Van egy álmom, mondta Dr. King Amerikában a 60-as években. Ezúttal nekünk is van. Illetve néhányunknak. De sokat kell még aludni, hogy ez az álom valóra váljon, és mi rendezhessük a 2022-es téli olimpiát. Minthogy Szlovákia.
Az egész úgy kezdődött, hogy északi szomszédunk, Lengyelország úgy döntött, téli olimpiát rendezne. Jégkorong stadiont, bob pályát, sífutópályát és még sok-sok mást meg lehet építeni a zömében lapos Lengyelországban, viszont az alpesi síelés és a freestyle síelés bizonyos magasságú dombokat kívánt, amivel északi szomszédunk nem nagyon rendelkezik. Nekünk viszont van egy egész Magas-Tátrára való, így jött a közös olimpia ötlete, először 2002-ben. Akkor az elképzelés nem fogta meg a szlovák oldalt a lengyel félnél pedig jegelték 8 évre. Poprád maga is próbálkozott az indulással 2002 és 2006 előtt, sikertelenül. 2010-ben Vancouverben Lengyelország története egyik legsikeresebb téli olimpiai szereplését zárta, Torinóban sem szerepeltek rosszul 4 évvel előtte, így újra előkerült a saját olimpia témája. Lech Kaczynski elnök egyenesen kijelentette, hogy ugyan miért is ne, ha egyszer telik rá.
2012 őszén fordult újra valóban komolyra a dolog, amikor a lengyel fél hivatalosan is megszólította a szlovák kormányt, valamint az olimpiai bizottságot, hogy segítsünk be az alpesi számokkal. Mi pedig nem kérettük sokat magunkat, társrendezőkké váltunk. Mert ha a lengyeleknek telik rá, nekünk is. Társrendezésű olimpia még soha nem volt, így mindenképp precedenst teremtene a két ország.
Az olimpia székhelyéül Krakkót választotta a lengyel olimpiai bizottság Zakopanéval szemben, a mi oldalunkon Poprád városára esett a választás. A közelben elterülő Jasná valamint Chopok pályáin rendeznék meg a lesikló számokat. Jégkorong nagyhatalom révén természetesen ezt a sportot is magunknak szeretnénk. A tárgyalási pozíciónk jó, mert Krakkó Szlovákia nélkül nem nagyon tudná megrendezni az eseményt. Van azonban egy bibi, merthogy az olimpiai szabályzat szerint csak akkor engedélyezhető egy sport „exportálása” ha a rendező ország területén nincsenek meg az adott sportág számára nélkülözhetetlen körülmények. Jégkorong stadiont viszont bárhol fel lehet építeni. A kérdés legkésőbb május 27-én, a NOB közgyűlésén dől majd el, ám van még esély az őszi NOB-elnökségi választások után is.
Bár hivatalosan még nem is jelöltettük magunkat, de már mindkét ország saját szervezőbizottsággal rendelkezik. A jelentkezés határideje 2013. november 14-e, ezt követően választja ki 2014 júliusában a jelentkezők közül a NOB a jelölteket, akik közül 2015 júliusában kerül ki a végső győztes. Krakkón kívül eddig az ukrán Lvov, a román Brassó valamint a spanyol Barcelona (a Pireneusok közelsége miatt megfelelő körülményeket tudna biztosítani) ismert eddig. A svájci St. Moritz is az érdeklődők között volt, ám a svájciak népszavazáson elutasították a kandidálást. Az európai valamint amerikai jelentkezőknek van talán a legnagyobb esélyük, a NOB kontinens-rotációs elve szerint ugyanis az öreg kontinensnek vagy az újvilágnak illene megkapni a 22-es játékokat. A 2018-as téli olimpiát ugyanis az ázsiai kontinensen, a dél-koreai Phjongcshangban rendezik. Az egykori keleti blokk államai azért is lehetnek esélyesek, mivel változatosságot hozhatnak az állandóan ismétlődő helyszínek sorába.
Mibe kerül ez nekünk, és mit hoz a konyhára?
