Magdolna
  • HUF: 394.10
  • USD: 1.07
  • 11 °C
  • 20 °C

Hirdetés (X)

Foci

„Célom, hogy bajnokok legyünk és jó csapatunk legyen” – Világi Oszkár a Körképnek nem csak a DAC-ról

Alig fél év alatt igazi szentélyt épített Csallóköz szívében, a DAC mára igazi intézménnyé vált. Világi Oszkárral, a csapat tulajdonosával beszélgettünk a futballról, a DAC céljairól, a játékosokkal szembeni elvárásokról, de szóba került az állam szerepe is a sport támogatásában. A Körkép kérdésére válaszolva Világi elmondta azt is, milyen fogadást nyert meg Orbán Viktor miniszterelnökkel szemben a stadionavató előtt, és mire a legbüszkébb az új stadionnal kapcsolatban.

 

Nagyinterjúnk második részében Világi Oszkárt többek között a politikáról, a Gorilláról, az MKP-ról és Bugár Béláról, Kövér László elhíresült nyilatkozatáról és saját nagyvállalkozói ambícióiról is kérdeztük. 

 

 

Hogy érezte magát a stadionavatón? 

 

Igazi katarzis volt.

 

Büszke volt arra, amit meghívott vendégei láthattak, és amit a csapat, a szakmai stáb és a lelátó produkált?

 

Tény, hogy elkészült a stadion. Majd 5 hónap alatt építettük fel, és rengeteg munkába került. Hónapokig ültünk a tervek fölött, próbáltuk a legjobb megoldásokat és szakembereket megtalálni. Később több száz ember dolgozott azon, hogy határidőre befejezzük az építkezést, és a játékosok végre hazai terepen tudjanak játszani.

 

November 19-én reggel szabadultunk csak fel a teher alól. Elkészült a stadion — és tudtunk, hogy ma itt meccs lesz. És az nagyon jó érzés volt! Aztán következett maga a mérkőzés: az egész stadion ünnepelt, fergeteges volt a hangulat. Aki itt volt, az tudja, miről beszélek, aki meg nem, az biztosan hallott már erről a napról. Nagy nap volt, mert elvégeztük a magunkra kiszabott munkát, a végén pedig győztünk, szép gólokkal.

 

Rossz álmaimban mindig attól féltem, hogy más fogja rúgni az első gólt a stadionunkban, és nem mi. De az is a mienk volt: egy gyönyörű találat.

 

A VIP-ben is volt hangos szurkolás?

 

Hatalmas öröm volt, persze. Mindenkire átragadt a hangulat, a mámor.

 

Mit mondott Önnek Orbán Viktor a meccs után? 

 

Azt mondta, hogy nagyon jó volt a meccs — és nagyon nagy élmény volt számára itt lenni. Még előtte fogadtunk: a tét az volt, hogy november 19-ére elkészül-e a stadion. Megegyeztünk, ha én nyerek, akkor eljön a nyitómeccsre. (nevet). Egy sörben fogadtunk.

 

És a klubtulajdonos ellenfelek? Poór ugye a Nagyszombat, míg Kmotrík a Slovan tulajdonosa.

 

Mindketten örültek a góloknak. Vezetőségi szinten jó a kapcsolatunk a Slovannal és a Nagyszombattal is. Ebben az értelemben jó, hogy ott voltak. Az elvégzett munka előtt az emberek fejet hajtanak. Én is örültem annak is, hogy ők is örültek. Lehetett látni, hogy mindenkit magával ragadott az élmény. Mert életreszóló élmény volt az első meccs.

 

A szlovák sajtó meg is ijedt kicsit a látott erődemonstrációtól. Bent voltunk az öltözőfolyosón a meccs után: a trencséniek leforrázva, lehorgasztott fejjel, beletörődve adták interjúikat. Ott, aznap este a „magyarok voltak az urak.” A szlovák média képviselői tehetetlenségükben egymásnak panaszkodtak, hogy várniuk kellett a meccs utáni nyilatkozattal, mert László Csabára a pálya szélén egy másik médiumnak magyarul nyilatkozott. Érzékelte, érzékeli azt a bizonyos mértékű félelmet a szlovákok részéről az iránt, ami Dunaszerdahelyen elkezdődött?

