Bacsfa – STK Somorja

Óriási dolgot hajtott végre a somorjai STK csapata, ugyanis a Pentek – Marušin, Pončák, Mezovský, Kopúň, Pelegríny, Kuba, Staško, Kučera (90. Špánik), Ležaič (85. Jančovič), Fulmek összeállítású csapat 2012. június 26-án feljutott a szlovák II. ligába.

Legutoljára – a dunaszerdahelyi DAC csapatán kívül – a 2005/2006-os szezonban szerepelt csallóközi alakulat a II. ligában, nevezetesen az FC Bacsfa csapata. S milyen fura, a kis község csapata is osztályozó után jutot fel, viszont akkor négy csapat – Nagymihály, Récse, Újhelymogyoród (Kysucký Lieskovec) – közül került ki a feljutó.

A Privigyén megrendezett döntőben a Bombiak – Nincz, Albert T., Císar, Marinič – Szijjártó, Lopú, Bodrogi, Nagy T.(Albert B.) – Marek, Meszároš A. felállítású bacsfaiak Meszároš Sanyo hosszabbításban szerzett góljával ütötték el az újhelymogyoródiakat a feljutástól és juttatta fel a csallóközi kisközség csapatát a II. Ligába. Ez szinte napra pontosan 9 éve történt. S hogy miért is írom le mindezt? Mert én azt a csapatot – somorjaiként –a magaménak éreztem – már a IV. Ligában is szinte minden hazai meccsre kijártunk szurkolni -, míg a mostani somorjai csapatot nem annyira.

Nincs hazai

   

Pedig hajtanak a fiúk, kiteszik szívüket, lelküket a pályán, sőt úgy veszem észre, hogy szeretik Somorját. A baj az, hogy ebben a somorjai csapatban egy somorjai játékos sem játszik. Eddig. Persze azzal, hogy az utóbbi három évben kétszáz százalékkal nőtt az utánpótlás-nevelés színvonala Somorján, lehet, hogy lesz egy két somorjai fiatal a csapatban. A kérdés már csak az, hogy mikor, és hogy valóban lesz-e.

A közeljövőben valószínűleg nem. Merthogy ugye a II. Liga már nem lesz sétagalopp (persze a III. liga sem volt az), és elég valószínűtlen, hogy a frissen kinevelt somorjai ifistákat mindjárt bedobják a mélyvízbe. Bár csak ne lenne igazam, de ez majd a mindenkori edzőn fog múlni.

Nincs magyar

De vissza a jelenlegi csapathoz. Nemhogy egy somorjai sem játszik a csapatban, de még egy magyar sem (Vaško az utóbbi időben nem játszott). Ami – akárki akármit mond –, hiba. A szurkoló furcsa faj, meg kell találnia a közös hangot szeretett csapatával, s ez borzasztóan nehéz dolog. Bacsfán, emlékszem, minimum öt magyar srác játszott a II. Ligában a 2003/2004-es szezonban, s közülük ketten – a csapat szíve és kapitánya Albert Tamás és az öcsike Albert Balázs, aki kiegészítő emberként tört borsot az ellenfelek orra alá – az ötszáz lakosú faluban lakott, és onnan is származott. Rajtuk kívül még a csapatban játszott a vajkai Nagy Tomi, alias Tocsa, és a farkasdi Szijjártó Laci, akik a széleken robotoltak, valamint a megyeri Bodrogi Arnold, aki a középpályán lót-futott.

Én nem mondom, hogy Pellegríni, Mezovský, Kuba, Pentek vagy Španik nem jó fej, vagy hogy nem jó játékos, de valahogy picit hiányérzetem van, ami az STK mostani csapatát illeti.

A bilbaói, barelónai, balonyi, paksi példa

Félre ne értse senki, én minden erőmmel szurkolni fogok a csapatnak a második ligában is, ahogy azt a negyedik és harmadik ligában is tettem. De ennek ellenére egy adott város csapatában mégiscsak kellene lennie pár hazai játékosnak, nem?

S lehet, hogy a mai csapatok többségében ez nincs így, de attól még nem ezt kell standard és követendő helyzetnek venni, hanem például a balonyi, paksi, bilbaói, barcelónai példát, ahol saját nevelésű játékosok alkotják a csapat gerincét. Remélem, hogy pár év múlva ez Somorján is így lesz.

Én azon leszek, hogy így legyen.

S addig is hajrá Somorja.

Méry János

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!