Államalapító Szent Istvánra emlékeztünk augusztus 20-án Kárpát-medence-szerte. Az államférfira, aki vaskézzel irtotta ki ellenlábasait és kiváló képességekkel felvértezve, korát meghaladó politikai manőverekkel egy kézben tartva az országot megalapította a keresztény Magyarországot. 


Piros betűs ünnep ez a magyar történelem viharos évszázadaiban, és valahol a vasárnapi Zsolna elleni DAC győzelem is azzá vált.

 

A csallóközi gárdát utoljára talán Aranyosmarót ellen láttam játszani tavasszal. Az akkor majd ezer vendégszurkoló hazai környezetet varázsolt és az utolsó percekben győzelembe hajszolta szeretett csapatát. Eufória, ünneplés, László Csaba éltetése hosszú percekig. Már ezért az élményért érdemes volt elutaznom.

 

 hirdetes_810x300  
Fotó: Körkép.sk

 

Viszont a vasárnapi meccs ezt messze felülmúlta. Nyolcan indultunk neki a kétórás útnak; régi és új szurkolók vegyesen karöltve. Hétezer torokból szólt a Nélküled, játszott a csapat, s nem is akárhogyan. Gyorsan megszereztük a vezetést és felrobbant a stadion. Az est folyamán négyszer is. Volt, amikor az ellenfél felzárkózni látszott, ám az utolsó percben újra jött a DAC-dráma és Divković lezárta a meccset.

 

Azt hiszem a negyedik gólnál a vezérszurkolók egyike, Roberto az égre nézett, és a gólt könnyes szemmel a nemrég elhunyt édesapjának ajánlotta. Megható pillanat volt. Mint az is, ahogy magyar borul a magyar nyakába és önfeledten örül valaminek. Itt nincsenek pártok sem jobb, sem bal oldal. Szent István valami ilyet képzelhetett el. Egy erős összetartó nemzetet.

 

A fotón Bögi Róbert (Körkép.sk).

 

A DAC szlogenje „Határtalan szenvedély”. Ledőltek a falak. Előttem három nagyszombati fiatalember szurkolta végig önkívületben a meccset. Nyelvismeret nélkül. Mikor a kivetítőn megjelent, hogy több mint hétezer nézővel újra teltház van, akkor mögöttem egy hang szlovákul azt mondta: „köszönhetően a keleti szlovákoknak”. Ők is több száz kilométert utaztak, hogy a Szerdahelyt éltessék. Meg akarták tapasztalni ezt a különleges közeget, az összetartozás élményét, a foci ilyen mértékű szeretetét.

 

Fotó: Körkép.sk

 

Elindult egy folyamat, amely lavinaként sodor magával mindenkit. Aki eddig közömbös volt a foci iránt, most mégis ott akar lenni. Egy meccs erejéig. Pedig ha tudná! Ez olyan mint egy fertőzés, az ember elkapja, aztán nehezen tud belőle kilábalni. Vagy olyan, mint a szerelem. Letaglóz, magával ragad. A rigmusok az agytekervényeinkbe égnek és még otthon is napokkal később visszacsengnek. Egy szelet a felvidéki létből. Magunk vagyunk, de mégis együtt. Akár a vessző. Egyet el lehet törni, de a gúzsba kötött csomó ellenáll.

 

A Kárpát-medencében élőknek bővült a bakancslistája. Ópusztaszer, Szépasszonyok völgye, Parlament látogatása kipipálva. Jöhet egy DAC-meccs. Aztán még egy. Észre sem vesszük és magába szív az egy cél, az egy akarat. Megmutatni a világnak, voltunk, vagyunk, leszünk. DAC–Zsolna 4:2. Szent István napján. Biztos kajánul vigyorgott az öreg.

 

Dian Csaba

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!