 

Én nem érzékelem. Inkább azt gondolom, mindenki meglepődik azon, ami itt folyik. Valójában magántőkéből építjük fel a stadiont. Ekkora közösségi háttérrel és összefogással mifelénk még nem épült stadion. Szerintem ők is meglepődtek azon, hogyan néz ki az aréna maga, és hogy milyen fergeteges a hangulat. Ám ez a hír a szlovák sajtóban két hétig volt hír.

 

Nem érzem, hogy különösebben negatív visszhangot váltottunk volna ki. Persze, én nem olvasom a facebookot. A helyiek eljönnek, fényképezkednek a stadion előtt, tehát értékként kezelik. S ez nagyon jó érzés.

 

vilagi_6
Világi Oszkár. Kép: Körkép.sk (Oriskó Norbert)

 

 

A magyar klubfutball lelátóin tapasztalható viszonyokat látva elmondható, hogy jelenleg a DAC tölti be a Ferencváros szerepét. Pillanatnyilag nincs vonzóbb magyar klubhelyszín a Kárpát-medencében, mint a DAC stadion. Érzi, hogy Dunaszerdahelyen és egész Felvidéken ez nemcsak a futballról szól?

 

Persze. A DAC több mint klub. A DAC egy életérzés. A DAC a miénk! A felirat ott van autóinkon, buszokon is: mindenhol szembejön velünk. A DAC része a szlovákiai magyarok értékrendszerének. A DAC egy intézmény: és az emberek így is viszonyulnak hozzá. A fogalom telis tele van érzelmekkel, ezt abból is lehet látni, hogy a győzelem vagy a vereség mit vált ki az emberekből. A foci egyesíti a közönséget, hatása átível a határokon, amelyek elválasztják az embereket. Nekem azért jó, mert itt nőttem fel Dunaszerdahelyen, és belenőttem ebbe az érzésbe. Pár lépésre volt tőlünk a stadion. Mindig is DAC-drukker voltam.

 

Ha egy idegen tulajdonos venné át a klubot, ő ezt talán nem is értené. Itt mind a siker, mind a sikertelenség érzelmekkel túlfűtött aktus: s ezt tudni kell kezelni. A DAC kilóg a sorból, vagyis a futballklubok sorából, mert folyamatosan, még az előző tulajdonosok alatt is 6-7 ezres nézőszámú meccseket hozott. S ez kuriózum a hazai futballéletben. Az itteni embereknek az életük része a DAC: és ez jó dolog, és mindig is így volt. Csak ma sokkal jobb körülmények között tudunk dolgozni, mint azelőtt.

 

Az új stadion szépen épül. Még csak félig kész, de már most látni, hogy egy igazi szentély van kialakulóban. A stadion pedig bevehetetlen eddig az ellenfeleknek. Mi lesz, ha elkészül?

 

Szerintem gyönyörű lesz! Már most érezni a miliőjét, ám ha kész lesz, gyönyörű szép lesz. Mi ezt a stadiont alapvetően a DAC-ra szabtuk. Olyan stadiont terveztünk, ahol a DAC az erősek közt is a LEGERŐSEBB tud lenni. A tervezők, Csabáék (szerk. megj. Ambrus Csaba és Almási László) is régi DAC drukkerek. Az egyik tervező fia, Almási László játszik is a csapatban.

 

Olyan emberek tervezték-építették az arénát, akik jól tudják, milyen egy vérbeli DAC-meccs hangulata. Megpróbáltuk úgy megcsinálni, kivitelezni, hogy minél közelebb legyünk a pályához, a nézőtér eléggé meredek legyen ahhoz, hogy a katlanérzés ott legyen, s hogy a belépésnél nagy tereket lássunk, melyek később leszűkülnek… S hogy kint és bent, egész idő alatt érezni lehessen a felfokozott hangulatot: a foci hangulatát.

