Gyöngyi
  • HUF: 364.41
  • USD: 1.18
  • 10 °C
  • 18 °C
sport

A stílus maga a csapat

Az Európa-bajnokság eddigi meccsei után nincs könnyű helyzetben a magyar szurkoló. Vegyes érzéseink vannak: nehéz eldönteni, hogy örüljünk-e annak, hogy szép játékkal, történelmi győzelmet arattunk Norvégia ellen, vagy sajnáljuk, hogy a többi mérkőzés hibái (és a dánoktól elszenvedett megalázó vereség) után az ötödik helyért játszhat az egyébként jó játékosokból álló csapatunk egy hazai világversenyen.

Melyik a válogatottunk igazi arca, és a bravúrosnak tűnő győzelemmel együtt hol tart valójában? A hullámzó teljesítmények között hol van az a szint, amit rendszeresen tudnánk hozni és miért nem hozzuk?

A norvég védőkön nem könnyű átjutni. (gép: gettyimages.com)
A norvég védőkön nem könnyű átjutni. (gép: gettyimages.com)

A legjobb csapatokat, sportágtól függetlenül, úgy tartják számon, mint akik egy jól felismerhető stílust alkalmazva, a saját taktikájukat az ellenfélre kényszerítve aratnak győzelmeket. A stílus függ a vérmérséklettől, életmódtól, társadalmi hagyományoktól.

Nem véletlen, hogy olyan, egymástól egyértelműen különböző kulturális térségek, mint például az észak-európai germán vagy a földközi latin vidék sportcsapatai teljesen más felfogásban játszanak, és más-más előnyöket domborítanak ki.

Más játékstílusok északon és délen

Amíg az északi, hidegebb vidékek válogatottai a megalkuvást nem tűrő, gépies, végig összpontosító csapatmunkában erősek, addig a latinoktól a könnyed, szellemes megoldásokat várjuk. Mindkét példa esetében az adott stílusú játékot legmagasabban művelő játékosok számítanak sztárnak. Ezek a stílusok nem jobbak vagy rosszabbak egymásnál, némiképp ötvözhetőek is, és bármelyik győzelemre viheti azt a csapatot, amelyik a számára testhezállót követi.

Görbicz csavart visz a lövésbe is (kép: totalsport.hu)
Görbicz csavart visz a lövésbe is (kép: totalsport.hu)

A jelen és a régmúlt összes sikeres magyar sportcsapata a felszabadult játékosságnak és az egyéni zsenialitásból összeadódó csapatmunkának köszönhette eredményességét, ebben teljes a folytonosság az 1938-ban világbajnoki ezüstérmes labdarúgó-válogatottunk és a kétezres évek vízilabda aranycsapatának játékfelfogása között.

Kézilabdánk sem kivétel ez alól, és éppen a legutóbbi, norvégok elleni meccsen láthattuk, ha teret engedünk a meglévő egyéni képességeinknek, csapatként is működni fog a dolog. A könnyed, technikás stílusnak sosem volt erőssége a védekezés, mindig inkább – a látványosabb – támadásban sziporkázott, mindemellett ma már a skandinávok uralta női kézilabdában sem lehet eredményt elérni összeszedett védekezés nélkül. Soha ne várjunk azonban olyan fegyelmezett védekezést a magyaroktól, mint amilyent a norvégok képesek bemutatni.

Skandináv magabiztosság vs. magyar egyéni ötletek

Egy elfogadható szintet mi is tudunk hozni, ehhez viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy mely játékosaink alkalmasak arra. A skandináv stílusnál még a frissen bekerülő újonc is ugyanolyan betanult magabiztossággal hajtja végre a csapatmunkának teljesen alárendelt feladatait, mint a régiek, nekünk viszont, akiknél az egyéni megoldásokból áll össze az egész, pontosan ismernünk kell, hogy a játékosok külön-külön mire képesek támadásban és védekezésben.

Mészáros Rea védekezésben bárkit megállít, támadásban pedig – egyelőre – olyan taktikánál kell alkalmazni, ahol kihasználhatjuk testi erejét: a zárások előkészítésében lehet fontos szerepe. Ha viszont Mayer Szabinával játszunk, jöhetnek az ötletes passzok, hiszen ő bármit megfog és vagy gólt, vagy hetest harcol ki.

