzió helyre tette egészségi állapotát.

A második fizetős helyet Zsolti szerezte meg. Túlzottan nagylelkű volt, és nem akarta, hogy Józsi és Rigi betegen még a söröket is hozzák a futás után, így elpártolta a negyedik helyet.

Bár lehet, hogy most mutatkozott meg az a dakota alapigazság, miszerint "az esküvő után az embernek romlik a kondíciója".

Azóta persze azért már szóltunk a szervezőknek, hogy jobb lenne, ha átírnák a végeredmény listáját, és női kategóriából áttennék Tibi idejét az eredetileg tervezettbe. Ez alapján olvashatóak aztán a véglegesített ereddmények (első szám az abszolút helyezés, második szám a férfi M39-es kategória és aztán az idő következik):

1. Tibi 200. (181.) 00:31:01 2. Józsi 413.(365.) 00:33:45 3. Rigi 792. (693.) 00:38:01 4. Zsolti 850.(745.) 00:38:46

Futás után igyekeztünk pótolni leadott energia és folyadékmennyiségünket…

Aztán még csináltunk egy-két csapatképet, hogy a szülők és a rokonok se izguljanak, mindenki túlélte a távot…

De mivel a tömeg eléggé falfehér volt, főleg a Rigi és a Józsi miatt aggódtunk, és az ő egészségi állapotuk hagyott maga után némi kívánnivalót, rögtön kerestük egy vöröskeresztes sátrat, ahol kihívtuk az ápolónőt. Az ápolónő megállapította rosszullétünk okát, rögvest hozta medicinás tálcácskáját és elsősegélyben részesített bennünket. Szerencsére nem adott szájból-szájba való lélegeztetést, mert ahhoz elég csunyácska volt, mi bőven beértük a sárga infúzióval, ami után aztán jobban ment a beszélgetés. A banda még a futás utáni extázisban volt. Szóba került sok szép élmény, taktika, női fenék, vak és vakvezető futó, távjelző táblák, tömegnyomor, stb… Az ember el se hinné, hogy 7 km alatt mennyi élménnyel találkozik az ember.

No, akkor zárszóként pedig szép volt fiúk! Le a kalappal, jövőre ugyanitt!

 

 

További ajánlott cikkeink a témában:

Futottak még

Bratislava Night Run – Éjszakai futás Pozsony belvárosában

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!