A téli olimpiák átlagban 1,5-2 milliárd eurót emésztenek fel, ebből 40%-ot a NOB áll. Szóval, ha a felső értéket vesszük, akkor 800 milliót folyósítana számunkra a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a maradék 1,2 milliárdot pedig 80/20 vagy 70/30 arányban osztaná el egymás között a két ország. Ebből Szlovákia vállalná a kisebbik felét, attól függően is, hogy megkapja-e a jégkorongot. Ez esetben az összesen 15 sportág 98 számából (legalábbis ennyi lesz a 2018-as olimpián, de 2022-ig ez változhat) 3 sportág 26 számát rendezhetnék Szlovákiában. A kormány úgy döntött, nem érdekli a lakosság véleménye, népszavazás vagy egyéb véleménynyilvánítási lehetőség nélkül megy bele a projektbe.
Az olimpia ránk eső részéhez világszínvonalú lesiklópályákra, és ha sikerülne, két világszínvonalú jégkorong stadionra lenne szükség. Mivel rendelkezünk ezek közül? Mivel nálunk rendezik a 2014-es junior alpesi sí VB-t, a lesiklópályák modernizációja javában folyik Jasnán és a Chopokon, de az olimpia természetesen további fejlesztéseket követelne. A női versenyre akár egy új pályát is kénytelenek lennénk megépíteni, és ott van még a freestyle kategória is. Jégkorong stadionunk ugye van. Kassán meg Pozsonyban, szóval rossz helyen. Ha megkapjuk, Poprád és Liptószentmiklós is új stadiont kap, méghozzá az olimpiai szabályoknak megfelelően a férfiak számára legalább 10-ezer férőhelyessel Poprádon, a nők részére legalább 6-ezer férőhelyessel Liptószentmiklóson.
Mivel két ekkora stadiont az adott városok és környékük csak korlátozottan tudnának kihasználni a játékok után, a tervek szerint ezért vagy utólag szétszedhető stadionokról lenne szó, vagy a lelátókat terveznék utólag lecsökkenthetőre. Szükségünk van emellett még egy nagyjából 1800 főt befogadó képességű olimpiai falura a helyszínek közelében. A probléma itt is ugyanaz.
A sport mit sem érne szurkolók és nézők nélkül, akik jönnek, látnak, fizetnek, szóval befektetnek. Nem kis fejlesztést igényelne a poprádi reptér és más közlekedési projektek. A tervek szerint megépülne az autópálya Poprádtól Liptószentmiklósig, valamint egy vasútvonal is Poprád és Krakkó között (az alapötlet szerint egy, a Tátra hegyeibe vájt alagúton át, amit a közvélemény nyomására azonnal el is vetettek). Épülne emellett rengeteg hotel, étterem, szórakozási lehetőség… Megannyi pénzköltési mód az idelátogató sportbarátok számára. Ezt nem az állam finanszírozná, hadd fejlődjön a magánszektor, virágozzék a gazdaság. Ismerve a szlovák gazdaságot azonban lenne pár tippünk, kik és hogyan kapnák meg a lehetőségeket.
Rengeteg érv szól a rendezés mellett, de ellen is, amelyek 10 év távlatából még nagyban változhatnak. Esetünkben a kétségeket erősíti, hogy egy olyan gazdaság akar olimpiát társrendezni, ahol az államadósság rekordméretű, ahol az egészségügy és az iskolaügy – persze sok más egyéb terület mellett – akadozva működik, ahol évtizedek kellenek egy autópálya szakasz megépítéséhez. Tennénk mindezt a hosszú távú nyereség reményében, melyre persze megvan az esély, mint ahogy a kudarcra is.
Az olimpia, bár egymaga is nagy pénzt hozhat a konyhára, valójában hosszú távon segíthetné a gazdaságot. Megfelelő reklámot biztosítana külföldön, idevonzaná a turistákat évekkel az olimpiai játékok után is. Ha olimpiát tudnánk társrendezni, nagyobb eséllyel indulhatnánk az alpesi síversenyek rendezési jogáért is, mint ahogy egy újabb jégkorong VB rendezésének megítélésénél is szempont lehet egy sikeres olimpia. Az ilyen versenyek a megnövekedett turizmussal együtt tovább lendítenének a régió és az állam gazdaságán. Ne feledjük azt sem, hogy az infrastruktúra-fejlesztés legalább ideiglenesen csökkenthetné a munkanélküliséget. Kiváló lehetőség arra, hogy üzletemberek kedélyes beszélgetéseket folytassanak egy-egy sportrendezvény alatt, tehát kapcsolatépítés, külföldi befektetők szempontjából is fontos.
Ott van viszont annak lehetősége is, hogy nem így lesz, így elég erős hazárdjátéknak tűnhet még a 20%-os költségvállalás is. Nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy az olimpiák általában túllépik a tervezett költségvetést. Néha akár többszörösen is, szóval a 20 % milliárdokban végül kellemetlen összegekre rúghat. A jövő évi Szocsi téli olimpia például minden idők legdrágább ilyen megmérettetése lesz, mivel költségvetése máris 50 milliárd dollárnál jár a a tervezett 12,2 milliárd helyett. Menesztették is a szervezőbizottság alelnökét annak ügyeskedése miatt.
Tény, hogy 1984 óta minden olimpia nyereséges volt. A vancouveri játékok is gazdaságilag kimutatható GDP növekedést, valamint munkanélküliség-csökkenést hoztak, javítva a közhangulatot, erősítve a nemzeti büszkeség érzését, mint az kiderül a PWC pénzügyi vállalat elemzése alapján. Persze nem hasonlíthatjuk magunkat Kanadához vagy az Egyesült Államokhoz, ahol a Salt Lake City-i olimpia hozott hasonlóan jó gazdasági eredményt.
Fontos szempont, hogy maga a sport is fejlődne. Ha valaki olimpiát rendez, akkor meg is akarja mutatni magát, és ahogy a lengyelek, úgy talán mi is mindent bevetnénk, hogy 2022-ig versenyképes sportolókat állítsunk a rajtvonalakhoz. Kiváló lehetőség lenne a sportpályák, tornatermek és klubok támogatására, a fiatalok számára pedig vonzóbbá válna a sport. Ez persze újabb állami befektetéseket igényel.
Precedenst pedig nemcsak a társrendezés teremtene, hanem az is, hogy ez lenne az első olimpia, amely egy nemzeti park területén zajlana. Ami egyrészt az olimpiai eszmével, másrészt a szlovák törvényekkel is ütközik. Amikor a parlamentben erről kérdezték volna a környezetvédelmi minisztert, el sem jött az ülésre, mondván, felesleges olyan ügyről tárgyalni, ami még nem teljesen reális. Aztán amikor az lesz, már bőven késő lesz tárgyalni róla. A környezetvédők petíciót készítenének úgy az olimpia mellett, mint ellene, helyettesítve a népszavazást és felmérve a közvéleményt.
Látható, hogy rengeteg a nyitott kérdés, találgatás, nemcsak az időpont messzesége miatt, hanem azért is, mert nagyon jól tudjuk, milyen országban és gazdaságban élünk. Persze nem azt mondjuk, hogy a projekt eleve kudarcra van ítélve. Az olimpiai társrendezés kiváló lehetőség lenne, ha megfelelően használnánk ki. Egy erős, stabil gazdaság megengedheti magának, hogy ilyen pénzösszegeket kockáztasson, míg esetünkben talán kicsit könnyelmű döntés belevágni. Ami viszont már tény, hogy belevágunk. A nép helyett a miniszterelnök döntött.
Ja, és ha nem jönne össze, a sógorék már átszóltak Bécsből, hogy besegíthetnénk a 2028-as nyári olimpián. Nagyhatalom emelkedik!
Mészáros András
További ajánlott írások:
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket a Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!
Megosztás:
Címkék: Chopok Jasná jégkorong Krakow-Poprad 2022 olimpia olimpiai játékok olimpiai ötkarika Sochi 2014 téli olimpia téli olimpia 2022
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.