 

Az akusztika is kiváló lesz, ha sikerül befejezni a másik két oldalt. Olyan stadiont álmodtam meg, amelyik úgy néz ki, mint egy nagy nemzetközi stadion, csak épp kicsiben. A funkcionalitását tekintve is a nagyokat másolja. Lesz egy1200 férőhelyes VIP-lunch, sky- lunch, múzeum, kápolna: ezek ott találhatóak minden igazi nagy klub stadionjában. Csak éppen a miénk 13 ezer férőhelyes lesz, nem pedig 80 ezer.

 

Mennyibe kerül éves szinten a DAC fenntartása mindennel együtt?

 

Ez a klub ma már a második, harmadik helyen van Szlovákiában, ami a költségvetést illeti. Évi költségvetésünk több mint 2 millió euró.

 

Ha nem üzleti titok, mennyi saját pénzt fektetett be eddig a klubba? 

 

Három forrásból táplálkozunk. Az államtól 2,4 millió eurót kaptunk a stadion építésére, a MOL-tól 2 millió eurót, a város ingyen adta a telkeket a kft-be, és évente 300 000 euróval járul hozzá a klub működésére. És 1 millió euróval támogatott a Bethlen Gábor Alap: ám ezt az Akadémia felépítésére kaptunk. A többi mind saját tőkéből megy. Ha összeszámolják, hogy mi van itt körülöttünk, körülbelül el tudják képzelni, milyen méretű beruházás és vállalkozás ez.

 

A DAC más csapatokhoz képest jóval-jóval szerényebb összeget kap fejlesztésekre az államtól. Miért van ez? 

 

Hogy miért 2,4 millió eurót kaptunk? Amikor osztották a pénzt, amikor még Antal Barnabásék voltak a csapat tulajdonosai. Akkor a város átépítésre vonatkozó kérelme három dologra irányult: fűtési rendszer, új pálya és a stadion rekonstrukciója. Erre kértek pénzt, és erre kaptak 2,4 millió eurót, ami a többi nagy csapat támogatásához képest nagyon kevés pénz. Zsolna  4,6 milliót kapott — és a Trencsén is többet kapott, mint mi. Ám akkor még senki nem gondolkodott stadionépítésben.

 

Majd úgy alakult, hogy a DAC-ot piacra dobják, mi megvettük — de a 2,4 millió eurós támogatás ezzel még nem nőtt meg. Láttam viszont, hogy ezt a stadiont nincs értelme foltozgatni, mert nagyon rossz állapotban van, teljesen leélték. Ha nemzetközi mérkőzéseket akarunk itt játszani, arra ez a stadion teljesen alkalmatlan. Hol játszanánk akkor? Talán Nagyszombatban? Úgy gondoltam, hogy meg kell teremteni először az infrastrukturális hátteret, mert csak így lehetünk igazán nagy klub. Egy igazi klubnak  stadionja van és edzőpályája. Addig a környező falusi pályákon edzett az A-csapat és az ifik.

 

vilagi_1
Interjú Világi Oszkárral. Kép: Körkép.sk (Oriskó Norbert)

 

Ám egy igazi klub nem tud így működni, mert nem létezik, hogy valaki ennyire amatőr körülmények között hosszabb távon nagy eredményt tudjon produkálni. Akkor született meg a döntés, hogy stadiont kell építeni! Elkezdtük a tervezést, és azonnal kérvényeztük, hogy a támogatást emeljék meg. Ám erre azt a választ kaptuk, hogy nincs rá forrás, és nem tudják megemelni az összeget. A munkám során számtalanszor találkozom kishitűséggel.

 

Szerintem ezek után senki nem hitte el, hogy én megépítem ezt a stadiont. Ám megépítettem — és ma már a szurkolók érzik az elszántságomat, és azt is látják, hogy amit elkezdtem, azt be is fejezem. Azt gondolom persze, hogy a végén plusz támogatást fogunk kérvényezni, mert ez igenis jár nekünk.