-
Szucsánszki Zita támadásban jelenleg túl kiszámítható. Kép: mno.hu

A jól védekező Szucsánszki Zita jelenleg támadásban túl lassú és kiszámítható, ugyanakkor a tőle megszokott bombagólok most is megvannak átlövésben. Tehát, nem a többiek helyzetbe hozására kell használni irányítóként, ő most átlövőink tehermentesítésére lehet alkalmas. E két példán is látható, milyen fontos az, hogy tisztában legyünk gyengeségeinkkel és erősségeinkkel. Amikor ehhez igazítjuk a játékunkat – mint a Norvégia elleni meccsen –, sikeresek vagyunk.

Németh András, Planéta Szimonetta, Szamoránsky

A felkészülési idő alatt azonban azt láttuk, Németh András mindenáron ragaszkodik egy előre elképzelt terveihez és ehhez keresi a szereplőket, akkor is, ha ehhez mindenkit ki kell próbálnia, és a játékoskeringő miatt a gyakorlásra, az alapfigurák (pl. emberelőnyös játék) kialakítására nem is jut idő. Ráadásul ez teljesen hiábavaló volt, hiszen végül nem sikerült megtalálnia azokat az embereket, akikkel az általa akart stílus megvalósulhat: nem véletlen, hogy az Eb közben kellett olyan kulcspozícióban, a támadást alapvetően meghatározó helyen cserélnie, mint az irányító.

Az előre elképzelt taktikához ragaszkodás, a játék képétől függetlenül, óraműpontossággal érkező cserék a megnyerhető meccsek elvesztéséhez és a rossz emlékű dánok elleni találkozóhoz vezetnek. Utóbbi egyébként igazi állatorvosi ló volt, mindent megmutatott, ami e fordított gondolkodás (nem az egyéni képességekhez igazítjuk a taktikát, hanem az előre elképzelt taktikát erőltetjük mindenáron arra a játékosra, aki másban ügyesebb lenne) miatt rossz.

Planetasz
Planéta Szimonetta. Kép: utanpotlassport.hu

Az előkészített lövésekből eredményes, de az alkata miatt a gyors cselezésre alkalmatlan Planéta Szimonetta becserélése a mozgékony dán fallal szembeni játékra azért, mert a tervek alapján neki mindig jönnie kell, ha a rövid oldalon játszhat, ahelyett, hogy a gyorslábú irányító-átlövőnket, Kovacsics Anikót láthattuk volna itt, értelmezhetetlen. Akárcsak az egészségi állapota miatt lelassult Szamoránsky Piroskánál megnyitni a falunkat védekezésben (azért, mert nekünk az előzetes elképzelés szerint mindig kicsit meg kell nyitni a falunkat), ahelyett, hogy egy zárt hatosfalat választottunk volna, ahol a két dán beállónak sokkal kevesebb hely marad a mozgásra.

A dánok elleni meccs még a dánokat is meglepte. Mindenki (dán játékosok, volt és jelenlegi szövetségi kapitány, szakértők) arról nyilatkozott, mennyire meghökkentek azon, hogy Németh András nem változtatott semmit a védekezésen az új helyzet ellenére, és csak tétlenül szemlélte, ahogy leiskoláznak minket.

Felelősségkerülő szövetségi kapitány

Szövetségi kapitányunk a meccs után – sajnos nem először – nem vállalta a felelősséget hibájáért, mindent a játékosokra hárított, akik nem azt tették, amit szerinte előzetesen megbeszéltek, arról pedig, hogy az időkérések folyamán egyszer sem hallottunk tőle a meccset befolyásolható taktikai utasítást, nem szólt.

Nõi kézilabda Eb – Magyarország – Norvégia
(kép: MTI)

Ez a magatartás és az egész Eb alatt nyújtott taktikai kudarc, kiegészülve azzal, hogy a mai kézilabdában elengedhetetlen szakembereket küldött el a válogatottól (Andreas Smeby videólemező és Tord Ellingsen erőnléti edző személyében, akik a Karl Erik Bøhnnel elért 2011-es Eb-bronzunkban meghatározó szerepet játszottak), komoly kérdéseket vet fel a folytatással kapcsolatban.

Még akkor is, ha Németh András a tartalékos Norvégia elleni meccsen túllépett saját árnyékán és a végig jól teljesítő újoncok kreativitásának adott nagyobb teret a régi játékosok és saját, korábban kitalált elképzelései helyett, melyekhez eddig görcsösen ragaszkodott.

Bogos Zsuzsanna
(nyitókép: MTI)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket