London magyar angyalai – interjú a gútai kézis lánnyal, Kürti Nikollal

Pár hónapja bombaként robbant a hír, hogy egy színmagyar női kézilabda csapat megnyerte az angol másodosztályt és a ligakupát, feljutva ezzel az első osztályba. A dolog érdekessége, hogy a London Angels tagjainak felvidéki kötődésük is van. Kondor Gábor angyalainak oszlopos tagja a jobb szélt uraló gútai lány, Kürti Nikol.

Hogyan kerültél a csapathoz?

2012 végén figyeltem fel egy hirdetésre az egyik londoni magyar csoport közösségi oldalán, hogy Kondor Gábor női kézilabda csapatot verbuvál. Mivel a kézilabda megszállottja vagyok, gondoltam utána érdeklődök, miről is van szó. Az egyeztetés után az első edzésre sem kell sokat várni. Rövid időn belül tökéletesen egymásra hangolódtunk, s azóta már egy nagy családdá váltunk. Igaz, idő közben változott az összetétel, páran távoztak, majd jöttek újak, de fontos, hogy mind magyarok.

Minden kezdet nehéz. Neked hogy ment a beilleszkedés,  az új környezet megszokása, a ritmus felvétele?

Szerencsére hamar sikerült beilleszkednem. Mindig is szerettem Angliát. Amikor adódott rá lehetőség, kihajtott a kalandvágy. Kijövetelem után szerencsére pár napon belül sikerült munkát találnom. Nem volt könnyű megszokni, hogy szinte mindenki más nyelven beszél körülöttem, de szerencsére jól alkalmazkodó típus vagyok. Nehéz volt, hogy távol vagyok otthonról, és csak ritkán tudok hazalátogatni. A csapattal hamar összhangba kerültem, hiszen gyerekkorom óta sportolok, így jó kondiban tartottam magam mindig is.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Gútán is aktívan kézilabdáztál. Gondoltad volna, hogy kint is játszhatsz majd valahol?

   

Nagyon sokat köszönhetek Misi bácsinak, aki felnevelt s megszerettette velem ezt a sportot.  Nagy hálával tartozok a csapattársaimnak is, akik megtanították, mi az, küzdeni egymásért küzdés. Amikor elindult a csapat itt kint, még senki sem gondolta, hogy élesben is megmérettessük magunkat.  De ahogy telt az idő, egyre jobban összeszoktunk és egyre eredményesebb játékot produkáltunk. Ekkor az edzőnk, Gábor és a másodedzőnk, Andi felvetette, hogy el kellene indulni a bajnokságban is, hogy lemérjük a valódi teljesítményünket. Persze nehéz összehozni, hogy mindenki ott legyen az összes edzésen, mivel nem vagyunk profi sportolók, nem ebből élünk.

Bár Angliában nincsenek akkora hagyományai a kézilabdának, mégis nagy tettnek számít, amit véghezvittetek. Számítottál rá, hogy ilyen szép eredményt sikerül elérni?

Nem ennek indult a csapat az elején, ezért ilyen eredménnyel sem számoltunk. De a sport lényege a küzdés és az eredményesség, ezért nagyon örülünk a sikereinknek, és reméljük, még sok-sok sikerrel örvendeztethetjük meg szurkolóinkat.

Kialakult már a szurkoló táborotok? Sokan követik figyelemmel a szerepléseteket akár a helyszínen, akár a médián keresztül?

A szurkolótáborunk csodálatos és rengeteget köszönhetünk nekik. Kialakult egy stabil társaság, akik elválaszthatatlanul hozzánk nőttek, velük vált teljessé a nagy családunk. Hihetetlen erős összefogás alakult ki a csapat és köztük.. Hála Istennek egyre többen hallanak rólunk, és egyre többen kíváncsiak ránk, így a hangulat is egyre jobb. Nagyon jól esik ez nekünk. Segítenek, buzdítanak, kiállnak értünk. Igazi támaszai a csapatnak.

Megváltoztatott téged, az ottani lét és a London Angels-ben való szereplés?

Nem vettem észre magamon különösebb változást, talán picit komolyabb lettem és jobban értékelem a dolgokat, de mindig is ugyanaz a lány leszek, aki felszállt anno a repülőgépre.

Milyen volt a reakció a bravúrotokra? Idehaza sok helyen lehetett találkozni a nevetekkel, ott kint is tapasztaltátok a kiemelt sajtófigyelmet?

Döbbenetes volt tudatosítani, milyen sokan követnek minket figyelemmel. Rengeteg újságban megjelentünk itt is, és odahaza is. Az interneten sorra kaptunk a gratulációkat és a jókívánságokat. Nem voltam hozzászokva ehhez, ezért nagyon meglepett,  és jól is esett ez.

Hogyan tovább? Mik a kitűzött céljaitok?

Mindig csak előre! J Keményen dolgozunk, hogy minél jobban teljesítsünk.  Plusz motivációként hat ránk, hogy szeretnénk megmutatni az angoloknak és az itt élő embereknek, hogy milyen csodálatos sportág a kézilabda.  Célkitűzéseink persze vannak, anélkül mit sem érne az egész, de ezekről még korai lenne beszélni. Most egy új kapu nyílt meg előttünk, majd az idő eldönti, hogy ez mire lesz elég. Úgy érzem, rajtunk múlik, mit hozunk ki ebből a helyzetből. Amit ígérhetünk, hogy mindent meg fogunk tenni az eredmények érdekében, hogy a lehető legelőkelőbb helyet érjük el.

Milyen távlatban tervezel kint maradni? Már végleg londoni „angyal” lettél, vagy azért tervben van a hazatérést?

Nehéz megmondani, hogy meddig szeretnék maradni. Ha arra gondolok, hogy az ittlétemmel tudom megvalósítani az álmaimat, melyeknek még a felét sem értem el, akkor azt mondanám még sokáig, de nem lehet tudni, mert hiányzik az otthon. A család, a barátok, a közeg, a város, a csapat. Lehet, egyszer megelégelem Angliát és  hazamegyek, de azt is el tudom képzelni, hogy más országot is kipróbáljak. Vonzanak a mediterrán éghajlatú tájak. Most úgy érzem, rengeteg energia van bennem, de fogalmam sincs, mit hoz a holnap. Majd eldöntöm akkor. 🙂

Jelenleg „angyalnak” tartom magam, , de remélem, a régi csapatom sem feledkezik meg rólam és ha hazaköltözök, ismét visszafogadnak. Amikor otthon voltam, most is játszottam velük egy tornán. Szeretek velük játszani, hisz minden hozzájuk köt. Sok mindent átéltünk együtt, amit sosem fogom elfelejteni. Mint ahogy azt sem, hogy hova tartozok.

Mit üzensz a felvidéki szurkolóidnak?

Köszönöm, hogy szurkolnak nekünk és támogatnak minket. Rengeteg erőt ad ez a folytatáshoz. Leginkább kérni szeretném őket, hogy továbbra is higgyenek bennünk és továbbra is küldjék a pozitív energiát!

Hajrá, Angyalok! Hajrá, Felvidék!

Kürti Nikollal Csonka Ákos beszélgetett.

Képek: Kürti Nikol és a London Angels Facebook oldala

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!