 

Elég jóban van Robert Ficoval. Nem tudta ezt elintézni? Ha másért nem, hát a szurkolókért.

 

Nézze, én soha nem így gondolkodom. A stadion attól függetlenül megépül, hogy kapunk rá állami támogatást vagy nem. Ha az a válasz, hogy nem, akkor nem kell tovább kérincsélni. Ha az állam nem érzi úgy, hogy az nekünk kijár, akkor is meg kell csinálni, véghez kell vinni a tervet: fel kell építeni a stadiont. Ez az én logikám! Én nem a magam számára kérem a támogatást: a csapatnak kérem, a focinak, a városnak, a DAC drukkereknek. Majd csak lesz annyi belátás az államban, hogy azt mondja, igen, tudunk a stadionra pénzt adni. Ha pedig nem, akkor nem.

 

Ha már itt tartunk, hogy látja az állam szerepét a sporttámogatásában, és mi a helyzet mondjuk Magyarországgal összehasonlítva?

 

Teljesen másként kezelik a témát nálunk: ezt már többször leírtam. A KPMG is megjelentetett egy elemzést a témában. Nálunk alultámogatják a sportot. És minden kormány mostohán kezeli a focit. Ennek eredménye aztán lecsapódik: látjuk azt a gyötrődést, ami a hokiban van. Nézzük csak meg, miért nincsenek feljövő tehetségek a hokiban.

 

Nincsen olyan, hogy hirtelen megjelenik egy tehetség, mint égen a csillag, aztán kimegy játszani. Ez a pénztelenség és alulfinanszírozottság, ami ma a sportban van, a rendszerszerű működés hiánya nem fog komoly tehetségeket termelni. Ezt már látja a kormány.  Szerintem nagy a nyomás, a közvélemény nyomása arra vonatkozóan, hogy mindez megváltozzon. Ha erre nem kerül sor, elég siralmas jövő elé nézünk. És nem csak Magyarországhoz képest, de Ausztriához és Lengyelországhoz képest is.

 

Ma arról vitatkozik az állami televízió, hogy 80 ezer eurót fizetne az összes meccs közvetítési jogáért, s csupán az a vita tárgya, hogy áfával vagy áfa nélkül. Ez nevetséges. A közvetítési jog Ausztriában12 millió eurót ér, Lengyelországban 16 milliót, Magyarországon10 milliót. Nem is értem az egészet!

 

vilagi_5
Világi Oszkár. Kép: Körkép.sk (Oriskó Norbert)

 

A szakmai háttér a DAC-nál László Csaba érkeztével, úgy tűnik, stabil alapokra helyeződött. Pár napja épp vele készítettünk egy interjút. Olvasta?

 

Igen.

 

Ebben Önről is nagyon szépen nyilatkozott. Azt mondta, hogy a jó játékkal és győzelmekkel szeretnék törleszteni mindazt, amit klubelnökként a háttérrel biztosít. Mi erről a véleménye?

 

A játékosok kezdik érezni a játék súlyát. Az én játékosaim nem kiemelten magas fizetésű játékosok. A játékosban először ez úgy csapódik le, hogy ezért a pénzért nem kell nagy teljesítményt nyújtani. Ám ezen a gödrön már szerencsére túl vagyunk. Ma már mindenki tudja, hogy profi klub vagyunk, ahol igenis dolgozni kell.

 

Aki nem dolgozik, az lemarad, és kimarad a csapatból. Itt nincs senkinek bérelt helye. A karácsonyi évzárón azt mondtam, az én feladatom az, hogy ezt a klubot vezessem: és jól vezessem. Ezt bízták rám. S ebben a történetben nekem nincsenek érzelmeim. Bárkin, akin számon kell kérni a teljesítményt, azt számon fogom kérni. Függetlenül attól, hogy száz éve ismerem, a barátom vagy sem. Egy célért dolgozunk, a győzelemért.

 

Ez a klub nem rólam szól, hanem mindenkiről, aki meccsre jár. László Csaba érkezése óta erősebb a professzionalizmus a csapatban.

 

Ön mennyire azonosul azzal a filozófiával, amit László Csaba a vele készült interjúnkban elég hosszan taglalt? Jelesül, hogy itt lokálpatriotizmust szeretne kialakítani, minél több játékossal a saját akadémiából, hogy a magyar szurkolók a magyar játékosoknak magyarul szurkoljanak. Klubtulajdonosként hogyan látja ezt a fajta jövőt? 

 

Ez a filozófia már kezdetektől megfogalmazódott bennünk. Csabával ezt hosszasan végigbeszéltük, mielőtt aláírtuk a szerződést.  Ezt a filozófiát követi az akadémia — és ennek köszönhetően ma már 250 játékossal dolgozik a klub. Ezen kívül az alkalmazottak, az edzők, a szakszemélyzet több mint 50 főt tesz ki. Ez óriási dolog. Az üzemeltetés hatalmas munka, a fűtől kezdve mindennel törődni kell, hiszen hét pályánk van, azokat karban kell tartani, naponta törődni velük… Nagy felelősség ez.

 

Lassan a város egyik fő munkáltatója lesz a DAC…

 

Hát, ha a DAC jól játszik, és minden meccsen teltház lesz – ez lenne a legjobb, ugye! – erre sok minden ráépülhet. Hiszen meccs után az emberek szórakozni, vacsorázni mennek, egyszóval jól érzik magukat. Ez kulturális eseménnyé nőheti ki magát, mert a világon mindenhol így van ez. Ha elmegy valaki egy Chelsea meccsre, akkor előtte és utána három órával egész Chelsea, a stadion és környéke erről szól.

 

vilagi_14
Világi Oszkár. Kép: Körkép.sk (Oriskó Norbert)

 

A kulisszáról, stadionról, szurkolókról jut eszünkbe: Feltűnt, hogy az ön nevét eddig még nem skandálták, pedig azért gyönyörű stadiont épít. Mit gondol, mi ennek az oka? 

 

Nem tudom… Nem foglalkoztam ezzel. Nem kell, hogy a szurkolók skandálják a nevemet. Nem ezért csinálom. Fel sem merült bennem eddig ez a gondolat. Szerintem ez a történet nem erről szól. Én a klubot építem: s ha az emberek és a szurkolók örülnek, akkor már elértem a célomat. Mindig azt mondom, hogy az az igazi DAC drukker, aki a vesztes csapat mellett is tud szurkolni.

 

Aki kijárt a meccsekre akkor is, amikor vesztettünk, és volt türelme kivárni a mostani győztes pillanatokat. Akinek ehhez nincs türelme, az nem igazi DAC drukker: hiába hord mezt magán és hiába tekeri körbe magát a kék-sárga sállal. Egy igazi DAC-drukker jóban-rosszban kitart a csapat mellett.

 

A pakliban az is benne van, hogy részemről is születhetnek olyan döntések, amelyek nem hozzák meg a kívánt hatást. Viszont tudni kell, hogy minden döntésemet felelősségem teljes tudatában hozom. Próbálom a legjobbat tenni: a klub számára a legjobbat.

 

De azért törekszik arra, hogy az Ön nevét is skandálják, hogy köszönjék…

 

Nem törekszem erre. Én arra törekszem, hogy bajnokok legyünk. Hogy győzzünk, hogy jó legyen a csapatunk! Hogy mosoly legyen a lelátón az arcunkon.

 

Folytatjuk.

 

Király Zsolt

Fotók: Oriskó Norbert

 

Az interjút autorizáltuk.

 

Az interjú II. része:

 

Akik rosszak voltak velem, eltűntek a süllyesztőben: A Körkép interjúja Világi Oszkárral – 2. rész

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Mèhes aszabolcs
2016. dec. 13. 20:01

Baràth péter te xxxxx!!! (moderálva, admin)

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Király Zsolt

Király Zsolt, 42 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Hirdetés (X)

Kövessen minket